2020. február 29.-30.
A következő munkás napon elkísértem Miklóst az egyetemen szervezett nyelvi workshopra. Nagyon érdekes volt. Ghánában az általánosan használatos nyelv az angol, de hivatalos nyelv nincs. Illetve van, mind a több száz törzsi nyelv, melyeket szeretnének életben tartani, egyenrangúként kezelni.
A Legon kampuszon a házigazdánk hagyományos ghánai ebédre hívott minket. Az oktatók részére külön étterem van. Igazán különleges volt, hagyományosan kézzel kell enni. Sok fogást kipróbáltunk, én imádtam, Miklós kevésbé, pedig mindent jóízűen megevett. Szerintem csak nem meri bevallani, hogy ízlett neki a plantinpüré és a yamgyökér. 🙂 Évek óta ellenáll, hogy megkóstolja.
Estére az egyetem díjátadó ünnepségre voltunk hivatalosak, ahol az egyetem rektorhelyettese adta át az akadémiai év tudományos díjait.
Még egy napot töltöttünk az egyetemen, volt idő megnézni alaposabban a kampuszt. Üres volt, hiszen hétvégén a hallgatók nagy része hazamegy, pihen vagy tanul, így még jobban látszott, hogy milyen gondozott szép parkban helyezkednek el az egyetem épületei.
A Botanika Tanszék 50 hektáros természetes növényzettel rendelkezik. Rekreációs központ játszótérrel, lombkorona sétányokkal és természetes szabadtéri területtel, tavakkal és rengeteg termeszvárral.
Az utunk Accra egyik jómódú negyedén keresztül vezetett. Érdekes, hogy itt a gyönyörű, gazdag házak felé vezető út földút. Nincsenek utcanevek, az áramszolgáltatás bizonytalan, jó ha van saját áramellátó egység is. A házakat magas kőkerítés veszi körül, és mindenki saját autóval jár. Szinte nincs olyan ház ahol ne lenne egy bentlakó lány, aki segít a háztartásban. Az ország szegény részeiről jönnek, 3-4 évet dolgoznak egy háznál. Teljes ellátást kapnak, szobát, ételt ruhát. Az idő vége felé valami szakmát is tanulhatnak, amit a munkaadók finanszíroznak. Az idő letelte után egyben megkapják a fizetésüket és ebből el tudnak indulni az életben.
Az utolsó napunkon nagyon megtisztelő volt, hogy elkísérhettük a házigazdáinkat egy bentlakásos leány középiskolába, ahová az egyik lányuk jár. A szülők csak ritkán, meghatározott napon látogathatják meg a gyermekeiket. Az iskola zárt terület, saját orvosi rendelővel, oktatói házakkal. Mint az egyetem, csak kicsiben. Az oktatás magas színvonalú. Az itt tanuló lányok nagyon szigorú napirend szerint élnek. Korán kelnek és a tanulás mellett számtalan feladatuk van.
A látogatás alatt az iskola parkjában valóságos piknik van, Minden család már az előző nap süt-főz, a kedvenc ételükkel és sok gyümölccsel kedveskednek a lányoknak, amit a család itt együtt fogyaszt el. Szuper volt, hogy segíthettem és megtanultam mogyorókrém levest főzni. A ghánai ananász különösen finom. Mézédes és kevésbé savas mint a nálunk kapható.
Csodálatos napokat töltöttünk itt. Miklósban még az is felmerült, hogy egy fél évre vissza kellene jönni az egyetemre, és jobban megismerni az országot. Komolyan elgondolkozunk rajta. Azért abban biztos vagyok, hogy Ildikó és Daniel önzetlen gondoskodása az egyik fő ok, hogy ennyire lelkesek vagyunk.
A napi összefoglaló film:
