Következő napok
2025. február 7.
Ma elbúcsúztunk Nepáltól, hiszen két óra repülőútra sincs Delhi, így felcsippentünk pár morzsát India kavalkádjából, ízeiből is.
Nepálra visszatekintve nagyon jó élmények maradtak, és talán érdemes lenne még egyszer visszatérni, amikor a hangsúly a nemzeti parkokon és a trekkingen lesz.
Annyi minden történt, hogy eddig nem írtam Nepálról, úgy általában. A politikai helyzet instabil. 2001-ben volt egy tragikus esemény, ami megrendítette a királyságot. Birendra király minden hónapban nagy családi összejövetelt tartott. A 2001. júniusi esemény közepén a fia besétált a terembe, elővett egy fegyvert és halomra lőtte a családot. Több családtag mellett az anyját, apját, testvérét. Nem tudni, hogy a mészárlás után saját magát lőtte fejbe, vagy a palotaőrség lőtte meg őt, de nem halt meg azonnal, három napig kómában volt. A kómában megkoronázták, de három nap múlva meghalt. Ezután a nagybátyja lépett a trónra, akiről az a pletyka kering, hogy ő befolyásolta a könnyen irányítható királyfit. Érdekes volt, hogy ő, kivételesen nem vett részt a végzetes vacsorán. Azt is suttogják, hogy azért haragudott a családjára, mert nem engedték, hogy feleségül vegye választottját, Devayani Ránát. Ki tudja mi az igazság? A tragédia megrendítette Nepál monarchiáját, és hozzájárult annak 2008-as eltörléséhez, amikor köztársaságot hoztak létre.
A legnagyobb kihívások közé tartozik a szegénység csökkentése és a természeti katasztrófák kezelése. Orvosra és gyógyszerre nincs pénz, a hegyekben sok helyen javasasszony gyógyít.
A magas hegyvidéken élők nehezen tudják iskolába járatni a gyermekeiket. Még mindig van írástudatlanság, főleg a nők körében. A hegyekben élő nők sorsa igen nehéz. Úgy dolgoznak mint a férfiak és bugyuta hagyományok is keserítik az életüket. A legdurvább közülük a „chhaupadi”. A törvényi tiltás ellenére a menstruáló nőknek el kell különülniük a családjuktól és a közösségtől. Nem érintkezhetnek emberekkel, nem mehetnek a konyhába, nem vehetnek részt vallási szertartásokon és nem alhatnak a házban. A hideg fészerben gyakran megfagynak. Még mindig gyakori a korai házasság és a lánygyermek alulértékelése.
A hindu vallás legszentebb emberei a Szaduk. Régen ruhátlanok voltak, de ma már ezt nem engedélyezik, így ágyékkötőt hordanak. Lemondanak minden világi dologról, vegánok, de vannak olyanok is, akik csak olyan zöldfélét fogyasztanak, ami nem okozza a növény pusztulását. A népszerű helyeken már „álszaduk” apróért turistákra vadásznak. 🙁
Az úthálózat állapota katasztrofális, a közlekedési szabályokat figyelmen kívül hagyják. A városokban hatalmas a szmog. Még a fővárosban is alig van közlekedési lámpa. A nagyobb kereszteződésekben az elképesztő szmogban rendőr irányít. Vagy nem. 🙂 A lenti képen egy átlagos „járda”.
Sorolhatnék még pár dolgot, de ezek ellenére csodálatos, feledhetetlen ország. A mosolygós, kedves emberek országa. Mély hitük segít megteremteni a harmóniát önmagunkkal és a környezetünkkel, békésen és alázattal. Szó szerint, ha véletlenül meglöksz valakit a piacon, akkor ő kér elnézést, amiért útban volt. A békés, buddhista mentalitás átragad a más vallásúakra is. Mindent, ami a vallásukhoz kapcsolódó tárgyi emlék, tisztelnek és megőriznek. Ha egy útépítésnél útban van egy kis szentély, az ott is marad az út közepén. Körbebetonozták, körbekerítik, és ha úgy jön ki, egy sáv marad. A járdákon (ahol van 🙂 ), nagyon kell vigyázni, tele vannak mini szentélyekkel. Lehet, hogy csak egy kő, kis színes porral behintve, pár szem rizs, de nem jó érzés rálépni.
És persze az ételek! Sok fűszert használnak, kissé csípős a konyha, de mennyei. Nekünk nevetségesen olcsó, mint itt minden más. A dhal bhat alapétel, lencséből és rizsből gyakran zöldségekkel és/vagy curryvel kínálják, a momo (tészta, vega, csirke vagy bivaly hússal töltve) a kedvencünk.
Sok zöldséget esznek, kenyér csak a turistáknak van a szállodákban. Helyette számtalan más van. Nagyon meg kell nézni, hogy hol készítik az ételeket, mert láttam olyan olajban sütni dolgokat, amit még a fáradtolaj begyűjtők se vennének át. 🙂
A reptéren még gyönyörködtünk pár havas csúcsban. Útban Delhi felé elköszöntünk a Himalája vonulatától és ettől az izgalmas országtól.
Bye, bye Nepál, Welcome India!
A napi videó:
