A következő nap:
3. nap. Kolozsvár, Házsongárdi temető
2025. január 18.
Hatalmas ködben indultunk Torda felé, és reméltük, hogy gyorsan felszáll.
Ennyi nemzeti zászlót, mint ami errefelé lobog, még sehol nem láttam. Minden oszlopon, úton-útfélen, kicsi, nagy, hatalmas. Úgy látszik, nagyon fontos, hogy egy pillanatra se felejtsük el, Romániában vagyunk.
Erdély szívében, a Torockói-hegység völgyeiben kanyarogtunk, amikor egy igazi természeti csoda tárult elénk, a Tordai-hasadék.
Úgy néz ki, mintha valami óriás karatéka kettécsapta volna a hegyet.
Nagy szerencsénk volt, hogy láthattuk egy kicsit, mert a megérkezésünk után 10 perccel a köd egy pillanat alatt annyira besűrűsödött, hogy az orrunkig sem láttunk. Az időjárás most nem a barátunk.
Amikor a természet valami ennyire szokatlan játékot játszik, szinte törvényszerű, hogy legendákkal, misztikummal átszőtt lesz a hely.
Az itteni legenda szerint Szent László királyt egy kun sereg üldözte, már-már utolérték őt a kun kopják. A király imádkozni kezdett, és az irdatlan hegy megnyílt előtte. Táltos lova patkóját a sziklának feszítette és átugrott a megnyíló hegy felett. A repedés egyre csak szélesedett, a kunok nem tudták visszafogni vágtató lovaikat, és mind a mélységbe zuhantak. Bizonyítja a történetet, hogy máig látható a király paripájának patkónyoma. Egy különös alakú mélyedés, ami soha nem szárad ki és a benne lévő víz csodatevő.
Azért meg kell jegyeznem, hogy ez a ló sok helyen otthagyta a nyomát.
Van olyan is, aki azt állítja, hogy a Hesdát-pataknak van köze a szurdok lérejöttében.
Lehet választani, hogy mit hiszünk.
A szurdok mélyén elrejtett kincs is lapul, amit varázserő véd, és csak az juthat hozzá, akinek tiszta a szíve és nem önző szándékkal keresi. Aki méltatlanul indul a kincs keresésére, az eltéved a szurdok titokzatos ösvényein. Erre is van bizonyíték, hiszen Szent György napjának éjszakáján megnyílik a Tündérbarlang, és a kiröppenő tündérek kincseket hordanak ki.
Egészen biztosan vissza fogunk ide térni, hogy a most elmaradt szurdok-túrát pótoljuk.
A közelben van Erdély talán legbájosabb faluja, Torockó. Jellegzetes, egységes, fehérre meszelt házait a Székelykő 1129 méter magas csúcsa tartja szemmel.
A szép, egységes falukép egy tragikus eseménynek, az 1870-ben történt tűzvésznek „köszönhető”. Minden házat egyszerre kellett újjáépíteni.
Itt a nap kétszer is felkel. Először pirkadatkor kakasszóra, majd gyorsan el is bújik a Székelykő mögé, ahonnan pár perc múlva újra felragyog, hogy bearanyozza a falut.
Az unitárius település zömmel magyar lakta, ennek ellenére innen sem hiányozhat a főtér mellé épített nagyon tájidegen ortodox templom.
Innen mindenképp Torockószentgyörgy felé kell venni az irányt, ahol a környék legjobb éttermében, a Székelykő Kúriában festett bútorok, viseletbe öltözött felszolgálók, és házias ételek fogadják a betérőt. Talán itt szolgálják fel a világ legfinomabb tejfölét. Nem igazán diétás 50% zsírtartalmú, dehát egyszer élünk.
A nap során készült fényképek:
Tordai-hasadék. Még egy kicsit látjuk. 10 perc múlva az öt méterre lévő bokrot sem.
Tordai-hasadék.
Torockó a legbájosabb erdélyi falu.
A csurgó elején: „IVÓVÍZ. ITT MOSAKODNI TILOS!” A csurgó oldalán: A VÍZ NEM IHATÓ! 🥺🫤🤪
Torockó. Kis kút, kerekeskút. 🙂
Székelykő Kúria. Gyönyörű festett bútorok között.
Ezt a képet csak Miklósnak és Misinek.🙂Minden pincér szép viseletet hord.
