Napi statisztika
Megtett táv: 20,1 km
Eddig összesen: 133,54 km
Lépésszám: 27 646
Eddig összesen: 199 034 lépés
Emelkedő, lejtő: minimális
Pecsét: 2 db Hosszúpereszteg, Szajki erdészház
Összesen: 15 db + 2 extra
Túrázói hangulat: Szuper
Leggyakoribb mondat: „Már nem eszem több cseresznyét!” Spoiler: Dehogynem. 🙂
Szállás: Szajk: Apartman Erzsébet, +36308559332
Borgátáról nem mondhatni, hogy hemzsegnek a buszok vissza Káldra. Vagy 6:37, vagy 10:30. Mi inkább hajnalban keltünk, mert hát a reggeli az kihagyhatatlan, és különben is, a kalandok mindig kora reggel kezdődnek… vagy valami ilyesmi.
Azért még szakítottunk időt arra is, hogy a szobánk előtt lévő nagyszemű cseresznyefáról jól belakmározzunk.
A buszon csak ketten ültünk. Komolyan. Mint egy különjárat sofőrrel. Ráadásul még nem is fizettünk az életkorunkból kifolyólag kedvezményezett státuszunk miatt. 😄
A busz tökéletes precizitással ott tett le, ahol tegnap befejeztük a túrát és leállítottuk a GPS-t.
Újraindítottunk minden teljesítményt mérő kütyüt, majd elmentünk beszerezni a holnapi reggelit. Felesleges kör volt, mert kiderült, hogy Hosszúperesztegen is, meg Szajkon is akad bőven élelmiszer. De hát mi már csak ilyen előrelátó kis túramacik lettünk a korábbi napok tapasztalata alapján. 🐻❄️
Az út maga csöndes, eseménytelen, de nagyon kellemes. Árnyas erdei utak, szuper a jelölés. Egyetlen szakasz volt csak Hosszúpereszteg előtt, pár km árnyék nélkül, tűző napon.
De a hullámzó búzatenger és mákföldek között táncoló pipacs- és búzavirágmezők kárpótoltak mindenért. Néhol olyan volt, mintha egy Van Gogh festmény közepén gyalogolnánk.
Hosszúpereszeg tényleg bitang hosszú. Nem vicc, ez a falu olyan, mintha soha nem akarna véget érni. Még szerencse, hogy cseresznye- és meggyfák vannak minden ház előtt. Gyakorlatilag a markunkba ugrott a vitamin. Hiába mondtam, hogy már elég, pár lépés, és újra tele volt a fél markom. 🙃
A templomnál pecsételtünk, majd vásároltunk egy kis frissítőt, és még egy órácska szundikálás is belefért, tudva, hogy ma alig 20 km a táv.
Innen már csak kb. 6 km volt hátra. Eleinte egyhangú műút, de aztán végre befordultunk az árnyas erdőbe, ahol már szinte éreztük a tó hívogató közelségét… meg a fröccs szellemét is. 🥂
Fél egy körül már az apartmanban melegítettük a gulyást, amit Erzsébet, a vendéglátónk előzékenyen bekészített a hűtőbe.
Az apartman? Pazar. Tiszta, karbantartott, minden van benne, ami csak kellhet. A kert árnyékában ebédeltünk, majd lesétáltunk pecsételni, majd a tópartra megünnepelni a napot egy hűs, száraz rozé fröccsel. Mert a nap végén a legfontosabb: túra teljesítve, élmény maxon.
kép pecsét szajkon
Az útvonal a szinttérképpel:
