„Vándor vagyok, hitem szerint zarándok”
A Szentírásunk és pecsétjeinek története
Tartalomjegyzék
2008, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019, 2020, 2021, 2022, 2023, 2024, 2025, 2026,
Hogyan tovább?
2003 körül a Salgótarjáni Esperesi Kerület akkori esperese, Baffi István, akivel már korábban többször beszélgettem, megkeresett, hogy a Debreceni Egyetem Bölcsészkarán végzett tanulmányaihoz kapcsolódó Neptun rendszer kezelésében segítsek. Szívesen segítettem és kezeltem a Neptun fiókját. Egyik személyes beszélgetésünk után kaptam tőle két 2003-as műanyagborítású Újszövetségi Szentírást. Az egyik egy kisméretű, zsebben elférő Biblia volt, a másik nagyobb méretű, amelyet ma már Zarándok Bibliának hívunk Icával. A kisebbet Dorkának adtam, a másikat megtartottam és betettem a többi mellé a polcra. Sokáig nem is vettem elő, hiszen volt egy teljes Ó- és Újszövetségi Szentírásom, amit még a salgótarjáni Főplébánia akkori plébánosától, Anti bácsitól kaptam és azt használtam.
Ákosék 2007-ben megcsinálták gyalog az el Camino klasszikus francia útját és Santiago de Compostelából hoztak nekem egy nagyon szép rózsafüzért. Az egyik szentkúti zarándokutunkon meg is áldotta a miséző pap. Ez a rózsafüzér a későbbiekben összekapcsolódik a Zarándok Bibliánkkal. Együtt ők a mi Zarándok Kegytárgyaink.
2008. év
2008 január 20. körül. Salgótarján
2008 nagy változást hozott az életünkben. Az addigi életemet Salgótarjánban töltöttem és azt is hittem, hogy soha nem fogok eljönni onnan. Azonban ebben az évben megkeresett a BGF rektora, hogy legyek a Főiskola rektorhelyettese. Rövid gondolkodás után elvállaltam és ez azt jelentette, hogy Budapestre fogunk költözni. Ezután már csak hétvégéken mentem haza szeptemberig, és utána Ica is Pestre költözött. Azért hétvégéken hazamentünk és a vasárnapi miséken a megszokott templomomban vettem részt.
A Biblia éve 2008 január 20-án kezdődött és közel egy évig tartott. A salgótarjáni Főplébánián az egyik mise végén kihirdették, hogy a következő hétvégén el lehet hozni az otthoni Szentírásokat és lepecsételik egyedi pecséttel. Én a használatban lévő Bibliámat és a Baffi atyától kapott Bibliát vittem magammal és lepecsételtettem mindkettőt. Ez volt az első pecsét a kis Bibliánkban.
Sokáig utána nem is gondoltunk arra, hogy jelentősebb, az egyházhoz kötődő helyen lebélyegeztessük a Bibliánkat.
2015. év
2015.03.05. Róma
2015. március 15.-én nagyböjt 5. hétvégéjén Rómába utaztunk Icával. Ez volt az első alkalom, hogy magammal vittem a Zarándok Bibliánkat és a szentolvasómat. Gyönyörű hétvégét töltöttünk Rómában és ellátogattunk Vatikánba is, sőt szentmisén is részt vettünk. Akkor nem jutott az eszünkbe, hogy pecsétet kérjünk, hanem egy bejegyzést tettem az utolsó előtti lap belső oldalára:
2016. év
2016.03.24.-29. Izrael – Szentföld
Ebben az időszakban többször próbálkoztunk egy szentföldi körútra befizetni, de sehogyan sem sikerült. 2016 tavaszán – mint korábban minden évben március 15.-e körül – elmentünk egy utazási irodába és egy thaiföldi útra kértünk ajánlatot és már majdnem befizettük, amikor – ügyintézés, közben mellékesen – Ica elmesélte az ügyintézőnek, hogy mi valójában a Szentföldre készültünk, de nem volt hely semelyik útra. Ekkor a kedves hölgy mondta, hogy pont két szabad hely van az egyik izraeli útjukon. Gyorsan lemondtuk a thaiföldi utat és átfoglaltunk a szentföldi útra. Óriási élmény volt. Végigjártuk az összes kereszténység szempontjából fontos helyet. Magunkkal vittük a Zarándok Kegytárgyainkat is. Pecsételés azonban még ekkor sem jutott az eszünkbe. Csak bejegyzést tettem a Zarándok Bibliába:
Megjegyzem, nem a legszebb és hibás is, hiszen helyesen Tabgha-t kellett volna írnom.
2016.07.30.-08.14. El Camino
Még ugyanebben az évben 2016-ban megvalósítottuk egy több éve húzódó tervünket, hogy kerékpárral végigmegyünk az el Caminón, a francia úton. Korábban is többször voltunk zarándokúton (Szentkút, Gyöngyök útja, Rozsnyó II János Pál Pápa miséje), azonban ez alapvetően meghatározta a későbbi életünket. Fantasztikus élmény volt és a Zarándok Kegytárgyaink – természetesen – itt is velünk voltak. Pecsétet ekkor sem kértem, csak bejegyzést tettem:
Elég csúnyára sikerült, de ekkor még nem gondoltam, hogy milyen fontos szerepet tölt majd be az életünkben ez a kis könyv.
2017. év
2017.07.27. Lisszabon
Az első Caminónk sikerén felbuzdulva, Icával eldöntöttük, hogy 2017-ben Lisszabonból elindulunk és a portugál parti úton elmegyünk Santiago de Compostelába és onnan Muxiába, majd Finnisterrébe. A tervet tett követte és már szokás szerint a Zarándok Kegytárgyainkat is betettem a biciklis táskámba. Ekkor azonban már eldöntöttük, hogy a főbb helyeken kérünk pecsétet a Bibliába is. Az út Lisszabonban a Se katedrálisból indult. Itt keresztelték meg a későbbi páduai Szent Antalt. Én az Antal nevet kaptam bérmáláskor, így ez különösen fontos hely a számomra. Gyönyörű napsütésben bementünk még turistaként a Katedrálisba, megvettük a zarándokútlevelünket (Credencial) amibe megkaptuk az első pecsétjeinket is. A kis hivatal a templomban a bejárat mellett volt és egy idősebb férfi ült ott. Itt ütötte be az indulási pecsétet (a másik már benne volt). A templomból már zarándokként jöttünk ki. Itt már kértünk tőle egy plusz pecsétet a Zarándok Bibliánkba is, amit meg is kaptunk:
2017.07.31. Fátima
A portugál Camino gyönyörű volt. Útközben csodálatos helyeket érintettünk, és spirituálisan is fontos helyeket látogattunk meg. Az egyik ilyen fontos hely Fátima. Mi pont a jelenések 100. évfordulóján és egyházi esküvőnk 20. évfordulóján értünk a fátimai szentélyhez. A jelenések helyén ma hatalmas templomok állnak és egy óriási tér van. A jelenések pontos helyén egy kis épületecske van a híres Mária szoborral és egy miséző hellyel. Itt óriási élményben volt részünk. Egy magyar zarándokcsoport magyar misét celebrált, így anyanyelvünkön hallgathattuk a misét. Természetesen a Credencialunkba kértük a zarándokpecsétet, amit ott helyben meg is kaptunk, ami kifejezetten Caminós pecsét volt. Megkértük őket, hogy hagy bélyegezzük le a Zarándok Bibliánkat. Ideadták a bélyegzőt és én lepecsételtem a kiskönyvet (a pecsétet fordítva helyeztem el, sajnos):
2017.08.15. Santiago de Compostela
Az út hivatalos vége Santiagoban volt. Kora délután értünk be Santiagoba és egyenesen az Obradoiro térre mentünk, ahol a beérkezett zarándokok gyűlnek össze. Ezután lekerekeztünk a Zarándokhivatalba, ami ma már egy komoly intézmény, sorszámos hívással. Itt több ablakon keresztül történik a zarándokok fogadása. Hosszú sor volt a vírus előtti időszakban még. Kb. fél órát kellett várnunk mire sorra kerültünk. Ica a jobb szélső ablakhoz került, én a mellette lévőhöz. Az előző évvel ellentétben most nem mehettünk ugyanahhoz az ablakhoz. Miután leellenőrizték a Credencialjainkat megkaptuk a zárópecsétet a zarándokútlevélbe és kiadták a Compostelánkat. Ekkor Ica szólt és átmentem az ő ablakához és ott megkérte az önkéntest, hogy tegyen már egy pecsétet a Zarándok Bibliánkba:
Ez volt az első igazoló pecsét Bibliánkban a három legnagyobb keresztény zarándokútról. Itthon még tettem egy bejegyzést (bár ne tettem volna, mert elrontottam):
2018. év
Mozgalmas év. Én ebben az évben lettem a BGE GKZ dékánja és ez komoly munkát jelentett. Nagyon nehéz volt időt szakítani az utazásokra. Természetesen minden lehetőséget kihasználtunk és így azért néhány szép úttal és pecséttel gazdagodtunk ebben az évben is.
2018.03.18. Barcelona
2018-ban, március 15.-e körül ismét utazásra készültünk. Icától kaptam egy nagyon nagy ajándékot. Befizetett a Barcelona – Athletic Club Bilbao meccsre a Camp Nou-ba. Én nagy Barca szurkoló vagyok és akkor a világ egyik legjobb csapata volt a Barcelona. Olyan játékosokkal állt fel, mint Lionel Messi, Iniesta, Rakitic, stb. (84 000 ember volt a lelátókon). Természetesen a meccsen kívül bejártuk egész Barcelonát. Már ismertük, hiszen nem először jártunk itt. Vasárnap délelőtt, a meccs előtt, a gótikus negyedben található 700 éves Szent Eulália-katedrálisban voltunk misén, bár kora délután meglátogattuk a Sagrada Familiát is. Mise után már nem hagytuk ki a pecsét kérését és meg is kaptuk a sekrestyében:
2018.05.18. London
Még ebben az évben Londonba repültünk pünkösdkor. Ica már járt itt, én ekkor voltam először. Szinte minden fontos helyet megnéztünk, köztük az Abbey Road-i zebrát, vagy Sherlock Holmes házát, vagy a Poirot filmekből ismert Whiteheaven Mansiont is. Ide is hoztuk magunkkal a Zarándok Kegytárgyainkat és a Szent Pál-katedrálisba ugyan közvetlenül nem, de a közvetlenül alatta található kegytárgy boltba bejutottunk. Ezt egy kínai család üzemeltette, de a Katedrális zarándokpecsétje náluk volt. Így sikerült itt is pecsétet szerezni, sőt olyan kedvesek voltak, hogy adtak egy matricát is, amit beragasztottunk a Bibliába:
2018.07.30. Padova
Gyermekeink már felnőttek. Mindkettő külföldön él: Miki Svájcban Zürichben, Dorka Németországban Kölnben. Icával kitaláltuk, hogy minden évben amikor lehetőség van rá családi nyaralást, „családegyesítést” tartunk valahol a világban. Az elsőt Olaszországban a Garda tó mellett tartottuk és nagyon nagy élmény volt. Ott volt mindkét gyermekünk a párjával és – természetesen – mi is. Rövid, de élvezetes 3 nap volt. Mikiék a végén visszamentek Svájcba, Dorkáék továbbutaztak Rómába.
Icával elhatároztuk, hogy nem jövünk egyből haza, hanem elmegyünk még az olasz tengerpartra néhány napra. Azonban útba esett Padova. Mint korábban írtam, nekem Szent Antal a védőszentem, így nem hagyhattuk ki ezt a várost. Ica Arcellában, Padova külvárosában foglalt szállást. Később tudtam meg, hogy szállásunktól nem messzire halt meg Szent Antal. Padovában elmentünk a Szent Antal-bazilikába és elzarándokoltunk Szent Antal síremlékéhez és a relikviáit is megnéztük. Az egyik mellékoltárnál egy pap áldást osztott. Odamentünk és mi is megkaptuk az áldást, majd Ica megkérdezte, hogy kaphatnánk-e pecsétet a Bibliánkba. A pap bevezetett egy szép sekrestyébe és a 2014 jubileumi zarándokév pecsétjével lebélyegezte a kiskönyvünket:
2019. év
Szintén mozgalmas év volt. Dékánságom második éve.
2019.03.16. Köln
Még az év elején, elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Dorkáékat. Dorka és Andy nagyon szép programot állított össze nekünk. A kölni Dóm nem maradhatott ki ebből a programból, bár már korábban jártunk ott. A Dómban őrzik a Három Királyok ereklyéit. A vasárnapi szentmisét a Dómban ünnepeltük. Ekkor sem maradhattak otthon a Zarándok Kegytárgyak. A városi séta közben mondtam Dorkáéknak, hogy nagyon szeretnék pecsétet kapni a Bibliánkba. Andy mondta, hogy közvetlenül a templom mellett van a Zarándokhivatal. Bementünk. Nagyon kedvesen fogadtak a Hivatalban. Megkérdezték, hogy melyik pecsétet szeretném: a zarándokpecsétet, vagy a Három Királyosat. Nem tudtam eldönteni, ezért mindkettőt megkaptuk: 😊
2019.07.26. Qasr al-Yahud – En Gedi
Mint írtam mozgalmas év volt 2019. A nyáron ismét „családegyesítést” tartottunk. Eredetileg Portugáliába, Faróba terveztük, de az utazásokat nem tudtuk megoldani. Ekkor jutott az eszünkbe, hogy menjünk Izraelbe. Én nagyon örültem neki, hiszen még sok mindent kihagytunk az első utunkkor. Ide mindenféleképpen el kellett hozni a Zarándok Kegytárgyakat! Tel-Avivban foglalt Ica egy szuper szállást. Egy nagy lakást 3 szobával nappalival két fürdőszobával, konyhával és mindez közel a tengerparthoz. Mikiék korábban érkeztek, Dorkáékkal egy napon repültünk Izraelbe. Nagyon jó időt fogtunk ki itt is.
A második napra Ica kibérelt egy autót magyar nyelvű idegenvezetővel és elmentünk egy szép kis körútra Qasr al-Yahud, En Gedi, Holt-tenger vonalon. Qasr al-Yahud a hagyomány szerint híres hely, hiszen itt keresztelte meg Jézust Keresztelő Szent János. Elhatároztam, hogy innen kell nekem pecsét. A bejáratnál, az irodában megkérdeztem tudnának-e adni egy pecsétet. Nagyon készségesek voltak csak azt kellett megmutatnom, hogy hová kérem a pecsétet. Az izraeli útra új oldalt nyitottam, bár már elég kevés hely volt.
Továbbmenve, egy sivatagos területen haladtunk keresztül. Itt azonban van egy gyönyörű oázis. En Gedi a neve. Az Ószövetség szerint egy fontos hely volt, hiszen itt bujkált Dávid Saul király elől és itt vágta le Saul köntösét Dávid. Belépőjegyet kellett venni, ez már adta a lehetőséget a pecsételésre. Általában az ilyen jegyárusító helyeken vannak pecsétek. Néha nagyon szépek, néha csúnyák, de vannak. Kértünk is a jegyárusítótól, aki először nem értette mit akarunk, de aztán elővette a pecsétet és belenyomta a Bibliába:
2019.07.29. Jeruzsálem
A közös nyaralás végén mi átmentünk Jeruzsálembe, Mikiék hazajöttek, Dorkáék egy napra átjöttek velünk, de utána Jordániába utaztak. A legnagyobb vágyam a jeruzsálemi pecsét megszerzése volt. Ez azonban nem volt egyszerű. Végigjártuk a legfontosabb szent helyeket, templomokat, de mindenhol elutasítottak. A Szentsír templomban például a ferencesek elég udvariatlanul küldtek el többször is. Az első nap végén azt hittem nem is lesz már pecsétem Jeruzsálemben.
Másnap még Dorkáékkal megreggeliztünk, aztán elváltunk egymástól. Ekkor kezdtük el bejárni a Szent Várost. Sehol nem tudtunk pecsétet szerezni. Végül eljutottunk a Keresztény Információs Központhoz, a Jaffa kaputól nem messze, ami zarándokhivatalként is működik. Reménykedve megkérdeztük, hogy tudnának-e adni egy pecsétet. Nagyon kedvesen válaszoltak és megkaptam a hőn óhajtott jeruzsálemi pecsétet:
Ez a bélyegző lényegében a szentföldi zarándoklatot lezáró pecsét.
2019.07.29. Szentsír templom
Ezzel még nem volt vége az örömömnek. Immár sokadszorra visszamentünk a Szentsír bazilikába, ahol a Golgota és Jézus sírja található. Bementünk a Golgota alatt található Görög Kincstárba. Itt van elhelyezve Jézus keresztjének egy darabja is. Ez általában zárva van, de ekkor nyitva volt.
Egy ortodox pap állt az ajtóban (méghozzá nem is akárki, Isidoros Fakitsas, Hierapolis érseke) és nagyon kedvesen invitált befelé. Kifelé jövet pár szót váltottunk, ezen felbátorodva (és már a jeruzsálemi pecsét birtokában) Ica megkérdezte, hogy nem tudna egy pecsétet adni. Ekkor el kezdett keresgélni a fiókjában és elővett egy normál pecsétet és megmutatta, ha ez jó nekünk, akkor szívesen bepecsételi a Bibliába. Nekünk mindegy volt, nagyon örültünk neki. Felé fordítottam a Bibliát, ő meg azt hitte, hogy fejjel lefelé van, ezért ő is megfordította a pecsétet. Így fordítva került be ez a – legszentebb helyen, a Golgota alatt kapott – pecsét. Ez a pecsét arany felkiáltójellel van jelölve a Bibliában:
A Biblia már szinte betelt. Ekkor már tudatosan végiggondoltuk, hogy honnan szeretnénk még pecsétet. A tervek között volt Róma. Amikor Dorkáék Rómába mentek, majdnem elküldtem velük a kiskönyvet, de akkor kimaradt volna Padova. Ica mondta, hogy ez a könyv rólunk is szól, egyszer úgyis eljutunk Rómába, majd ott megkapjuk. Szerettem volna még Szentkútról is kapni, hiszen az a mi szent helyünk, nógrádiaké, ugyanakkor nagyon híres hely is.
2020. év
2020. Egy szörnyű év. A pandémia miatt nem lehettünk ott Dorka esküvőjén és ez azért meghatározta az évünket még akkor is, ha a lagzin már magunkhoz tudtuk ölelni őket.
2020.02.26. Accra
2020. februárjában Ghánába kellett mennem. Icának karácsonyi ajándékképpen egy ghánai utat adtam, aminek ő nagyon örült. Eljutottunk a jó meleg Közép-Afrikába. Pont azon a héten volt Hamvazószerda. Szerettem volna templomba menni. A háziak elvittek minket a helyi templomba, ahol meghamvazkodtunk. Érdekes, afrikai mise volt, nem szép templomban, de igazi közösségi hangulat volt, tánccal. Mindenki velünk, fehérekkel akart kezet fogni 😊.
A mise után odamentünk az egyik templomi segítőhöz, hogy kaphatnánk-e pecsétet a Bibliánkba. A segítő elvette a Szentírást és mondta, hogy várjunk. Vártunk-vártunk de sokáig nem jött. Kicsit később visszajött és a ghánai angolságával mondott valamit, amit alig értettem. A lényeg az volt, hogy menjünk át a plébánoshoz a szomszéd épületbe. Átmentünk és ott leültetett egy asztal elé. Nemsokára bejött a plébános úr, leült velünk szemben és alaposan végignézte a pecséteket, majd megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Elmeséltük neki, hogy Magyarországról érkeztünk és egyetemi küldöttség tagjai vagyunk. Előkereste a pecsétjét, megmutattam, hogy hová szeretném a pecsétet. Ő nagyon akkurátusan elhelyezte a bélyegzőt a lapon és rányomta. Ezután beírta az adatokat, majd aláírta. Úgy rémlik, hogy egyéb adminisztrációt is vezetett, mert még valahová beírt valamit rólunk. A pecsét :
2020.10.30. Mátraverebély-Szentkút
2020-ban őszig sehová nem mentünk, ahol újabb fontos pecsétet kaptunk volna.
Halottak napja előtt nagyon szép idő volt. Nem akartunk a nagy tömegben menni a temetőbe, nehogy elkapjuk a vírust, ezért korábban mentünk ki a sírokhoz. Hazafelé betértünk Szentkútra és a gyönyörű őszi időben sétáltunk egyet és megnéztük a teljesen felújított kegyhelyet. A Zarándokfogadóban ebédeltünk finom túróssztrapacskát. A portán egy kedves hölgy volt, akivel egy kicsit elbeszélgettünk. Mutattuk neki a Bibliánkat, hogy milyen helyeken kaptunk pecséteket. Nagyon tetszett neki és mondta, hogy most csináltattak a Bazilikának egy új pecsétet. Ha akarjuk ezt ő bepecsételi a könyvünkbe. Természetesen ezt nem utasíthattuk vissza, hiszen terveink között szerepelt a szentkúti pecsét megszerzése (azért is volt nálunk a Biblia):
2021. év
Már csak Róma hiányzott. Sokszor jutott eszembe, hogy az első alkalommal miért nem pecsételtem. Erre meg is kaptam a választ 2021-ben.
2021.07.07. Velence
2021. Pandémia második éve, a legfontosabb esemény kisunokánk születése. Emellett eltörpül, hogy mindketten nyugdíjasok lettünk (Ica egy évvel korábban), kitüntetést kaptam, Professor Emeritus lettem.
Már korábban felvetődött bennünk, hogy biciklizzünk el Rómába. Még 2017-ben Ráckevén egy wellness hétvégén határoztuk el és terveztük meg a nagyvonalú útvonalat. Ica tavasszal nagyon komoly munkát végzett. Alaposan megtervezte az útvonalat, kaptam tőle egy Garmin 1030 Edge szuper kerékpáros navigációs eszközt. Mindezek ellenére én nem hittem, hogy belevágunk. Még az indulás előtti héten is bennem volt, hogy ez csak egy vicc. De nem volt az. Belevágtunk és 20 nap alatt megcsináltuk! Csodálatos volt, életünk legnagyobb kihívása és teljesítménye. Nagyon büszke vagyok magunkra! Természetesen a Zarándok Kegytárgyak már elsőként bekerültek a biciklis táskámba.
Most végig zarándokként mentünk, papi áldással és a Zarándokútlevelünkbe bekerült a Béke téri induló pecsét. Útközben több érdekes egyházi szállásunk volt. Volt, hogy kolostorban aludtunk. A pecséthelyek hiánya miatt a Bibliába csak kivételes helyeken bélyegeztettünk. Az Ica által kreált zarándokútlevelünkbe azonban rendre megkaptuk a pecséteket. A kivételes helyek közül az első már Olaszországban volt, Velencében. Itt kettéválva néztük meg a várost. Mikor bementem eljutottam a Santa Maria-bazilikába. Itt belépőt kellett fizetni, így – gondoltam – biztos van pecsét. Megkérdeztem és a hölgy kedvesen elővette a pecsétet. Először a Credencialokba pecsételtettem, majd kértem a Bibliába is:
2021.07.13. Assisi
A Budapest-Róma Zarándokutunk egyik csúcspontja Assisi volt. Ezt a helyet mindenféleképpen meg akartuk látogatni, pedig sokkal nehezebb úton jutottunk ide, mintha kihagyjuk és körbe megyünk, ahogy szokásos. De megérte!
Már korán megérkeztünk a Szent Ferenc-bazilikához, ahol még a Zarándokhivatal nem volt nyitva. Mi alapvetően az igazoló pecsétet szerettük volna megkapni, de titokban reménykedtünk, hogy megkapjuk a Testimoniumot is. A gond az volt, hogy mi nem a hivatalos úton, hivatalos Crendeciallal jöttünk. 10 órakor megérkezett a hölgy a hivatalba. Fertőtlenítés, maszk felvétele után kitöltöttük az adatlapot, ő meg alaposan átnézte a zarándokútlevelünket. Nagyon meglepődött, hogy Budapestről jöttünk. Le akarta zárni a végső pecséttel az útlevelünket, de mondtuk, hogy mi Rómáig megyünk. Ennek ellenére még többször is majdnem lepecsételte. Kedvesen elbeszélgettünk, majd megkaptuk a Testimoniumot is, ami az eddigi legszebb igazoló okiratunk. Ötször pecsételt és sajnos mindannyiszor fordítva nyomta az iratokra a bélyegzőt. Mi is csak aznap este vettük észre. Az már csak ráadás, hogy a Bibliába is bekerült a zarándokok Bazilikához kötődő pecsétje:
A Bazilikából távozva, átmentünk Szent Klára sírjához is. A sírja felett is egy szép bazilika áll. Mikor jöttünk kifelé a Bazilikából megláttuk a sekrestyét, ahol egy idősebb pap volt. Odamentünk hozzá és megkérdeztük, hogy le tudná-e pecsételni a dokumentumainkat. Kedvesen válaszolta, hogy igen. Ő is alaposan megnézte a Credencialunkat és elővette a pecsétet, majd megkaptuk a lenyomatokat. Rájöttem nem szabad feléjük fordítani a Bibliát, mert ők azt hiszik, hogy eleve magam felé fordítva nyújtom át, így ez a pecsét is fordítva került be a könyvbe:
2021.07.15. Róma
Közel volt a beérkezés előtti napi szállásunk a végcélhoz, így korán be tudtunk érni Rómába. Egyenesen Vatikánba mentünk biciklivel, csomagokkal. Leparkoltunk az Opera Romana Pellegrinaggi előtt és bementem a Hivatalba. Egy pap ahogy meglátott már állt fel és jött felém. Kérte a zarándokútlevelünket, alaposan átnézte, majd lezárta a zarándokutunkat a végső pecséttel. Kedvesen elbeszélgettünk. Elmondta, hogy pakoljunk le a szállásunkon és cuccok nélkül jöjjünk vissza és akkor a Szent Péter-bazilika sekrestyéjében megkapjuk a Testimoniumunkat. Ennek nagyon megörültünk, hisz itt is az volt bennünk, hogy lehet, hogy nem kapjuk meg. Természetesen a Bibliába is kértem a zárópecsétből:
Délután – ahogy mondta – visszatértünk és kis kavarodás után fél 3-ra bejutottunk a sekrestyébe. Ott egy biztonsági őr ült egy számítógépes asztalnál. Odamentünk hozzá. Ő nagyon félt a vírus miatt, ezért szinte semmit nem érintett meg. Végig maszkban volt. Lepecsételte az útleveleket, no meg a Bibliát és kiadta a Testimoniumot. Azonban kitölteni már nem töltötte ki, nekünk kellett kézzel beírni az adatokat. A pecsét azonban nagyon szép, a Bazilika pecsétje. A Biblia belső fedőoldalára kértem:
2021.07.22. Róma
Azt terveztük, hogy több napot töltünk el Rómában, azonban megérkezésünket követő harmadik nap hajnalra kaptunk repülőjegyet. Emiatt csak egy napunk maradt megnézni Rómát és összepakolni a bicikliket. Mit nézzünk meg? Kiválasztottunk két patriarkális bazilikát: a Falakon Kívüli Szent Pál-bazilikát és a világ legfontosabb templomát, a Lateráni bazilikát. A Szent Pál-bazilikán belül nem volt pecsételőhely, hanem közvetlen mellette a kegytárgyboltban lehetett bélyegeztetni. Ott kértünk és kaptunk szép pecsétet, szokás szerint fejjel lefelé:
A Lateráni bazilikában – amelyik szinte teljesen üres volt – a sekrestyében kaptuk meg a pecsétünket, ez 90⁰-kal elforgatva került a Bibliába:
2021.10.19. Valletta
2021. október. Ica megkapta a karácsonyi ajándékát, egy máltai nyaralást. Ott minden Szent Pálhoz kötődik, hisz ő itt töltött hosszabb időt a hajótörése után. Rengeteg templomot láttunk, szebbnél szebbeket. Azonban kettő kiemelkedik ezek közül. Az egyik a Keresztelő Szent János-társkatedrális a híres Caravaggio képekkel. Itt a bejáratnál belépőjegy volt, így reméltük és megkaptuk az egyszerű pecsétet. Először a hölgy azt mondta, hogy nincs pecsétjük, de a mellette ülő hölgy szólt neki, hogy van egy kis pecsét. A jegykiadó elővette a pecsétet és meg is kaptuk a bélyegző lenyomatát, fordítva 😊:
2021.10.21. Rabat
A harmadik nap átmentünk Rabatba. Itt található Szent Pál-barlangja, amelyre egy templom különálló kápolnája, a Publiusz-kápolna épült. A barlangba az út túloldalán található múzeumon keresztül lehet bejutni az út alatt. Így bélyegzési lehetőségként a múzeum merült fel. A jegyárusító hölgytől a belépőjegy mellé megkaptuk a pecsétet is:
2022. év
2022.01.26. Medellin
A pandémia harmadik éve. Ennek ellenére az évünk jól kezdődött. A 2021. év karácsonyát az egész család együtt ünnepelte Troisdorfban. Mikiék hamarabb, mi 2022. január elején jöttünk haza Dorkáéktól, majd elkezdtünk készülni a Kolumbiai utazásunkra. A csomagba – természetesen – bekerültek a Zarándok Kegytárgyaink is. Január 22.-én indultunk Medellinbe. Eredeti tervem az volt, hogy csak egy pecsétet szerzek a Bibliánkba, a medellini bazilikából. Oda sajnos nem jutottunk el biztonsági okokból, azonban az egy pecsét helyett három került a Szentírásunkba.
Az első pecsétet a szállodánkhoz közeli San Joaquin Parroquián szereztük. Icával ketten sétáltunk a városban és a szálloda felé vezető úton tértünk be a modern betontemplomba. Éppen temetés volt. Megvártuk a végét és a papnak elmondtuk, hogy szeretnénk egy pecsétet kapni. Ő átküldött a templommal szemben található hivatalba. Az irodában egy hölgy ült, akinek miután elmondtuk, hogy zarándokok vagyunk és megmutattuk a Bibliánkat, elővett egy száraz pecsétet és megmutatta egy papíron, hogy milyen pecsétjük van. Mondtuk, hogy nagyon szép és ezután bepecsételte a Szentírásunkba.
2022.01.29. Peñol
Az egyik nap csoportos kirándulásra mentünk a La Piedra monolitot megnézni. Ez az 1970-es években újonnan épített város, Peñol mellett található. Utunk során meglátogattuk az elárasztott város lakóinak felépített új települést. Itt egy különleges templom található. Egy, a monolitra emlékeztető templomot építettek a városban a régi helyett. A templom előtti téren óriási tömeg volt. Átverekedtük magunkat a téren és a tér túloldalán megtaláltuk a parókiát. Egy nagyon szép nagy terembe jutottunk. Ott kaptuk meg a parókia pecsétjét.
2022.02.02. Cartagena
Kolumbiai utunk második hetében elmentünk 4 napra Cartagenába. Ez a város a Karib tenger partján helyezkedik el, gyönyörű környezetben és maga a város is nagyon szép. Egyik este beültünk egy nagyon szép tér bárjába. Icával mi aperol spritzet ittunk. Nagyon jól éreztük magunkat, hangulatos volt a teret meghatározó templom és kolostorépület. Két nap múlva este újra eljöttünk ide. Ekkor vettem észre, hogy ez a templom és a mellette lévő kolostor Claver Szent Péter szentélye. Ez a 17. századi szent a fekete rabszolgák szolgálója volt. A szentélyében megfordult II. János Pál pápa és Ferenc pápa is. Ma már nemzeti műemlék ez a hely. Elhatároztuk, hogy a következő nap délelőtt eljövünk és meglátogatjuk a szent sírját, a celláját, és a hozzákapcsolódó helyeket. Nyitás után nem sokkal ott is voltunk és ekkor kaptuk a pecsétet a szent könyvünkbe.
2022.05.07. Páfosz
2022. májusában, 39. házassági évfordulónkon Ciprusra repültünk. Páfoszon foglaltunk szállást. Az ünnep napján Afrodité sziklájához utaztunk. Amíg a buszra vártunk elsétáltunk Szent Pál-oszlopához. Ott található egy régi katolikus templom, a Panagia Chrysopolitissa. Bementem a templomba. Szerencsére ott volt egy fiatal atya. Épp az adomány virágokat rendezték két – vélhetően – amerikai hölggyel. Megkérdeztem az atyát, hogy tudna-e adni egy pecsétet a Bibliánkba. Azt mondta, hogy itt nincs pecsétje, de nagyon szívesen tesz egy bejegyzést. Megköszöntem neki és mondtam, hogy zarándokok vagyunk. A beírás után kikísért az ajtóig, majd kedvesen elköszönt és sietett a plébániára.
2022.05.19. Budapest
A Zarándok Bibliánk szinte betelt, már csak néhány pecsétnek van hely. Szerencsére a Biblia hátsó műanyagborításának a ragasztója elengedett, ezért úgy döntöttem, hogy teljesen felfejtem és egy harmonikaszerűen behajtogatható lapot ragasztok a hátoldal és a hátsó fedőlap közé. Ezzel jelentősen megnöveltem a pecséthelyek számát, így most már bőven van hely további érdekes pecsét begyűjtésére.
2022. júniusában ismét kerékpáros zarándokútra mentünk. Az út az olaszországi Mestréből indult és Barcelonába vezetett. Az útra a zarándok kegytárgyaink is szokás szerint velünk jöttek.
2022.06.23. Padova
Padova volt az első állomásunk. Kihagyhatatlan aSzent Antal-bazilika. Megálltunk a bazilika előtt. Miután én először bementem, kértem a templom információs irodájában – ahol most már fiatalok intézik az ügyeket – a zarándokútlevelünkbe pecsétet. Ezután Ica ment be a Bibliával. Kérdezték, hogy melyik pecsétet kéri: a templomit, vagy a zarándokot. Ő mindkettőt beletetette. A zarándokpecsét már korábban belekerült a Bibliánkba, igaz az tartalmazta a 2014-es dátumot.
2022.06.25. Verona
A következő állomás Verona volt, ahol egy szép téren reggeliztünk, majd a tértől nem messze találtunk egy templomot. A templom előtt egy táblán láttam egy szép pecsét képét. Bementünk a templomba és a bejáratnál mindjárt megtaláltuk az asztalt a pecsételőhellyel. Egy hölgy és egy úr állt ott. Először én pecsételtettem be a zarándokútlevelünkbe az általam várt pecsétet, majd Ica vitte oda a Bibliánkat és ekkor került be a veronai bélyegző a Szentírásba. Ica meg is mutatta nekik a Bibliánkban található többi pecsétet.
2022.07.02. Monte Carlo
Néhány nap múlva Monte Carlóba érkeztünk. Tudtuk, hogy innen kell pecsét. Meg is találtunk hamar egy templomot. Sok lépcső vezetett fel a bejárathoz. Ica ment a templomba, ahol a templomban segédkező férfitól megkérdezte, hogy itt van-e a pap és kaphatna-e pecsétet. A férfi azt mondta, hogy nincs itt és nem tud adni pecsétet. Ekkor Ica meglátta, hogy egy négytagú zenekar próbál. Odament hozzájuk –, bár a templomszolga nem engedte – és elmondta, hogy mit szeretne. Az egyik zenész nagyon kedvesen mondta, hogy menjen vele. Látszott, hogy a zenész itt bennfentes. Zegzugos úton jutottak el a sekrestyébe, ahol megkapta a templom szép pecsétjét.
2022.07.05. Salernes
Már Franciaországban, Provence-ban jártunk, amikor megérkeztünk Salernesbe. Megkerestük a központban található templomot. Épp mise volt. Beültem, hiszen amióta úton voltunk nem voltam szentmisén. A végén odamentem a paphoz és elmondtam, hogy mi járatban vagyok. Mondta várjak rá a templomban. Miután átöltözött, hívott mindkettőnket, hogy menjünk vele a parókiára. Ott kávéval kínált és kb. fél órát beszélgettünk Magyarországról. Megmutatta a hozzá kötődő templomok fényképeit. Megnézte a Bibliánkat és beütötte a plébánia pecsétjét.
2022.07.07. Airles
Folytattuk utunkat Airles felé. Airles a Mentonból induló Via Tolosana zarándokút végpontja, ugyanakkor egy szép város, Saint Trophime templom található a központjában. Miután Ica megszerezte a zarándokútlevelünkbe a pecséteket, szétnéztünk a városban, majd visszatértünk a templomba. Szerettünk volna egy tanúsítványt kapni a Via Tolosana zarándokútról. Amikor bementem, két idős asszony ült a templomban található kis hivatalban, kegytárgy boltban. Kértem a Bibliába pecsétet. Kettőt kaptam, az egyik a zarándokpecsét, a másik a templom pecsétje. A pecsételő hölgy a pecsételés során az alkarját belenyomta a festékpárnába és tiszta festék lett. Jót nevettek a hölgyek ezen. Körbenéztem a gyönyörű templomban, visszatérve a hölgyek épp egy pappal beszélgettek. A pap tudott angolul, így rákérdeztem a tanúsítványra. Ezt elmondta az asszonyoknak, akik elővettek egy dobozt, de csak credencialok voltak benne. Kiderült itt nincs testimonium.
2022.07.13. Barcelona
Zarándokutunk utolsó bringás napja. Pont Miki születésnapjára esett. Délután fél hat körül értünk be a Sagrada Familiához. Óriási tömeg volt a templomot körülölelő utcákon és tereken. Alig lehetett megmozdulni. A parókia hivatalánál sokan próbáltak bejutni, de a biztonsági őr mindenkit a túlsó oldalra küldött. Az őr nekünk azt mondta, hogy várjunk 6-ig, hiszen mi zarándokok vagyunk. 18 órától volt ugyanis hivatali idő. A templom harangja 6x kondult, majd a harangjáték végén – csak – Icát beengedték. Ebben a hivatalban már egyszer próbálkoztunk pecsétet szerezni (2018-ban), most sikerült is. A végén még a biztonsági őrrel el is beszélgettünk.
2022.07.14. Manresa
Az utunk utolsó napján – már kerékpárok nélkül – elutaztunk Manresába. Itt meglátogattuk a loyolai Szent Ignáchoz kapcsolódó főbb helyeket, köztük a Szent barlangját, illetve a fölé épült templomot. Itt megkaptuk a zarándokútlevelünkbe a Camino Ignaciano zarándokutat lezáró pecsétet. Ekkor szóltunk a templomban található ajándékboltot vezető hölgynek, hogy a Bibliánkba is szeretnénk egy pecsétet. Ekkor elővett egy másik, a szentélyhez kapcsolódó bélyegzőt és azt nyomta be a Szentírásunkba.
2023. év
2023. Ismét egy szép évünk volt. A legfontosabb és legboldogabb esemény, hogy megszületett David kisunokánk, akinek a születésénél ott voltunk. A babavárás miatt kerékpárra sem ültem egész évben, így zarándokúton sem voltunk. Azonban így is jártunk néhány egzotikus országban. Eljutottunk Thaiföldre, Kubába is, ahová vittük magunkkal a Bibliánkat. Sajnos egyik helyen sem sikerült pecsételtetnünk, pedig Kubában reménykedtünk. Azonban ott még nyitott templomot sem láttunk. Így hosszú évek óta 2023 az első év, amikor nem sikerült bejegyzést tennünk a kiskönyvünkbe.
2024. év
2024.01.20. Palermo
Egy hirtelen ötlettől vezérelve január közepén elutaztunk Szicíliába, Palermoba. Vittük magunkkal a Bibliánkat is. A rózsafüzérem, sajnos most otthon maradt.
Palermo gyönyörű város, rengeteg templommal. Volt olyan kicsinyke kis tér, ahol két nagyobb templom volt és mindkettőben szentmise folyt. De olyan utcát is találtunk, ahol legalább négy templom volt egy 300 méteres útszakaszon. Az első teljes napunkon az utunk a palermoi katedrálisba vezetett. Kívülről egy impozáns épület, belül letisztult belső tér tárult elénk. Meglepett, hogy ingyenes a székesegyház. A Katedrális bejárata mellett található az információs pult. Itt kérte Ica a 2024. év első pecsétjét. Először nem értették, hogy mit akarunk, de nagyon kedvesek voltak. Később a fiatalember szólt a mellette ülő lánynak, aki a fiókból kikereste a katedrálisos pecsétet. Bár már sokszor megfogadtam, hogy mindig magammal szemben fogom a letenni a könyvet pecsételéshez, de megint csak feléjük fordítottam. A fiatalember erre alulra és fordítva pecsételt, ahogy a korábbi esetekben is 😊.
(Vasárnap reggel újra ellátogattunk a Katedrálisba, ahol egy szép gyerekmisén vettünk részt.)
Ezután sétálgattunk a városban és a Vittorio Emanuelle utcán haladva eljutottunk a Bellini térre. Itt több templom is volt. Ezek közül elsőként a Nicoló dei Greci alla Martorana-hoz mentünk. Ide a belépéshez jegyet kell venni, így tudtuk, hogy itt kapunk pecsétet. A templomon belül, a bejárat mellett volt a jegyárusítóhely. Ott kértük a hölgytől pecsétet, akinek a keze mellett ott volt a bélyegző, így gyorsan megkaptuk ebben a szép templomban is a pecsétünket.
Szinte átellenben van a Santa Caterina d’Alessandria templom és kolostor. Átmentünk ide is. Belépőjegyhez kötött a templom megtekintése. A kolostorban található az Old Bakery, ahol nagyon finom süteményeket kóstoltunk. Köztük itt ettük a legfinomabb canollit. Természetesen kértünk pecsétet a templom bejáratánál. Itt is csodálkoztak egy kicsit a kérésünkön, de azért kedvesen bepecsételtek a könyvünkbe.
2024.01.23. Monreale
Utunk harmadik napján elbuszoztunk a Palermotól 8 km-re található Monrealéba. A városka a Magna Via Francigena zarándokúton fekszik. A Magna Via Francigena, a frank lovagok nagy útja, amelyet évezredek óta zarándokok és utazók járnak. Monreale gyönyörű város és a város közepén van a híres katedrális. A katedrálisba itt is belépőjegyet kellett venni, ami már adta, hogy sikerülni fog a pecsétvadászatunk. Először megnéztük a templomot, majd kifelé jövet a jegyirodánál kértük meg a fiatalembert, hogy pecsételjen a Bibliánkba. Megnézte a Bibliánkat, majd elküldte a társát, hogy hozza ki a templomból a pecsételőt. Kis idő után a társa visszatért a bélyegzővel és azután kaptuk meg a szép, a Katedrális oltármozaikját ábrázoló pecsétet. Ez egyébként zarándokpecsét.
2024.04.11. Altötting
Az elmúlt két hétben megint Németországban voltunk, mert Dorkáék Sieglarból Burghausenbe költöztek. Az egyik nap Dorkáék fűnyírót vettek Altöttingben. Ez jó alkalom volt, hogy elmenjünk az itt lévő híres zarándokhelyre. A kegyhely XV. században épült temploma a Fekete Madonnával egy gyönyörű tér közepén fekszik, sok templom és bazilika között. Egyenesen a kis templom sekrestyéjébe mentem, ahol épp ott volt egy pap és a sekrestyés. A pap éppen indult a szentélybe, ezért a sekrestyést kértem meg, hogy pecsételjen a Bibliánkba. A kérésnek nagyon örült és a fiókból több pecsételő közül kiválasztotta a legszebbet és lepecsételte a Bibliánkat a kiválasztott helyen. Nagyon örültem az új pecsétnek és külön öröm, hogy az unokáim is jelen voltak az eseményen.
2024.05.20. Lima
Májusban 17 napra Peruba utaztunk. Az utunk 5. napján egy limai városnézésen vettünk részt. A sétánk során megtekintettük a Szent Ferenc-bazilikát, amely egy nagyon szép spanyol barokk templom.
A templomban épp a főoltárt videóztam, amikor Ica szólt, hogy menjek gyorsan a főoltár melletti oltárhoz, mert egy ferences szerzetes szenteltvizet osztogat a hívőknek, így remélhetőleg sikerül pecsétet szereznünk. Az atya nem beszélt angolul, ezért Ica kézzel-lábbal mutatta, hogy egy pecsétet szeretnénk a Bibliánkba. A barát mondta, hogy várjunk addig amíg a vizeket szétosztja. Ezután megmutattuk neki a Bibliánk eddigi pecsétjeit. Az idős szerzetes fogta a szent könyvünket és bevitte a sekrestyébe. Ott lebélyegezte a megfelelő helyen. Miután kijött, megkérdezte tőlem, hogy írjon-e bele valamit. Nagy örömmel mondtam igent. Ezután ott az oltár előtt szép betűkkel, lassan beírt valamit a pecsét köré. Megköszöntük neki a kedvességét. Miután kijöttünk a templomból a perui idegenvezetőnktől megkérdeztük, hogy mit írt. Elmondta, hogy egy kedves áldást és a nevét. Ekkor derült ki, hogy ő a rend helyi titkára.
Ahogy beszélgetünk a Bazilika előtt, jött az atya. Egyenesen odajött hozzánk és spanyolul nagyon kedvesen invitált minket a kolostor múzeumába. A bejárat előtt még egy ideig beszélgettünk, kielemeztük együtt a pecsétjeinket, majd elköszönt tőlünk. Sajnos a múzeumba nem jutottunk be.
2024.05.21. Arequipa
Rövid repülőúttal délre utaztunk, Arequipába, Peru második legnépesebb városába. Délelőtt városnézésen vettünk részt. Ekkor megtekintettük a Társaság Templomát (Iglesia de la Compañía). Ez egy gyönyörű andoki barokk stílusú épület. A templomban található a loyolai Szent Ignác-kápolna, rengeteg érdekességgel. A pénztárnál megláttam a pecsétet. Gyorsan elővettem a Bibliánkat és a pénztáros férfit megkértem, hogy pecsételjen bele a könyvünkbe. Ő készségesen megtette. Ica le is fotózta a pecsételést, bár tilos a fényképezés itt.
2024.05.24. Cusco
Ezt a napot Cusco inka régészeti emlékeinek megtekintésével töltöttük. Délután Cusco főterén egy étteremben ebédeltünk. Ebéd után sétálgattunk a városban. Cusco inka főtere a spanyol hódítás után három nagyon hangulatos spanyol térre oszlott. Az egyik téren található az Assisi Szent Ferenc-templom, katakomba és múzeum. Bementünk a templom előcsarnokába, ahol egy iroda volt. Kérdeztük, hogy tudnak-e pecsételni. Átirányítottak a szemközti múzeum bejáratához. Itt is kértük a pecsétet. A hölgy kedvesen mondta, hogy nincs nála a bélyegző. Felállt az asztaltól és elment a pecsétért. Addig odajött egy másik hölgy, aki megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Elmondtuk, hogy Magyarországról és meséltünk neki az országunkról, mivel keveset tudott rólunk. Érdeklődött a nyelvünkről is. Közben visszajött a hölgy a pecséttel és lepecsételte a Bibliánkat. Igaz először elrontotta, így két pecsét került a könyvünkbe: egy rossz és egy jó. Utána még végiglapoztuk a Bibliánkat és meséltünk a pecsétjeinkről, majd elköszöntünk tőlük és bementünk a templomba.
2024.05.27. Machu Picchu
Egy rendhagyó pecsét. Perui utunk egyik fő fénypontja Machu Picchu az inkák elveszett városa volt. A város fantasztikus volt, lelkileg nagyon megérintett minket. Elhatároztuk, hogy – bár nem keresztény szent hely – innen kérünk pecsétet egy külön lapra, amely bekerül a Bibliánkba. Miután leértünk a Szent városból Machu Picchu új városrészébe, egy étterembe mentünk ebédelni. Ott egy asztalra ki volt téve egy pecsét. Ica kért egy papíralátétet és lepecsételte. Nagyon szép a pecsét. Különlegességével, lelkiségével ez a lenyomat illeszkedik a többi pecsét közé.
2024.12.19. München
Az idei karácsonyt Dorkáéknál fogjuk ünnepelni, nagy örömünkre Miki is csatlakozni fog hozzánk. Mi Icával jó korán kimentünk Burghausenbe az unokákhoz. 19-ére jegyet foglaltunk Zürichbe, hogy Mikit meglátogassuk. A Flixbus Münchenből indult. Előtte volt időnk sétálni a városközpontban. Nosztalgikus volt, mert együtt utoljára 41 éve voltunk itt. A kegytárgyaimat ide is magammal hoztam. Séta közben jutottunk el a St. Michael jezsuita templomhoz. A templom nyitva volt, bementünk. Nagyon szép, letisztult belső tér tárult elénk. Az oltárnál épp a betlehemet állították össze. Ica megkérdezte az ott dolgozó férfit, hogy kaphatnánk-e pecsétet. A férfi bement a sekrestyébe és kihozott egy szép lenyomatú bélyegzőt. Aggódott, hogy nem lesz tökéletes a lenyomat. Nem is lett, de mi így is örültünk neki. Megköszöntük és folytattuk a sétánkat.
2025. év
2025. január 19. Kolozsvár
Az év első útja Kolozsvárra vezetett. Vasárnap a gyönyörűen felújított Szent Mihály templomba mentünk szentmisére. Természetesen velünk volt a Bibliánk és a rózsafüzérünk is. A mise végén bementünk a sekrestyébe pecsétet kérni. Sokan voltak bent, több pap celebrálta a misét. Az egyik fiatal papot kérdeztük meg, hogy kaphatnánk-e pecsétet. Azt mondta, hogy itt nincs bélyegző, de várjunk egy kicsit. Miután elköszönt mindenkitől, mondta, hogy kövessük őt a plébániára. A templommal szemben van a plébánia, átsétáltunk oda. Ott megkereste a bélyegzőt és megkaptuk a várt pecsétet, majd egy kávé mellett kellemesen elbeszélgettünk. Érdeklődve végignézte a pecséteket, majd elmesélte, hogy nemrég szentelte pappá az érsek atya. Fél éve került Kolozsvárra. Ottó atya megkereste az újmisés kártyáját és adott mindkettőnknek, valamint a Mária-oszlop újraszentelési kártyájából is kaptunk. Nagyon kedves volt, nagyon jót beszélgettünk. Mikor eljöttünk, a kapuig kísért minket.
2025.02.11. India, Tádzs Mahal
A Zarándok Kegytárgyaink majdnem elvesztése. 2025 telén ismét hosszú útra indultunk, Nepálba és Indiába. Ide is magunkkal hoztuk a Bibliánkat, mert Dorka mondta, hogy Delhiben van egy templom (a Lótusz templom), ami több vallásnak – köztük a keresztény vallásnak – is helyt ad. Sajnos nem jutottunk el ide.
Utunk utolsó előtti napján azonban meglátogattuk a Tádzs Mahált, ami egy különleges spirituális hely. Kiraktam a buszban a kegytárgyakat, de Ica javasolta, hogy vigyük magunkkal és – mint a Macchu Pichunál – külön lapra pecsételjünk, így mégis betettem a kistáskámba. Nem kellett volna!
A bejáratnál rendkívül szigorú ellenőrzés volt. Szigorúbb, mint egy reptéren. Mint utólag kiderült, könyveket nem szabad bevinni a műemlék területére. Elvették a Bibliát a rózsafüzérrel együtt és bedobták egy kukaszerű tárolóba. Én nagyon aggódtam értük, mint kiderült jogosan. Később még a kameránkat is elvették, igaz ő egy sorszámozott szekrénybe került pénz ellenében. Miután megnéztük a Tádzs Mahalt, kifelé jövet – a kamera visszaszerzése után – szerettük volna visszakapni a kegytárgyainkat. A biztonsági őr azonban nem engedett be minket a tárolóhelyhez. Szerencsére az indiai idegenvezetőnk hosszas rábeszélés után bemehetett a tárolóhoz. Izgatottan figyeltem, amikor jött vissza, hogy a kezében van-e az a zacskó, amiben a kegytárgyak voltak. Megkönnyebbülve láttam, hogy igen ott van.
Lehet, hogy az eset „felsőbb” figyelmeztetés volt, hogy csak a Bibliához méltó helyről szabad pecsétet kérni? Kifelé menet még próbáltunk egy külön lapra pecsétet szerezni, de nem sikerült. Nem is baj.
2025.09.13. Granada
Dorkának Granadába kellett menni egy konferenciára. Úgy döntöttünk, hogy ez egy jó alkalom a „családegyesítésre”. A Malaga melletti Torremolinosban kibéreltünk egy házat és ott gyűltünk össze. Mi két nappal előbb érkeztünk, de péntekre mindenki megérkezett. Dorkának vasárnap kezdődött a rendezvény, ezért az előző napon kibéreltünk egy kisbuszt és azzal mindannyian elmentünk Granadába. Csodálatos város. Délután 4-re az Alhambrába vettünk belépőt. Napközben a szeptemberi forróságban sétáltunk a városban. Itt a katedrálist akartuk megnézni, amit különösen én erőltettem. Körbejártuk a templomot, gyönyörü volt kívülről. A főkapun mentünk be. A kisunokák már nyűgösek voltak, ezért csak épp rápillantottunk a csodás templomra. A bejáratnál azért begyüjtöttük a székesegyház zarándokpecsétjét.
2025.09.22. Málaga
Ez a nap idén az őszi napéjegyenlőség napja. Dorkáék e napon utaztak haza a közös nyaralásunkról. A málagai reptér közel van a szállásunkhoz. Mi is velük mentünk a vonattal a reptérig. Ők kiszálltak, mi meg továbbmentünk a város központjába. Nem gondoltuk, hogy ilyen hangulatos, pezsgő város Picasso szülővárosa. Első utunk a katedrálishoz vezetett. Egy impozáns, hatalmas épülethez jutottunk. Kívülről fantasztikus látványt nyújt. Most nem voltak már itt az unokáink, így bementünk. Megvettük a nyugdíjas jegyeinket (itt ilyen is van), majd kértük a katedrális pecsétjét. A hölgy rutinosan nyúlt a bélyegzőért, majd lepecsételte a bibliánkat. Ezután közel egy órát töltöttünk a reneszánsz katedrálisban. Csak ámuldoztam a szépségén.
2026. év
2026.02.24. Mexikóváros
2026-ban a tél elől Mexikóba utaztunk. Mexikóvárosba érkezésünk után egyből városnézésre indultunk. A város főterén található a Mária Mennybemenetele székesegyház. Bementünk a templomba, ahol épp szentmise zajlott. Ica meglátott egy kegyhelyárust. Szólt nekem és odasiettünk. Megkérdeztük, hogy tud-e pecsételni a Bibliánkba. Azt mondta, hogy nem, de mutatta, hogy menjünk át a templom másik oldalára, ott próbálkozzunk. A túloldalon a templom egyik hivatalos irodája volt. Az ott ülő hölgynek szóltunk, hogy pecsétet szeretnénk kérni. Mondta, hogy rendben. Beadtuk a szűk ablakon a könyvet és megmutattam, hogy hová szeretném. A hölgy telefonon kérdezősködött, hogy melyik pecsétet használhatja és végül a hivatalos pecsét mellett döntött. Szépen lebélyegezte a könyvünket, oda ahová mutattam. A pecsételés után részt vettünk a szentmisén.
2026.02.25. Guadalupe
Mexikói utunk második napján látogattunk el Mexikóváros egyik kerületébe, Guadalupéba. Itt található az amerikai kontinens legnagyobb és a világ második legnagyobb Mária kegyhelye.
Innen már nagyon rég óta szerettem volna pecsétet kapni, de nem hittem, hogy ez valóra is válik.
A guadalupei kegyhely hatalmas területen fekszik, sok templommal, kápolnával még több zarándokkal. Az egyik kápolnánál (Capilla de Juramentos) elszakadtam a csoporttól és bementem. Egy kapucinus szerzetes atya épp áldást osztott. Megkérdeztem, hogy nem tudná-e lepecsételni a könyvünket. Nem mondott sem igent, sem nemet, hanem elkezdte nézegetni a Bibliánkat. Végiglapozgatta a könyvünket, majd azt mondta, hogy a Bazilikában kapunk. Érdeklődött, hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról. Ezután megkérdezte, hogy megáldhat-e. Örömmel vettem. Még szenteltvízzel is meghintett.
Ezután a helyi idegenvezető segítségével csatlakoztam a csoporthoz.
Közben Ica ezzel a hölggyel megbeszélte, hogy segít megkeresni a pecsételő helyet. Bementünk a hatalmas új Bazilikába. Épp mise volt. Mi a mise közben a hölggyel megkerestük a templom zarándokirodáját. Ott nem volt pecsét, de jött a biztonsági őr, neki volt egy látogatói bélyegzője. Mosolyogva fogadta kérésünket és lepecsételte a Bibliánkat. Ezzel egy nagy álom vált valóra.
2026.03.01. Izamal
Folytattuk utunkat a Yucatán félszigeten. Útbaejtettük Izamalt, a Sárga várost. Itt szinte minden épület sárga. Egyes vélekedések szerint II. János Pál pápa 1993-as látogatására festették ki a házakat a vatikáni színekkel. Ebben a városban egy híres Mária kegyhely található (Yucatán legnagyobb Mária kegyhelye). A kegyhely templomában épp a vasárnapi misére készülődtek. Ica szólt a sekrestyésnek, hogy szeretnénk egy pecsétet a Bibliánkba. A sekrestyés nagyon kedvesen mondta, hogy kövessük. Kis várakozás után megmutatta a páduai Szent Antal kolostor hivatalát. Bementünk és ott megkértük a hivatalban lévő hölgyet, hogy pecsételje le a Bibliánkat. A hölgy elővett egy szép pecsétet és a könyvünk első belső oldalát lebélyegezte. Erre az oldalra nagyon vigyáztam eddig, mert itt van a vatikáni Szent Péter-bazilika pecsétje. A bélyegző nagy volt, így csak ide fér el a pecsét. Ica szép szentképeket is hozott innen. (A 7 órás időeltolódás miatt az előző pecsétnél és itt is elírtam a dátumot. )
