A következő napok:
5. nap. Damnoen Saduak úszópiac
6. nap. Sam Roy Yot Nemzeti Park
7. nap. Krabi érkezés
8-11. nap. Krabi
2023. február 25.
A mai nap az aktív pihenés napja volt. Kora reggel az Erawan Nemzeti Parkba indultunk.
A nemzeti park területe egy picivel nagyobb mint Budapest. Azt olvastam róla, hogy Thaiföld legszebb lépcsős zuhataga itt található. Nem tudom, nem láttam a többit, de ez gyönyörű.
Egy kellemes erdei séta, egy hegyi folyó mellett, ami a meredek részeken vízeséssé alakul. Az 1700 méteres úton 7 vízeséssel találkozhatunk, és mindegyik egy-egy természetes medencébe zubog. Minden szinten lehet úszni, és minél feljebb megyünk, annál kevesebben vannak. A víz nagyon kellemesen hűsítő, és amint 1 másodpercre megállsz, ellepik a lábad ilyen kis tisztogató harcsák. Ha nem mozogtunk, 30-40 halacska is szorgoskodott egy időben a lábunkon. Kb. egy óra alatt tökéletes pedikűrt végeztek.
A parkban nagyon változatos az állatvilág. Pár hónapja az otthoni hírekben is hallható, látható volt, hogy a kihelyezett kamerák tigrist rögzítettek a 7. szinti tavacskánál. De sajnos az állatok nappal elbújnak. Se kobrával, se elefánttal, se tigrissel nem találkoztunk.
A szintek szépen sorban.
Pancsi az ötödik szinten.
Lábpedikűr. Imádtam. 🙂
A hatodik szint. 🙂
Délután Kanchanaburi közelében megálltunk a Kwai-folyó melletti halálvasút egy szakaszánál, ahol úgy döntöttek, hogy egyszerűbb alátámasztani a síneket, mint kivájni a sziklát. Félelmetes látvány. Az építkezés mellett van egy nagyobb barlang, ahol a dolgoztatott hadifoglyok laktak. Rengetegen meghaltak itt a munka során, ezért a thaiok úgy döntöttek, szent hellyé nevezik ki a barlangot. El is helyeztek bent egy Buddha szobrot.
A vasút a mai napig működik. Igaz, hogy ezen a részen a turisták miatt, akik síneken bóklásznak 🙂 nem a leggyorsabb.
Ebben a barlangban a csupasz sziklán, rongyokon aludtak a munka után a hadifoglyok.
Ezen a halálvasút szakaszon nem vájtak sziklát a hadifoglyok, hanem alátámasztották a síneket. Főleg azért, mert megfelelő szerszámuk sem volt.
Vigyázz! Jön a vonat. A boncok is modernizálódnak. 🙂
Ha már a nemzeti parkban nem láttunk állatokat, hazafelé megálltunk egy elefánt telepen. Nem tudom, hogy jó élmény volt-e, mert befogott elefántok a turisták szórakoztatására, de legalább nem produkáltatják őket. Kaptunk egy nagy szatyor banánt, amit meg lehetett etetni velük. Nagyon kedves, barátságos állatok voltak.
Szegénykém. Már kapott egy nagy zacskó banánt, de telhetetlen. 😉
Ugyanez a család üzemeltet egy olyan vállalkozást is, ahol thai bambuszcsónakon lehet kicsit csordogálni a Kwai-folyón. Nagyon kellemes lazulni a csónakban, gyönyörködni a folyópartban.
Még kapaszkodik minden erejével.
Hogy ma se maradjunk egy kis kultúra nélkül, gondoltam írok pár sort az istenekről, a szellemekről.
A földrajzi elhelyezkedés miatt nagyon erőteljesek a kínai és indonéziai hatások. buddhizmus, hinduizmus (indokínai területen vagyunk), a lakosság ~ 95%-a buddhista, de az ősi animizmusból is sok minden megmaradt. Pl. mindennek van szelleme. Földnek, fáknak, virágoknak, a rizsföldnek, stb. Ezekkel az istenekkel napi, „élő” kapcsolatban vannak. A fákra gyakran kötnek színes szalagot, sőt, szép ruhát akasztanak ajándékként, ezzel kedveskedve a fák istennőjének. Szinte mindenhol, a házak, hotelek, benzinkutak, mindenféle épület előtt szellemházakat állítanak. Legtöbbször két szellemház is van, a kisebb a női szellemeknek. Hozzá illő asztalka kerül elé, amire füstölőt, virágot, gyakran enni és innivalót, kis ajándékokat tesznek.
A házba kis szobor társalkodónők, táncosnők kerülnek, gondolom, azért, hogy nehogy unatkozzanak az ott lakók, vagy a betérők. Szinte mindben láttam elefántokat, volt ahol egy egész csordát.
A szellemházakat gondosan a feng shui szabályai szerint helyezik el, nem lehet tűző napon, és nagyobb törődést kapnak, mint az otthonuk. Ha egy szellemház cserére szorul, akkor jön csak az igazi fejtörés. Először is meg kell venni az újat, és meggyőződni arról, hogy ez tetszik a régi lakóknak és átköltöztek. Fehér ruhás papok kimennek helyszínre, ők kommunikálnak a „lakókkal” megkérdezik, hogy jó lesz-e az új otthon. Ha rendben van és minden szellem átköltözött, akkor lehet elvinni a régi házat. De ez gyakran nem megy elsőre. Nem tudom, hogy ez összefügg-e azzal, hogy a szertartás nem olcsó dolog.
És ezzel még nincs vége a dolognak. A régi, kiürült szellemházat nem lehet simán kidobni vagy hasznosítani! Vannak szellemház temetők, és ott is csak egy Bóthifa tövében lehet elhelyezni. A Bóthifa szent fa. Alatta jutott el a történelmi Buddha a bóthi, a megvilágosodás állapotába.
A thai kisérőnk, Polina. Miklóst úgy hívja, hogy „my papa” 😅😅😅🤣😂
Nem tudom mi ez, de nagyon szép. Olyan féltenyérnyi.
Banánszüret. 🙂
Ezek a hotelünk szellemházai.
Ott egy kis bádogotthon szellemházai.
