Ma még volt időnk Limában sétálgatni, de már a reptéren a felszállásra várunk. Sok idő lesz, amíg ezt a sok élményt, benyomást feldolgozzuk.
Nagyon ritka az az ország ami ilyen gazdag és változatos természeti kincsekkel és kulturális örökséggel rendelkezik. Nagy szélsőségeket láttunk. Sok helyen szemetet, szegénységet, amin keményen dolgozik az ország. Sokat költenek az oktatásra, az egészségügyre. Iskola a legtöbb helyen nincs elég, délelőtt a kicsik, délután a nagyok használják az épületet. Az oktatás, a reggeli és az ebéd is ingyenes, csak a tankönyveket és az egyenruhát kell megvenni. A 90-es évektől nagyot fejlődött az egészségügy. Az ingyenes orvosi ellátás alanyi jogon jár, a receptre felírt gyógyszert is ingyen kapják, csak gyakran várni kell a kórházi ellátásra. Ilyenkor magánkórházba mennek, de az sem drága, megfizethető.
Erősen fejlődő ország és mi azt éreztük, hogy igyekeznek kihasználni az országban rejlő lehetőségeket. A műemlékek és környékük olyan rendben vannak, hogy sokszor nem hittük el. A történelmi belvárosok patyolattiszták, a vendéglátás kedves és kifogástalan. Az emberek kedvesek. A nagyvárosok olyanok, mint bárhol a világon, de a falvak őrzik a hagyományokat. Azt mondják, ha nem működne az ayni, nem fejlődne Peru. Az ayni kecsua szó, valami olyasmit jelent, hogy ma neked, holnap nekem, össze kell fogni. És ez itt nem frázis, hanem a túlélés. 4000 méteren, vagy a sivatagban csak az összetartó csoportoknak van esélye életben maradni.
A szegény szó nem anyagiakat jelent, hanem aki magányos, aki nem tartozik közösséghez, családhoz.
Az inka civilizációnak is az ayni volt az alapja. A civilizációnak ugyan vége lett, de a kultúra még él.
Erősen kötődnek a természethez. Minden ami a természetben van nagyon fontos. A víz, kő és minden élőlény.
A jó és a rossz is fontos, a lényeg a harmónia. Ha nincs harmónia, akkor káosz van, pl. betegségek jönnek. Az is fontos ami kárt okoz, mert lehet belőle tanulni.
Itt minden szakrális. Itt mindenkit és mindent tisztelni kell, szolgálni kell egymásnak. Szolgálunk a kőnek és víznek is, nem felsőbbrendű az ember. Minden a világon tökéletes a maga módján.
A partvidéken nincs víz, az Andokban szűkös a mezőgazdaság, az őserdőben sem könnyű az élet. Mind együtt utazunk az időben, és összefogás nélkül nincs jó haladás, együtt kell megoldani mindent.
Mi látjuk a szegénységet, de az andoki ember nem a szegénységet éli meg, hanem próbálja tartani a természettel a harmóniát. Így szeretnek élni. A komfort relatív.
A kecsua közösségnél ahol voltunk nincs hűtőszekrény. Kérdeztem, hogy miért nincs, hiszen van áram. Azért nincs, mert nincs rá szükségük. A húst szárítják, vagy frissen annyit főznek, ami elfogy.
Az itt töltött 17 nap minden napja csodálatos volt. A Nasca-vonalak feletti repülés, a sivatag, a Titicaca-tó úszó szigetei, főzés a kecsua közösséggel, a Machu Picchu, a Szivárány-hegy, de az összes programot felsorolhatnám, mind felejthetetlen.
A Pacha Travels Utazási Irodával utaztunk, egyetlen negatív dolgot sem tudunk mondani. Tökéletes szervezés, felkészült, mindenre figyelő idegenvezető, fantasztikus útitársak. Nem volt más dolgunk, csak élvezni az itt töltött napokat.
A megtett út:
