Kisebb-nagyobb baráti társasággal sokat túrázunk az országban is. Szinte minden évben körbekarikázzuk a Balatont, vagy letekerünk Sarudra, mártózni egyet a Tisza-tóban.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy mikor válik egy túra zarándokúttá? Mi is az a zarándoklat?
A zarándoklat egy spirituális tartalommal is megtöltött utazás. A cél mindig egy vallási szempontból kiemelkedő jelentőségű hely. Lehet gyalogolni, lovagolni, bringázni, de találkoztunk már szamaras, sőt görkorcsolyás zarándokkal is. Találkoztunk teljesen őrültekkel, a szó legjobb értelmében, sokan csendesen magukba mélyednek, vannak harsányan jókedvűek. Az út során valahogy mindenki jó emberré válik. Odafigyelünk egymásra, önzetlenül segítik egymást a teljesen idegenek. Kissé eltűnnek a társadalmi különbségek, senki nem visz magával semmit, csak ami feltétlen szükséges az útra.
Minden nagy világvallásnak megvannak az ikonikus zarándokútjai. A buddhistáknál Lumbini (Nepál), vagy Kusínagar (India) Buddha születésének és halálának helye. Az iszlám első számú zarándokhelye Mekka Mohamed próféta születési helye, a zsidóké Jeruzsálem. A keresztény zarándoklat a zsidó minta szerint alakult ki, legjelentősebb cél a Szentföld, és Rómában Szent Péter sírja, vagy talán a legismertebb és legnépszerűbb Santiago de Compostella, ahol Szent Jakab földi maradványait őrizik.
Itt valóban nem a cél elérése fontos, hanem maga az út során szerzett tapasztalatok, az egyszerű életmód, a mindennapokból, a komfortzónából való kiszakadás, a mások felé történő nyitottság, az elfogadás, az elmélyülés gyakorlása.
A középkorban főleg a hit bizonyítását szolgálta az út. Volt, aki hálaképpen vagy önként vezeklésként kelt útra, de a büntetés egy módja is volt. Már akkor is dívott az ügyeskedés, a módosabb, vezeklésre ítélt emberek gyakran bérzarándokokat fogadtak, hogy ne nekik kelljen végigjárniuk a hosszú és veszélyes utat. Az úton lévőket gyakran segítették szállással, élelemmel, hiszen ezzel az irgalmassággal a segítő is részesült a zarándoklat áldásában. Ezt a hagyományt mi is megtapasztalhattuk. Többször kaptunk élelmiszert, reggelit, vacsorát. Nagyon furcsa érzés volt, hiszen mi adományt adni szoktunk, nem elfogadni.
A 12. századtól már törvényekkel, rendeletekkel kellett szabályozni a zarándoklat rendjét.
A régi zarándokok zarándokérmékkel bizonyították, hogy teljesítették az utat, ma már zarándokútlevélbe gyűjtünk pecséteket az út során.
A zarándokútlevelet (Credencial) a zarándokhelyek bocsájtják ki, és minimum napi egy pecsétet szokás kérni templomokban, szálláshelyeken. A nagy zarándokutak mentén külön, erre a célra készített bélyegzők is vannak, amikre nagyon büszkék a tulajdonosok. Sok helyen nagy érdeklődéssel böngészik végig a korábbi pecséteket, és lelkesen magyarázzák a saját pecsét szimbólumait.
A Budapest – Róma utunk nem hivatalosan kijelölt út, ezért saját magunk terveztük és nyomtattuk az útlevelünket.
A zarándoklat teljesítését a Testimonium igazolja, ennek bemutatásával engedték el régen a büntetéseket. Ma már sajnos nem jogosít semmi ilyesmire, de nagyon szép emlék. Nálunk bekeretezve díszítik az egyik falunkat.
Manapság a zarándokhivatalban ki kell tölteni egy regisztrációs nyomtatványt, a pecsétek alapján ellenőrzik az út megtételét, majd kiállítják a Compostelát, vagy a Testimoniumot. A következő napi zarándokmisén felolvassák, az előző napi beérkezőket. Nem név szerint, de nagyon felemelő hallani, hogy „Két fő, kerékpárral, indulási helyük Budapest.”
A zarándoklat ma már mindenkinek mást jelent. Van aki egy nagy megrázkódtatáson próbál túljutni, van aki szeretné lezárni életének egy szakaszát, van akinek kihívás, vagy számos egyéb ok, ami fel sem tudok sorolni.
Tőlünk is sokan kérdezik, hogy miért jó minden reggel felébredni, útra kelni, szinte egész nap tekerni és mindezt napokon, heteken keresztül? A hangsúly a minden napon van, hiszen a zarándoklatnak szabályai is vannak. Az egyik legfontosabb, hogy egy helyen csak egy éjszakát alszunk, reggel indulunk tovább. A másik fő szabály a legkisebb lábnyom hagyása. Ha elhagyunk egy helyet, olyan rendben, vagy tisztábban kell elhagyni, mint amilyenben találtuk.
Számunkra az út a teljes szabadság, egy teljes szellemi kikapcsolódás. Már-már egy hetekig tartó meditáció. A test hamar megszokja a terhelést, napról-napra erősödünk. Pár nap alatt elengedünk minden napi gondot. Kizárólag a minimális szükségletek számítanak. Evés, ivás, alvás. De ezek a dolgok is csak akkor, amikor érezzük a hiányát. Az utolsó utunkon egy Garmin Edge 1030-as navigációra bíztuk magunkat, igy már az utat sem kellett keresni, csak követtük a felajánlott útvonalat. Nincs tv, rádió, könyv, hírek, kiszakadunk a világból. Ketten megyünk, de az úton mégis egyedül tekerünk. Van idő a gondolatainkba mélyedni, rácsodálkozni akár a legapróbb természeti, építészeti, emberi szépségre. Nem kell sietni sehová. Ha szépet, izgalmasat, vagy akár szokatlant látunk megállunk. Van idő mindenre. Van idő órákat egy fa alatt feküdni, kabócát keresni, (soha nem sikerült eddig. 😊) mielőtt egy könnyű, délutáni álom jönne a szemünkre, vagy nagy terveket szőni, elméleteken gondolkozni. Rengeteg szellemi- és alkotóenergia gyűlik össze, majd szabadul fel a hazaérkezés után. Azt hiszem, van ideje a léleknek és a szellemnek megpihenni. Érzékenyebbé, fogékonyabbá válunk, és szinte berobban az új erő. Van idő figyelni egymásra, figyelni másokra. A pihenőkön és esténként nagyokat beszélgetni, nevetni, bolondozni. És nem beszélek arról az 5-6 kilóról, ami leolvad rólam diéta nélkül.
A felkészülésről
Átlagos fizikai felkészültséggel el lehet indulni. Persze csak akkor, ha nagyon szeretsz bringázni, van benned egy jó adag kalandvágy, nyitottság és el tudod engedni a mindennapi megszokott kényelmed. A bringákat indulás előtt átnézzük, lemossuk, olajozzuk. Megtervezzük a nyomvonalat, a biztonság kedvéért ki is nyomtatjuk.
A felszerelésről
Fontos, hogy minden amit viszünk jó minőségű, megbízható legyen. Mindegy, hogy egy hétre, vagy egy hónapra pakolunk, a mennyiség nem változik. Ruhaneműnél nálunk a 3 a bűvös szám. 3 póló, 3 bringás nadrág, 3 zokni, 3 bugyi. 😊 Egy rajtunk, egy szárad, egy tartalék. Hosszúnadrág, meleg dzseki, fürdőruha, papucs, esőköpeny. Minimális pipere cuccok, naptej. Univerzális biciklis szerszámkészlet, szigetelőszalag, 2 pótbelső. Sátor, hálózsák, felfújható matrac, párna a lehető legkisebb, legkönnyebb mindenből. Mi háromszemélyes sátorral nyomulunk, mert kényelmesek vagyunk, de ez is csak 2-3 kg. Gázégő, fejlámpa, 1 fémbögre, evőeszköz készlet. Nekünk nagyon bevált egy kisméretű vízszűrő kulacs.
Szállás
Soha nem foglalunk előre, hiszen nem tudjuk meddig jutunk. Délután 5-6 körül elkezdünk nézelődni, és még soha nem fordult elő, hogy ne találtunk volna valamit.
Nézzük az út melletti táblákat, érdeklődünk helyiektől, és a Google is jó barátunk. Olyan fantasztikus helyeken is aludtunk, amire nem is lehet felkészülni. Aludtunk már egy egész tornateremben ketten, kolostorban, szalmabála tövében, templomkertben, de 5 csillagos Rotary hotelben is.
A zarándokszállásokat kizárólag a zarándokútlevél birtokosa veheti igénybe. Ezek a szállások nagyon olcsók, gyakran sokágyas nagy termek, és reggel 8 körül kisöpörnek a takarítók, akik gyakran önkéntesek. Volt, hogy 11 pasival aludtam egy szobában, de ez akkor természetes. Sok egyházi szálláson nincs kötött ár, adományt dobunk egy dobozba. Gyakoriak a közös főzések, étkezések. Több kempingben, hotelben 10-20% kedvezményt is adnak az árból amint előkerül a zarándokútlevél, vagy Portugáliában megnyílik a segítségével több tűzoltólaktanya kapuja.
Végezetül
A legfontosabb, hogy fogadj el mindent amit az utadba kerül! Ha pihenőhelyet, éttermet, vízlelőhelyet, szállást, vagy bármit keresel, és meglátsz egyet, állj meg! Ne várj egy jobbra! Nem biztos, hogy lesz jobb. Fogadd el azt tökéletesnek, ami először az utadba kerül!
A közhely, hogy „Az út maga a cél” valósággá válik. A legszebb, legcsábítóbb helyeken sem vágyunk ottmaradni. Szétnézünk, igyekszünk magunkba szívni a látványt, egymásra nézünk és indulunk tovább.
Egy barátunk egyszer megkérdezte. „Hogy bírjátok? Jó a házasságunk, de egy hét után biztos, hogy megfojtanánk egymást, vagy a válóperes ügyvédet keresnénk.”
Nem tudjuk, hogy bírjuk, de az utak nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Valahogy mindig minden megoldódik. Néha vannak kissé kényelmetlen, vagy bizonytalan helyzetek, de nincs más, így abban a pillanatban az a legjobb.
2021. augusztus
