A következő napok:
4. nap. Erewan Nemzeti Park
5. nap. Damnoen Saduak úszópiac
6. nap. Sam Roy Yot Nemzeti Park
7. nap. Krabi érkezés
8-11. nap. Krabi
2023. február. 24.
Húú, csak most látom – ahogy visszaolvastam -, hogy kész regényt írtam.
Reggel buszra szálltunk és bő 60 km-t utaztunk északra a Bang Pa-In a Nyári Királyi Palotába. Egy hatalmas mesterséges tó, szigetekkel megtörve. Rajtuk a szépen ápolt park, szellős épületek, zenepavilonok, kilátótorony.
A palotát csatorna kötötte össze Chao Praya folyóval.
A Nyári Királyi Palota
Élmény sétálni a változatos fák alatt, szinte egy mini arborétum. A terület két részre van osztva, a külső palota a vendégek fogadását szolgálja, a belső a királyi család privát szférája, de most látogatható.
A királynőnek külön terület, kis tó a fürdőzéshez, pihenő, teázó pavilon.
A tavakban hatalmas halak, varánusz, teknősök, akik szinte kikövetelik, hogy etessük meg őket.
A belső palota részen látható (de sajnos nem lehet bemenni) egy piros, sárga és arany színekben pompázó kétemeletes kínai fapalota, melyet 1881-ben építettek a Thaiföldön élő kínai kereskedők V. Rama részére. Az utolsó szögig minden eredeti kínai benne.
Ha a család itt tartózkodott, biztonságban voltak a gonosz erőktől. A jellegzetes magas küszöbön a gonosz szellem nem tud átmenni, de ha mégis sikerül valahogy, a kapu mögött egy fal van, amit meg kellene kerülnie, de a gonosz csak egyenesen tud menni. Nos, ezt jó, ha tudjuk
A küszöbre egyébként is illetlenség rálépni, abban lakik a földanya.
Az épülettel szemben két kis szintén kínai házikó a csak itt szolgáló személyzet részére.
Élmény itt bóklászni.
Teknős etetés. 🙂
Háttérben egy római mintára épült híd.
A kellemes séta után feltöltődve, pozitív energiával indultunk tovább Ayutthayába.
Ayutthaya több évszázadon keresztül Thaiföld, ill. helyesebben Sziám fővárosa volt Bangkok előtt, egészen a 17. századig.
Síkságon fekszik, 3 folyó határolja, ez biztonságot nyújtott a város számára, de biztos ami biztos 12 km hosszú városfalat is építettek. Az ide érkező hittérítők és mindenféle idegen náció csak a falon kívül telepedhetett le. A főváros alakulása után hosszú ideig igazi aranykor köszöntött be. Az uralkodó felismerte, hogy ha a nép jól él, akkor gyarapszik az ország is.
Éhezni nem is nagyon lehetett, hiszen gazdagon terem minden. Banán, mangó, megannyi gyümölcs, a folyók és csatornák bővelkedtek halban. Csak össze kell szedni amit a természet kínál. Engedélyezte a szabad kereskedelmet, adót nem szedett utána.
A külföldi kereskedelemre viszont csak az uralkodónak volt joga, aki nem szűkölködött rubin, zafír bányákban és nem kevésbé volt keresett termék az ámbra, bőven importáltak a nemesfákat, tikfát, szantálfát, mahagónit. Bőven csörgött a pénz a kincstárban.
Viszont a nagy jólétre a szomszéd uralkodók is felfigyeltek, gyakran jöttek háborúk, raboltak, romboltak, fosztogattak. Ezért a férfiaknak háborúzni kellett, kiestek a munkából, ráadásul a háború sok pénzbe is kerül, jöttek az adók. Vége is lett a nagy jólétnek.
Ayutthayát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Több templom és kolostor tekinthető meg, de a királyi palota sajnos leégett.
A templomot (wat) itt úgy kell érteni, hogy fallal körülvett, nagy területen fekvő, sztupák, szobrok, épületek sokasága, sokszor kolostorral. Órákig is lehet sétálni bennük.
Először a Wat Samanakotaram romjai között sétáltunk. Itt is van egy fekvő Buddha, igaz, hogy harmad akkora és nem aranyozott mint a bangkoki, de nagy tisztelet övezi. Folyamatosan hordják neki a lótuszbimbókat, füstölők százai égnek. Lehet vásárolni hatalmas szarongot (ez a sárga kendő, amit a thai szerzetesek hordanak). Ha valaki vásárol, akkor átöltöztetik a Buddhát.
Ayutthaya fekvő Buddhája.
Buddha öltöztetés.
A központi chedi körül elképesztően sok ülő buddha sorakozik. Mindegyike egy síremlék. Adományként itt is lehet venni szarongot és felöltöztetni egy kiválasztott buddhát. Gondolom minden este leszedik és kezdődik elölről a folyamat. Aranyfüstöt is lehet vásárolni és rárakosgatni a szobrokra. A szobrok kezébe virágot vagy aprópénzt is tesznek.
Érdekes hogy a több mint száz látszólag egyforma szobor mindegyike különbözik egy kicsit. Eredetileg kagylóhéj volt a szemük fehérje, kék zafír a szemgolyó, de a burmaiak elvitték a drágaköveket. Ja, és mind mosolyog. Ha leülünk valamelyik elé, a két mellette lévő is ránk néz.
Láthatunk még aranyozott és égbe nyúló hófehér Buddha szobrokat is.
Érdekes megfigyelni, hogy hogyan tartja a szobor a kezét. Ezek a mudrák. Több mint 100 féle mudra létezik, mindnek van jelentése. pl. ha csak egyik kezét emeli fel, az valaki lecsillapítása szolgál, de ha mindkét kezét felemeli nagy csoportokat, akár elefántcsordákat, is képes lecsillapítani.
A leggyakoribb ábrázolás amikor lótusz ülésben ül, bal kéz az ölben, tenyérrel felfelé, a jobb kéz lefelé, tenyérrel befelé fordulva, ujjak a föld felé mutatnak. Ilyenkor a földanyát hívja, aki igazolja, hogy meditálás útján világosodott meg.
Buddha ereklyetartó a chedi fő funkciója , de temetkeznek is bele.
Százával ülik körbe a központi chedit. Mind síremlék.
Hatalmas fehér Buddhák.
Wat Mahathat templom nagyon népszerű, de szomorú is. A burmaiak nagy rombolást végeztek, lefejezték, a szobrokat, sokat összetörtek. Nem értem miért, hiszen ők is buddhisták.
Viszont egy érdekes dolog történt. Az egyik Buddha-fej leesett a földre, és egy fojtófüge elkezdte benőni, és gyökerek egyre feljebb emelik a fejet. Szerintem ez a legtöbbet fotózott dolog Thaiföldön. Persze csak szigorú szabályok szerint lehet fotózni. Az őrök figyelnek, és nagyon szigorúak.
Le kell ülni, vagy guggolni, hogy ne magasodjunk fölé és nem lehet szelfizni.
A fojtópálma egyre feljebb emeli a letört Buddha-fejet.
😉
A burmai pusztítás. 🙁
Elképesztő méretű, különböző stílusú chedik között barangolhatunk. Kmer stílusú a kukoricacső alakú, a kúp alakúak a Srí lankai, a négyzetes, lépcsőzetes a thai.
A szerzetesek nagyon helyesek, engedik a közös fotót. Pár szabály itt is van. Nem lehet a fejünk magasabban mint az övék, nem lehet hozzájuk érni, vagy túl közel menni, és lehetőleg a férfi álljon mellette.
A szerzetesek szívesen fotózkodnak. Persze, ha betartjuk a szabályokat. 🙂
A kolostorok között elefánton is lehet közlekedni. Sajnáltam ezeket a szerencsétlen állatokat. Ebben a hőségben gyakran át kell menniük a forró aszfalton. Ráadásul nem is jó nekik a hátukon cipelni az embereket. Hatalmas súlyokat képesek húzni, tolni, de cipelni max 270 kg körül. 2 fő, + a hajcsár, + a felszerelés, hát nem tudom. Én inkább gyalogolok.
Szegény elefánt. 🙁
Tuk-tuk parkoló. A templomok közötti közlekedésnél fontosak.
Továbbutaztunk a Burmai határ felé, Kancharaburiba.
Az autópálya mellett végig rizsföldek, és cukornád ültetvények. A rizsföldeket vízzel ellátó mocsaras csatornákban sok helyen lótuszvirág pompázik. A fehér színű nagyon ritkán, pedig az csodaszép.
Ki ne ismerné a Híd a Kwai folyón c. filmet? Ezt a hidat látogattuk meg. II. világháború idején Ázsia nagy része a nyugati gyarmatosítók felügyelete alatt állt. Nagyon leegyszerűsítve, Japán stratégiája az volt, hogy ezen országok fölött megszerezze a hatalmat, elfoglalhassa ezeket a területeket, így szinte az összes szövetségi országgal és az USA-val is háborúba került. A Japán sereg nagyon gyorsan nyomult előre, és valahogy biztosítaniuk kellett a hadi utánpótlást.
Rájöttek, hogy legyorsabban ezt a vasút oldaná meg és 1942.09.16-án őrült tempóban el is kezdték a 415 km-es hírhedt halálvasút építését Burma és Thaiföld érintetlen dzsungelein keresztül.
A munkát embertelen körülmények között végeztették javarészt a szövetségi hadifoglyokkal, de ezrével szállítottak ide ázsiai vendégmunkásokat is. 16 hónap alatt épült fel a vasút, amit eredetileg 5 évre terveztek. 16 ezer szövetséges hadifogoly és ázsiaiak ezrei vesztették itt az életüket az elképzelhetetlen körülmények és kegyetlenkedések miatt. Semmi nem számított, csak haladjon a munka.
Fontos stratégiai hely volt a Kwai folyót átívelő híd, melyet 1945-ben az amerikaiak felrobbantottak.
Később újjáépítették, de a vonal ma már nem járható végig. Burma és Thaiföld a határ két oldalán 30-30 km hosszan felszedte a síneket.
A naplementét itt csodálhattuk meg.
Híd a Kwai folyón.
A 3. nap videója:
