A következő napok:
2022. július 15. Barcelona – Manresa
Start: Barcelona
Cél: Manresa – Barcelona
Napi távolság: 0 km
Össz. távolság: 1 513,39 km
Szállás: El Prat de Llobregat
https://www.hostalcarlosiii.com/
Izgalmas és szépséggel teli volt ez a nap. Reggel úgy ébredtünk, hogy ma nem ülünk bringára, egész furcsa volt. Elég (hogy is írjam, hogy ne legyen bántó) egyszerű a hotel amit foglaltunk, de a tetőn van egy csodálatos terasz, ahol nagyon kényelmesen tudtunk reggelizni. Kicsit később elsétáltunk a bringásboltba a dobozokért, megvettük a széles ragasztószalagokat.
Dél előtt egy kicsivel elindultunk Manresába. Bárhogy számolgattunk, láttuk, hogy Montserrat és Manresa is nem fér bele egy napba, igy az utóbbi mellett döntöttünk, mivel Montserratról már vannak szép emlékeink.
Elég hosszú az út, több mint két órát utaztunk. A tömegközlekedés kiváló.
A vonat ablakából amikor megláttuk Montserrat hegyeit, a kolostorhoz vezető elképesztő meredek szerpentint, fellélegeztem, hogy nem tekertünk ki. Az út nagy részét biztosan tolnom kellett volna.
Még durvább volt mint amire emlékeztem, igaz, akkor még nem bringás szemmel néztem.
A vonat ablakából Montserrat csipkés hegyei.
Manresába érve egy teljesen üres, szinte kihalt várost találtunk. Minden bezárva, minden ablakon zárva a spaletta, elvétve 1-1 ember. Igazán komolyan veszik a sziesztát, négy vagy öt órakor nyit minden.
Manresa látkép.
Manresa a Camino Ignaciano zarándokút vége. Loyolai Szent Ignác a Montserrati zarándoklata után ide vonult vissza egy barlangba hitében elmélyedni, és itt írta meg a Lelkigyakorlatok című könyvét. A barlang fölé egy templomot emeltek, ami igazi zarándokhellyé vált.
A város legmagasabb pontján a bazilika látványa lenyűgöző. A körülötte lévő parkból csodálatos a panoráma. Rálátni a Pont Vell-re, a nyolcíves hídra, amely Katalónia egyik legjobban megőrzött középkori hídja. A távolban a Montserrat hegy csipkés csúcsai keretezik a képet.
A barlang főlé emelt templom mellől gyönyörű látvány a bazilika.
Mivel még bőven volt idő négy óráig, belefért az időnkbe a város csendes utcáin egy kellemes séta, és találtunk egy nyitva lévő elképesztően hangulatos éttermet, finom ételekkel és jófeléle spanyol borral.
Óváros, főtér.
Mindenhol és mindenben, akár egy rozsdás konzervdobozban is virág.
A mai Manresaból egy utcakép. Elég gyakori az egy ablak széles homlokzat.
Mikor végre nyitott a bazilika, egy atya nagy szeretettel fogadott, megkaptuk a pecsétet. Ezután elmondta, hogy menjünk át a barlangba, és majd ott kapjuk meg azt a pecsétet, amivel jogosultak leszünk átvenni a zarándokút teljesítéséről az igazolást.
A bazilika ívei.
Így is tettünk. A barlang fölé emelt templomban meg is kaptuk az újabb pecsétet. Kicsit furcsán nézett a hölgy az egyedi útlevelünkre, de nem problémázott rajta. Mondta, hogy nézzük meg a barlangot, majd az igazolást a Turista Központban fogjuk megkapni.
A barlanghoz vezető szentélyben épp egy apácarend nővérei imádkoztak. Csendesen megvártuk amíg befejezik a szertartást, nem zavartuk meg őket. Amikor kijöttek, szinte az egészen fiatal nővérektől az egészen idős nővérekig minden korosztály képviselve volt. És mindenki arcán kedves mosoly.
A barlangnál imádkozó nővérek.
A barlang.
A barlag fölé emelt templom főhajója.
Kicsit elidőztünk itt, majd visszamentünk az óvárosba. A központban alaposan átnézték az útlevelünket, itt is furcsálták kicsit az egyediséget, de annak ellenére, hogy nem a klasszikus Szent Ignác utat jártuk végig, elismerték, hogy tényleg megküzdöttünk azért, hogy eljussunk Manresába. Egy statisztikai lap kitöltése után megkaptuk végre a papírunkat. Csak később vettük észre, hogy elírták a kezdőpontot. De sebaj, gondolom a megszokás miatt írja a hölgy automatikusan Loyolát.
Több tanúsítványt kaptunk már, de ilyen kedves átadásban még nem volt részünk. Először is nagyon szabadkoztak, hogy 50 centbe kerül. Kaptunk hozzá henger alakú tokot, egy csomó matricát, táskát, ásványvízzel kínáltak, és elláttak egy csomó információs anyaggal Manresáról.
Az ünnepélyes igazolás átadó. 🙂
Végre megvan! 🤣👍
Megküzdöttünk érte. 🙂
Sajnos indulnunk kellett vissza, mert a bringák becsomagolása még várt ránk.
Hát ezzel nagyon megszenvedtünk. A jobb oldali pedálomat nem lehetett leszerelni, pedig már egy egész építőmunkás had segített hatalmas szerszámokkal. Rajta maradt, bízunk benne, hogy nem lesz gond a „dudorral” a dobozon. Ezzel elment egy csomó idő, éjjel 11-re végeztünk.
Buen Camino!
I&M
A zarándokútlevelünk es a pecsétek:
A Manrésában készült film:
