Napi statisztika
• Megtett táv: 30,8 km
Eddig összesen: 164,34 km
• Lépésszám: 45 437
Eddig összesen: 244 471 lépés
• Emelkedő, lejtő: semmi
• Pecsét: 3 db ,
Összesen: 18 db + 2 extra
• Túrázói hangulat: Optimista 🙂
• Leggyakoribb mondat: „Mennyi van még?” 🙂
• Szállás: Sümeg: Panoráma Vendégház Mariann, +36204632575
Na szóval… a mai nap nem lesz a legizgalmasabb fejezet a regényben.
Elindultunk, mentünk, mentünk… aztán még mentünk. Több mint 30 km gyaloglás, és útközben gyakorlatilag semmi. De tényleg semmi! Az egyetlen lakott hely Kisvásárhely, ahol van pár ház meg egy hely, ahol vizet lehet vételezni. Ez volt az egyetlen pont az egész úton, ahol volt életjel.
Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy kétszer is láttunk vadat! Őz vagy szarvas, ezt nem tudjuk eldönteni. Az egyik példány előttünk legelészett amíg észre nem vett, a másik kb. 5 méterel előttünk átvágott az ösvényen. Ha zoomolsz, hunyorítasz, forgatod a fejed, és hiszel benne, eskü, meglátod az őzet.🦌 😃.
Ja és két kulkancsot csíptem nyakon mielőtt még belémfúródott volna, egyet pedig Miklós műtött ki belőlem este.
Félúton úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk ma haza. Zalaszántó Sümegtől kb. 15 km, ez pont jó lesz holnapra egy kis levezetésnek. Így 10 óra körül gyors szálláskeresés. Real time logisztika. Nem újdonság, mi így szoktuk.😃
Kisvásárhelyen tartottunk egy hosszabb pihenőt, szundítottunk is, kávéztunk is és ősszefutottunk azzal a két sráccal, akikkel már akikkel össefutottunk Káldon.
Majd sikerült a régi Kéktúra útvonalra fordulni, amit majdnem egy kilométerrel később vettük észre. Kisebb tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy nem fordulunk vissza. (Utólag lehet, hogy mégis kellett volna…) Az utolsó 3-4 km-en egy forgalmas úton vonszoltuk magunkat a tűző napon. Nulla árnyék, mínusz élmény. 😅
A szakasz vége a sümegi vasútállomásnál van, itt pecsételtünk.
Rendeltünk ide egy késői ebédet meg reggelire pizzát. Amint megjött a kaja, megcsörgettük a szállásadót, aki felkapott minket, és elvitt egy földi paradicsomba.
Fel a szőlőhegyre, ahol olyan panoráma nyílik a sümegi várra meg a környező hegyekre, hogy egész estig a teraszon ejtőztünk és gyönyörködtünk. Közben friss, roppanós cserkót szemezgettünk egy hatalmas cseresznyefáról ami benyújtja az ágait a teraszra. Zaj csak annyi, amennyi madárfütty belefér egy nyugalmas estébe. Telitalálat.
Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen nap után levenni a bakancsot, mennyei élvezet. 🙂
Holnap reggel a szállásadó visszavisz minket az állomásra, onnan indulunk tovább Zalaszántóra – kb. 15 km, éppen jó levezetés lesz.
Az útvonal a szinttérképpel:
