Következő napok
10. nap. Tádzs Mahal
11. nap. Delhi
Összefoglaló Indiáról
2025. február 11.
Reggel korán indultunk, Agra a cél. Tényleg élmény az utazás is, érdekes nézni a villanásnyi életképeket egy teljesen más kultúra életéből.
Útközben az első megállónk Abhaneri faluban a Chand Baori, vagyis a lépcsős kút. Itt Rádzsasztánban nagyon durva a szárazság a száraz évszakban, ezért a monszun alatt lezúduló hatalmas mennyiségű vizet valahogy meg kell fogni. A 9. században Chanda király homokkőből és vulkáni kőzetből megépíttette a világ egyik leglenyűgözőbb kútját a helyi közösség vízellátására. A kutat erős, magas fal veszi körül, hiszen a víz az egyik legnagyobb kincs volt, védeni kellett.
A falak mögött egy terembe jutunk, ami olyan, mint egy templom, faragott oszlopokkal.
Innen léptünk ki a kúthoz, és földbe gyökerezett a lábunk. Több mint 1200 szimmetrikus, szinte hipnotikus geometriai mintával elrendezett lépcső vezet le a 13 emelet mély, hűsítő vízmedencéhez. A kút a monszun végére megtelt, majd ahogy telt az idő a száraz évszakban, fogyott a víz, egyre lejjebb kellett menni a kútba. Folyamatosan csökkent a hőmérséklet, akár 5-6 fokkal hűvösebb volt a kút mélyén mint fent, remekül lehetett hűsölni.
A V alakú szűkülésnek és a sok lépcsőnek statikai szerepe is volt, de elsősorban azért épültek, hogy sok helyen lehessen lemenni a vízhez, ne kelljen sorba állni. Nem csak praktikus vízforrás volt, hanem találkozóhely is a forró indiai napokon.
A kút mellett Siva feleségének két reinkarnációja, Durga és Kali tiszteletére épült vöröskő templom áll. A teljes terület tipikusan indiai építészet, mivel a muzulmán uralom előtti időben épült. A kőfaragó mesterek itt is kitettek magukért. A Siva-oltárra kitett felajánlásokból mókusok, papagájok lakmároznak. 🙂
Félúton elhagytuk Rajastant és átléptünk az Uttar Prades tagköztársaság területére. Valahol Agra felé, a poros utak végén ott fekszik egy város, ami olyan, mintha egy időgép hagyta volna hátra. Akbar mogul császár alapította 1569-ben, miután egy szúfi szent, Salim Chishti megjövendölte, hogy fia születik. Tizenkét évig építették a palotát, húsz évig itt élt, majd itt hagyott mindent, és visszaköltözött Agrába, a Vörös Erődbe. Miért? Egyesek szerint elfogyott a víz, hiszen az uralkodót nagy számú lakosság követte. Mások azt mondják, politikai okok álltak a háttérben. Azt is mesélik, hogy Chishti, a szent ember panaszolta, hogy megzavarták nyugalmát, és kérte a császárt, hogy menjen vissza Agrába. A császár azt válaszolta volna, hogy: „Na jó, megyünk.” ??? Lehet választani. 🙂
Az indiai palotákat más mértékkel kell mérni. A palota építéséhez egy egész hegytetőt le kellett simítani, a terület több mint 400 focipálya nagyságú. Több kapun keresztül kell haladnunk (a legnagyobb 54 m), amíg elérjük a nyilvános Diwan-i Ámot, vagyis a fogadótermet, ami a nép fogadására szolgált. Ez egyben az udvari élet központja is volt, ahol a császár és az udvaroncok találkoztak, szórakoztak és intrikáltak.
A belső fogadóterem, a Diwan-i-Khas, a császár magánkihallgatásainak helyszíne volt, és itt fogadta a legfontosabb méltóságokat, a külföldi követeket és a legelőkelőbb vendégeket. Fel kell kötni a gatyeszt, hogy ezt le tudjam írni. Egy gazdagon faragott terem közepén egy lótuszvirágot formázó emelvény áll, melyre csak a császár mehetett fel. Ide négy híd vezetett a négy égtáj felől, vagyis: én vagyok a világ ura, mindenki felett állok. A plafon arany és ezüst volt.
Az épület eresze monszun idején a vizet elvezette, a száraz évszakban hideg víz folyt benne, hogy hűvös legyen bent. A kincstár 3 nagy teremből állt. Az egyikben arany és ezüst, a másikban ékkövek, a harmadikban pedig réztárgyak voltak. A falakat is drágakövek díszítették.
A császárnak a számos ágyas mellett három felesége volt, egy muzulmán, egy hindu és egy keresztény. Mindnek külön kis palotája, a kereszténynek külön konyhája is volt, mert ő disznót és marhát is evett.
Csodálatos épület az öt szintes szelek tornya, ami szintén a hölgyek szórakoztatását szolgálta. A muzulmán ágyasok lakhelye egy teljesen szimmetrikus téren van. A déli oldal a téli szárny, az északi a nyári. Figyelemre méltó a császár hálóterme. A szoba közepén hatalmas, magas emelvény volt az ágy. A hőség idején vízhűtéses volt az egész szoba.
Salim Chishtinek a szent embernek tisztelete jeléül Akbar mogul császár egy gyönyörű fehér márvány síremléket építtetett, és mellette egy mecsetet.
Ahogy írtam, a császár 20 év elteltével visszaköltözött Agrába, újra ez lett a főváros. Lakhelye a Vörös Erőd volt, ami egy gigantikus vörös homokkő monstrum.
Az 1600-as években egy palotát is építettek az uralkodó kényelmére. Ez is egy város a városban. Paloták, mecsetek, kertek, fürdők, minden megtalálható itt, ami egy császárnak és az udvarának csak kellhet, sőt az is ami nem.
Az erőd a Yamuna folyó partján fekszik, melynek vizét bevezették a várárokba. Amíg a palotáig eljutunk, dupla várfalon és három kapun kell átkelnünk. Ha ellenség tört volna be, nem lett volna egyszerű eljutni a palotához. Hasonló az elrendezése, mint az elhagyott palotáénak. Fogadótermek, lakosztályok és a kert olyan, mint egy oázis a vörös falak között. Itt a császár és az udvarhölgyek élvezhették a friss levegőt.
És a legfontosabb, hogy káprázatos kilátás nyílik Sáh Dzsahán mogul sah szeretett felesége síremlékére, a Tádzs Mahalra, de ez egy holnapi történet lesz.
A napi videó:
