
Napi statisztika
• Megtett táv: 58,3km (16,2 + 26,5 + 15,6)
Eddig összesen: 327,95
• Lépésszám: 94 328 (27136 + 41179 + 26013)
Eddig összesen: 487 406
• Emelkedő, lejtő: 1 742/1 554m (608/573 + 818/738 + 316/243)
• Pecsét: 7 db
Összesen: 37 + 3 egyedi
• Túrázói hangulat: Szuper! 😜
• Leggyakoribb mondat: „Még látni a Balatont!”
• Szállás: Tekeress Vendégház Káptalantóti, Petőfi u. 49. +36304534827
14. nap. Badacsonytördemic – Káptalantóti
Úgy tűnik, kezd szokásunkká válni a hirtelen döntés. 😄 Csütörtök este hat körül szóba került a Kék, és egy perc alatt el is dőlt: holnap reggel indulunk! Gyors pakolás, és másnap tízkor már a badacsonytördemici pecsételőhelynél álltunk, pont ott, ahol egy hete befejeztük az előző szakaszt. Hatalmas ködben vágtunk neki az útnak. Szó szerint látszottak a páracseppek körülöttünk!
Ezen a szakaszon három tanúhegy is várt ránk: a Badacsony, a Gulács és a Csobánc. Kis kaptató után a Badacsony nyugati oldalán elértük a Bújdosók lépcsőjét.

A 464 lépcsőfok mellett szédítő bazaltoszlopok magasodnak, és kőfolyók zuhannak lefelé. Szerencsére gyakran vannak kiépített pihenők, jól esik 1-2 percet szusszanni.
A fennsíkon csodásan kiépített kilátópontok és pihenőhelyek vártak. A köd lent maradt, mi meg fentről néztük, ahogy fehér paplanként borítja el a Káli-medencét. A panoráma helyett most a felhők tengerében gyönyörködtünk, de mégis annyira szép, sőt, gyönyörű volt! A vakítóan fehér felhőpaplan fölé csak a Szigligeti vár magasodott.

A Ranolder-keresztnél kicsit megreptettük a drónt is, mert egyszerűen muszáj volt megörökíteni ezt a különleges látványt. Lefelé Kőkapu csodálatos bazaltoszlopai kísérnek.

Lassan ritkul az erdő, és átadja a helyét a szőlőnek. A szüretnek már vége, de sok helyen kint vannak a gazdák, az ellenőrökkel keresik a szőlő aranyszínű sárgaság fertőzés nyomait. Borzasztó ez a kór.
Előttünk már a Gulács csúcsa magasodik. Itt nem mentünk fel teljesen a csúcsra, kicsivel alatta kanyarog a Kék. Útközben megálltunk egy kávéra.

Amikor leértünk a hegyről, egy gazdaság mellett haladtunk el, ahonnan négy elég nagydarab kutya rohant felénk. Már nagyon közel voltak, mikor észrevettük őket. Igencsak ijesztő volt. Egy elöl, három szorosan mögötte félkörívben – tökéletes támadó alakzat. Miklóst kikerülték, engem gondoltak könnyebb prédának. Nagyon féltem, de szembefordultam velük. A szemem sarkából láttam, hogy Miklós siet felém. A botom készenlétbe helyeztem, és rájuk ordítottam: „TAKARODJ! HAZA!” – és csodálatos módon megtorpantak, megfordultak, és elmentek. Húúú!

Innen Káptalantóti felé már sima, egyenes út vezetett, itt foglaltunk szállást.
15. nap. Káptalantóti – Balatonhenye
Reggel pihenten ébredtünk, nyolc körül már úton voltunk a Csobánc felé. Nem olyan magas, mint a Badacsony, de a feljutás jóval keményebb. Szerpentines, keskeny ösvény vezet felfelé, néhol komoly szakadék az út mellett. Lapos tetejét egy 13. századi várrom uralja, és elképesztő panoráma nyílik. Látni az összes eddigi tanúhegyet, és a falvakat, amiket érintettünk.

Lefelé menet egy nagyon kedves meglepetés ért minket. Egy szőlőspincénél szóba elegyedtünk egy gazdával, és megkínált egy pohár borral. A kedves gesztus azért volt érdekes, mert arra készültünk, hogy fogunk inni valahol egy pohár jóféle badacsonyi bort, de a Kék elkerül minden helyet, ahol megtehettük volna. Természetesen Miklós hátizsákjába is került egy palack 2024-es Zenit. 🙂 A gazda szabadkozott, hogy még nincs felcímkézve, de kit érdekel, ha a beltartalom tökéletes?

Szentbékkáláig kellemes, változatos út vezetett. A falu előtt feltűnt a híres Kőtenger a különleges sziklaalakzataival. Nagyon érdekes a hatalmas Ingókő, amit már pár ember súlya is egy kicsit kibillenthet. Most épp gyerekek próbálkoztak megingatni – kevés sikerrel. 🙂

Szentbékkála maga is igazi kis gyöngyszem, a határában pedig ott rejtőzik a Velétei-palota romja, ami igazi meglepetés volt. Feltehetően a 14. században a veszprémi püspök gótikus stílusú palotája volt.

A faluból kivezető úton belebotlottunk az Öreghegy Fogadóba, ahol telepakoltuk a pocakunkat. Energiával telve az Eötvös Károly-kilátóig szinte felszaladtunk.
Azt mondják, hogy innen a Káli-medence legszebb panorámája tárul elénk. Talán igaz is. Itt az ember megérti, miért hívják a Balaton-felvidéket Magyarország egyik legszebb vidékének.

A Fekete-hegy fennsíkján vitt tovább az út, a Káli-medence északi peremén. Keresem a jelzőt – talán a varázslatos illik rá. Van valami különleges energiája a helynek. Nagyon jó itt lenni. Szellős, ligetes, mint egy szavanna. A fáradt őszi fényben az egyedülálló fák elképesztően szépek.

Balatonhenye volt az utolsó állomás a mai nap. A falu hangulatos üdvözlő táblával fogadja a vándort, és amilyen az üdvözlés, olyan kellemes és hangulatos a falu is.

A pecsét épp a buszmegállóban volt, és húsz perc múlva jött is egy busz, amivel Köveskál-i átszállással visszajutottunk Káptalantótiba, a szállásunkra.
16. nap. Balatonhenye – Nagyvázsony
Reggel a Liliomkertbe, ismertebb nevén a Tóti piacra sétáltunk át reggelizni. Ez a messze földön híres kézműves és termelői piac egyszerűen kihagyhatatlan, pláne, hogy csak pár perces séta volt a szállásunktól. A kemencében frissen sült szalonnás langalló és a disznótoros katlanban főtt, jó cukros-citromsavas tea tökéletes napindító kombó a túrához. 😋

A szállásadónk volt olyan kedves, hogy a reggeli után autóval elvitt minket a balatonhenyei pecsételőhelyhez, ahol tegnap elbúcsúztunk a Kéktől. Napsütésben, csípős hidegben egy enyhe kaptatóval indítottunk. A tetőn visszanézve még láttuk a Balatont, és azt gondoljuk, hogy itt el is búcsúzunk a tótól.
Az erdőből kiérve hosszú kilométereken át murvás, nagyon jól járható bringás úton haladtunk, pörögtek a lépések, gyorsan fogytak a kilométerek.

A Csicsói erdészháznál pecsételtünk, majd meg sem álltunk a Tálodi kolostorromig. Az erdő mélyén ma már csak egyetlen fal maradt, amely őrzi az egykori pálos kolostor emlékét. 1552-ben felrobbantották, hogy ne jusson török kézre. Nagyon misztikus volt, ahogy hirtelen megláttuk az erdő sűrűjében.

A környéken, a hatalmas tölgyfák alatt több helyen is zsákszámra gyűjtik a makkot. Olyan sűrűn potyogtak, hogy 1-2 szem még a fejünkön is landolt. 🙂
Pár kilométerrel később, már Nagyvázsony határában, egy másik pálos kolostor romjai fogadtak. Ez sokkal jobb állapotban maradt meg. Kinizsi Pál építtette, akit ide is temettek el. Ezt a kolostort is felrobbantotta a várőrség: „félvén attól, hogy a török beléjük száll”.

Innen már csak pár perc Nagyvázsony. A Kinizsi-várnál az OKT-s pecsét mellé begyűjtöttünk egy szép, egyedi pecsétet is, és egy óra körül egy finom ebéddel zártuk ezt a szakaszt a Mátyás Udvarban.
A 3 nap útvonala a szinttérképekkel:
14. nap


15. nap
Megjegyzés. A navigációs eszközt ebéd közben kikapcsoltam és utána elfelejtettem újra bekapcsolni, ezért a Szentbékkála – Balatonhenye szakaszt kézzel rajzoltam be.


16. nap



Szép emlékeket idéz fel bennem a videó.
A Balaton-felvidék valóban az egyik legszebb tájegység Magyarországon.
A másik szép környék pedi a Dunakanyar.
Várjuk mi is a Dunakanyart!
Kedves Ica és Miklós!
Az OKT csoportban találtam az oldalatokra. A férjemmel kb 10 éve mondogatjuk, hogy Kéktúráznunk kellene. A blogotok a képekkel és a filmekkel olyan kedvet csinált, hogy holnap megveszem a füzeteket és a legközelebbi napos hétvégén elindulunk. 🙂
Köszönjük nektek a sok energiát, amit befektettek. Igazán inspirálóak vagytok!
Sok szép túrát és utazást kívánunk,
Ildikó és Imre
Kedves Ildikó és Imre!
Köszönjük a szép szavakat! Mi is sokáig „húztuk”, hogy elinduljunk, de kár volt!
Induljatok el, és élvezzetek minden lépest!
Jó utat!
Ica és Miklós