A következő napok:
2017. augusztus 5. Esposende – Pinhal da Gelfa
Start: Fão – Esposende
Cél: Pinhal da Gelfa
Napi távolság: 54,6 km
Össz. távolság: 571,87 km
Szállás: Sereira Da Gelfa Camping
Indulás után valami Nemzeti Parkon haladtunk keresztül, de vagy rossz úton mentünk, vagy nem vettük észre. Elég unalmas 25 km következett. Sok profi kerékpáros edz ezen a szakaszon. Egyszer még egy gruppettó tagjai is lettünk pár másodpercre.
Esposende.
Úton.
A tükörből láttuk, hogy jön egy 10-15 fős csapat. Minden erőnket beleadva elkezdtünk tekerni. Hirtelen, szinte ránk zúdultak, körbevettek, kiáltottak pár biztató szót, majd úgy hagytak ott, mintha állnánk.
Érdekes ez a pár másodperces kapcsolat a versenyzőkkel. Akár elhúznak mellettünk, akár szembe jönnek, soha nem mennek el integetés, köszönés biztatás nélkül. 1x mikor épp szenvedtem hegynek felfelé, egyik szembejövő elengedte a kormányt, a kezével tekert, és kiabált, hogy „forsza, forsza”. Ezek a pillanatok feldobják az unalmas kilométereket.
Ebédidőben érkeztünk Viana do Casteloba. A legenda szerint a kr. e. I. században a rómaiakat annyira lenyűgözte Viana szépsége, hogy mikor ideértek, azt hitték a Paradicsomba jutottak. Ebben a festői városban ebédeltünk, sziesztáztunk.
Viana do Castelo.
Viana do Castelo.
Viana do Castelo közelében.
Innen továbbhaladva már egyáltalán nem mondható unalmasnak az utunk. Visszatértünk a partra. Akkora szél fújt velünk szemben, hogy alig tudunk tekerni.
Ha hátulról fújna, hajtani se kellene. Teljesen sík terep, mégis csak ritkán lépjük át a10 km/ órát. A szél süvölt, a hullámok dübörögnek, csak egész közelről értjük egymás szavát. Kihalt a környék, csak 1-1 védettebb öbölben elvétve néhány pecás, nagyon hosszú bottal, vagy 1-1 nudista pár. A természet zaja ellenére nagyon békés, nyugalmat árasztó az út.
Minket is elcsábított a finom homok, leheveredünk egy órácskára. A víz nagyon hideg, Miklós azért belemártja a lábát.
Nagyooooooon hideg. 🙂
Az út javarészt murva, időnként rövidebb fahidas szakaszok.
Tekerés közben megvilágosodtam a fahidakkal kapcsolatban. Ez természetvédelem. Nem tudják széttaposni a part flóráját és faunáját az emberek. Így igen változatos a növényzet a homok szélén, a híd alatt.
Az utolsó 10 km aszfalt, árnyas erdő és kis falvak.
Az egyetlen útjelzés a mai nap.
Kövek …
Ezen a szakaszon egyáltalán nem találtunk Camino Santiago jelzést, de nem is hiányzik. Egyszerűen nem szabad eltávolodni az óceántól, és nem lehet eltévedni.
Ancorában egy nyüzsgő campingben vertünk sátrat. A bárban a szokásunkká vált esti pohár vörösbor mellett fejezem be a blogot.
Elcsábìtott a homok.
Bom Caminho!
I&M
Az útvonal:
