Thaiföld 6. nap. Sam Roy Yot Nemzeti Park

A következő napok:

2023. február 27.

Építhet az ember a legmodernebb technikai vívmányokat felhasználva, vagy díszíthet a legaprólékosabban, a legszebben, de a természet szépségeit semmi nem múlja felül.
Sam Roy Yot Nemzeti Park szépségére nincsenek megfelelő szavak. Sziklába vájt lépcsőkön kapaszkodtunk fel a két Gellért-hegy magas sziklára. A pihenőhelyeken a kissé viharos Sziámi-öböl vízéből kimagasló sziklaszigetekben gyönyörködhettünk. Egy jó kis túra után elénk tárul egy hatalmas sziklahasadék. Mindenfelé lyukacsos mészkősziklák, lentről, fentről évszázadok óta növekedő cseppkőoszlopok vágyakoznak arra, hogy csókot válthassanak. A barlang egy részen beszakadt, és a beszűrődő fényben egy mini ökoszisztéma burjánzik. A tátongó lyukat keresztülíveli egy megmaradt sziklarész, a Halál hídjának nevezik. Egy újabb csarnok következik, szintén beszakadt tetővel, ahol szinte misztikus fényében ragyog a középre épített thai stílusú pagoda. Az egész tartománynak ez lett a jelképe. Az itt készült fotók olyanok, mintha valami színélénkítő szűrőt tettünk volna rájuk, pedig nem.

Egy kis motiváció.

Innen kezdődött az ámulat.

A barlang bejárata. A felülről beszűrődő fényben pompázik az első csarnok.

Cseppkövek lógnak a fejünk felett.

A kép közepén lévő cseppkő biztosan nem tud csókot váltani a mi életünkben. De remélem 1x elérik egymást.

A lefelé úton egy darabig népes majomcsalád kísért minket a fák között, 2-3 méter távolságot tartva.
Útban a szállásunk felé megálltunk egy kis faluban, ahol színes rákász hajók sorakoztak a vízben és mangrove fák kapaszkodtak az iszapos partba. Ez az egyetlen fásszárú növény ami megél a sós vízben. A sót ki tudja választani és raktározza egy speciális levélben.
A férfiak a hajókon foglalatoskodtak, a lányok-asszonyok a fogás feldolgozásán szorgoskodtak. Tintahalat készítettek elő szárításra, hogy a nap elvégezhesse a dolgát.
Robogtunk tovább, hogy elérjük a Bangkoktól már 450 km-re lévő szállásunkat. Már a Maláj-félszigeten vagyunk.
Én még nem voltam olyan helyen, ahol babonásabbak lettek volna a thaioknál. Én elég racionális beállítottságú vagyok, de nagyon szeretem a helyi babonákat és helyi szokásokat. Gyűjtöm őket. Nos, itt dúskálhatok.

Először is minden ellen amulettet hordanak. Sokan egész amulettboltot hordanak a nyakukban. Hordanak ártó szellemek, szemmel verés, kígyó, betegség, és még sok-sok dolog ellen. Egyébként nagyon szépek ékszerként is.
A hét minden napjának van szerencsét és szerencsétlenséget hozó színe. És természetesen minden napnak külön istene. Ha nem is öltöznek a szerencsét hozó színbe, valamelyik ruhadarab vagy kiegészítő a megfelelő színű. Ha figyelünk egyértelmű, hogy milyen nap van. Természetesen kerülik a szerencsétlenséget hozó színeket.
Vannak a tevékenységekhez kapcsolódó színek is, egy bonyolult táblázat van erről.
A négy a szerencsétlenséget jelentő szám. A kiejtése a halálhoz hasonlít.
A nyolc a nagyon szerencsés szám.
Mindenkinek az a szerencsenapja amilyen napon született.
Virágot nem illik ajándékba vinni, az a temetőbe, vagy a szellemeknek való.
Szerdán nem lehet hajat vágni, azt hétfőn kell.
Mutató ujjal nem mutatnak senkire.
Nem fognak kezet, helyette összetett kézzel kicsit meghajolnak.
Nem szeretik ha valaki zajt csap, nem mutatják ki az indulataikat. Ha ilyet látnak, sajnálkozva néznek rá, hogy milyen gyenge ember.
A fej megérintése tabu. Az a lélek helye.
Adni valamit csak jobbkézzel vagy két kézzel illik. A wc papír előtti időben a bal kézzel mosták meg magukat a dolguk végeztével, és a rabszolgaság idejében bal kézzel mutattak arra a rabszolgákra a piacon aki után érdeklődtek.
A nőknek nem lehet megérinteni a felkarját.

A katonaság nem kötelező, de többen akarnak katonák lenni mint hely van, ezért sorsot húznak. Aki fekete golyót húz az nem lesz katona, aki a pirosat az mehet.
A katonai felső vezetés nagy hatalommal bír, de az egyszerű katonák, rendőrök is jól élnek. Ehhez a korrupció is hozzájárul.
Hát, mára ennyi. Szerintem egy könyvet is megtöltene, ha valaki mindet összegyűjtené.

További képek a napról:

A barlanghoz vezető útra fontos a jó cipő és az óvatosság. Sziklás, csúszós lépcsők végig.

A túra után megérdemelt a lazítás.

Bangkok Pu egy halász, rákász falu. A kislány tintahalat pucol, az anyukája biztatja. 🙂

A megpucolt tintahalak szépen száradnak a napon.

Itt jól látszik, hogy minden ház előtt ott a szellemház.

Az élelmiszerboltban a jégkrém mellett szépen megfér az ásványvizes palackba töltött motorba való benzin. 🙂 Egyébként 340-380 Ft-/ literért lehet tankolni.