Kéktúra 13. túranap. Országos Kéktúra. Tapolca – Badacsonytördemic. 2025. október. 7.
Ica & Miklós 
Napi statisztika
• Megtett táv: 20,9 km
Eddig összesen: 269,65 km
• Lépésszám: 31 685
Eddig összesen: 393 078
• Emelkedő / lejtő: 407 m / 412 m
• Pecsét: 3 db (összesen: 30 + 2 egyedi)
• Túrázói hangulat: Szuper! 😜
• Leggyakoribb mondat: „Jajj, de szép!”
• Szállás: Nem volt, egynapos túra.
Tegnap este még megnéztük az időjárás-jelentést, és mára tökéletes túraidőt ígértek. Nosza, este gyorsan bepakoltunk, és reggel fél hatkor már robogott velünk a Tópart IC Balatonszentgyörgy felé, és találgattuk, hogy meddig jutunk ma a tó túloldalán.
Négy percünk volt az átszállásra Tapolca felé, de kilenckor már a restiben kávéztunk. Pont ott, ahol két hónapja az utolsó pecsétet is begyűjtöttük, és elbúcsúztunk a Kéktől.
Azóta nagyot fordult a világ. A negyvenfokos kánikulát hűvös, őszi levegő váltotta. Reggel még egy plédet is a vállamra terítettem, de szerencsére hamar melegedett az idő. Tapolca hangulatos kisváros, már rég jártunk erre, jó volt újra. A tóban félméteres halak úszkálnak, a partja igazi pihenésre csábít — de most nem engedtünk a kísértésnek. 😄
Egy darabig még aszfaltot koptattunk, de szerencsére alig volt forgalom. Jó érzés volt bekanyarodni a Szent György-hegy felé, és már messziről látszottak a lenyűgöző bazaltoszlopok. Hívogatnak, de egyben riogatnak is. Tudtam, hogy szép kis kaptató vár ránk.
Az első pecsételőhelyig, a Szent György-hegyi turistaházig kellemes séta vezetett, de onnantól jött az igazi kihívás.
Az út jól kiépített, fa- és sziklalépcsők segítik a feljutást, viszont néha szinte térdmagasságúak a lépcsőfokok, alig bírtam fellépni. 😅 Épp kezdett sok lenni a mászásból, amikor a fák közül előbukkantak az óriási, függőleges kőhengerek. Szédítő látvány, egyszerűen lélegzetelállító, igazi természeti csoda. Ezek a vulkáni eredetű oszlopok akkor alakultak ki, amikor a forró láva lassan hűlt ki, és szabályos, sokszögű hasábokra repedt. A napfényben sötéten csillognak, és a hegy oldalából nézve egyszerre lenyűgözőek és kicsit félelmetesek.
A további út Szigliget felé sem okozott csalódást. Ahol csak a növényzet engedte, meg kellett állnunk gyönyörködni a panorámában.
A távolban Szigliget vára magasodott, körülötte a tanúhegyek, a völgy még zöldellt, de az ősz már megvillantotta ragyogó színeit. Gondozott szőlők, hangulatos présházak, potyogó diók és édes gyümölcsöt kínáló fügék kísérték az utat.
Szigligetre egy több mint 5 kilométeres, nyílegyenes aszfaltcsík vezet be. Sehol egy lélek, sem az úton, sem az ófaluban.
Pár borospincét leszámítva minden zárva volt. Már majdnem elhagytuk a falut, amikor a neten rábukkantam egy nyitva lévő étteremre, a Két Aranypatkóra. Visszafordultunk párszáz métert, és nagyon megérte. 😋 Ebéd közben egyetértettünk abban, hogy a Balaton-felvidék simán pályázhatna az ország legszebb vidéke címre.
Badacsonytördemicig még kb. 3 km-t kellett bandukolni. Végig betonon, a háttérben a Badacsony tekintélyes tömbje kísért minket. Tördemicen pont az állomáson volt a pecsételőhely. Pecsételtünk, és úgy gondoltuk, hogy ezen a helyen épp ideális befejezni a mai túrát.
A Badacsonynak várnia kell még egy kicsit. 🙂
A Tópart IC-ről már az alkonyi fényben fürdő Balatont néztük, és csak mosolyogtunk, ez egy igazán szuper nap volt. 🌅
A nap útvonala szinttérképpel:
