2024. Svájc – Morterach

Morteratsch

A mai nap katartikus élményt tartogatott. Nincs az a fotó ami visszaadja a látványt, nincs szó amivel le lehetne írni.
A Morteratsch-gleccser Svájc délkeleti részén, a Graubünden kantonban található, és az egyik legnagyobb és legismertebb a térségben. Sajnos a gleccser mérete jelentős mértékben csökkent, de az utóbbi pár évben szerencsére pár métert nőtt.
Az éjszakát Morteraschban, töltöttük, így reggeli után, -5 fokban, de ragyogó napsütésben útra tudtunk kelni.
A gleccser által kivájt völgyben haladtunk felfelé, a bakancsunk alatt csikorgott a szikrázó, vakító hó. A Piz Bernina 4049 méteres csúcsa magasodott felénk. A kb. 5 km-es út felétől a reggel korábban induló, 5-6 túrázó kitaposott nyomában haladtunk a térdig érő hóban. Nagyon nagy figyelem kellett, a sziklás, köves terepen nem látszott mi van a hó alatt. Néha combig merültem egy-egy lyukban, mire a hó összetömörödött annyira a lábam alatt, hogy meg tudjon tartani. Hótaposó talpunk volt, de a sziklák miatt nem jöhetett szóba.
Közben elértük a gleccsert, a csillogó jégfalai mellett haladtunk, egy-egy hatalmas jégszikla került került az utunkba.
Egy éles kanyar után a gyönyörű földünk egy kivételes csodája tárult elénk. A gleccser minha megnyitotta volna a testét, egy kristálybarlangot tárt elénk.
Kristálytiszta vize egy gyémánttemplomot alakított ki. A jégysziklák olyan tiszták, hogy mélyen beléjük lehet látni, majd lassan mélykék színt vesznek fel. A hatamas öblös jégpalota közepén egy jégcsap úgy csókolja meg a földet, minha egy angyal szállt volna le, vagy mintha egy kristályoltár állna ott. A természet egy rejtélyes templomában álltunk, egy felfoghatatan energiákat mozgató gleccser alatt, ahol suttogva beszéltünk, és hálát adtunk, hogy ezt láthatjuk. A jégfalat megsimítani is izgalmas. Már-már zavaróan sima, úgy csúszik rajta a kéz, mintha el akarná nyelni.
Tényleg olyan katartikus élmény volt, hogy összeszorult a torkom, a könnyeimmel küszködtem.
A jég hol lágy hullámokat vetett, hol éles tüskéket formált. A gleccser irdatlan ereje úgy vágta el a hatalmas sziklákat mint a vajat.
A barlang alja hol tükörsima jég, hol köves hordalék, vagy olyan finom homok, amilyet még nem is láttam. Egy percre sem lehet kiengedni, minden lépésre figyelni kell mert kiszámíthatatlan.
A gleccser a kevés látogatónak mintha egy jégből formált asztalt alakított volna, ezen „megterítve” gyűjtöttünk erőt a lefelé úthoz. Nehezen vettünk búcsút a csodától. Lefelé kerültünk kicsit egy másik elképesztő, de más típusú gleccserbarlanghoz, amin át lehet sétálni. Egy egész jégbarlangrendszert alakított ki a víz, mellékágakkal, kürtőkkel. Itt az irdatlan hasadékoknál lehet látni igazán a gleccser nagyságát, erejét.
A világ egyik legtisztább vizét kóstolthattam, egyenesen a gleccser lüktető vénájából.
A lefelé út is nagyon kalandos volt amíg el nem értük az utat. Lépésről-lépésre kerestük a biztos pontokat ahová léphettünk. Sokszor csak fenéken csúszva, araszolva tudtam haladni, de szép lassan leértünk.
Nem tudom, hogy meddig láthatóak ezek a csodák. A gleccser mozdul pár centit, és
úgy préseli őket össze, mint egy papírcetlit, és talán újabb csodákat nyit.
Hálát érzek, hogy láthattam, főleg, hogy a legjobb túravezetővel, Miklós fiunkkal.
Zurich felé utazva megálltunk St. Moritzban. Egy világhírű üdülőhely, síparadicsom, a milliomosok gyűjtőhelye. 🙂 Biztosan találkoztunk pár világsztárral, főleg, hogy épp most itt zajlik a Sí Világkupa, csak nem ismertünk meg senkit. 🙂 Minden a legnagyobb luxusról, az eleganciáról szól, csak a legjobb világmárkák mindenfelé. Ezt is jó volt 1x látni. 🙂
Egy órácska bóklászás után indultunk, mert nagyon kemény, igazi havas, alpesi szerpentin várt ránk a hazafelé út első felében.