A következő bejegyzések:
Cape Cost erőd
Legon Kampusz
2020. február 28.
Ha már Afrika, akkor nem hagyható ki egy trópusi esőerdős kirándulás. Vendéglátóink a Ghanai Kakum National Parkot ajánlották.
A nemzeti park a Kakum folyóról kapta a nevét, amely a területén ered. Hivatalosan 1992-ben lett nemzeti parkká nyilvánítva a környékbeli lakosság kezdeményezésére. A közösségeknek létfontosságú volt, hogy a megmaradt erdőt minden eszközzel védjék. Az életük, a létük szorosan kapcsolódik a természethez.
A park csak vezetővel látogatható, és a mi vezetőnk is egy közeli faluban nőtt fel. Látszott, hogy ismer minden növényt, szinte minden nyavalyára, betegségre mutatott valami bogyót, termést. Ha beteg, vagy csak meg akarja őrizni az egészségét, akkor az erdőbe jön először, nem az orvoshoz.
A gazdag biodiverzitás, a ritka növény- és állatfajok mellett a park legnagyobb vonzereje a lombkorona sétány, ami kb. 40 méter magasan van a fák közé függesztve.
Már akinek vonzerő. 🙂 Mikor Miklós meglátta a képeket, kijelentette, hogy ő bizony rá nem teszi a lábát erre az ingatag valamire, nem kis gondot okozva ezzel a parkőröknek. Egyedül nem sétálhat az erdőben. Kicsi az esély, de vadállatokkal találkozhat vagy eltévedhet. Főtt a fejük, hogy mit csináljanak. Mivel a lombkoronasétát egy háromórás erdei kirándulás követi, valahogy el kellett neki jutni a túra kezdőpontjához. Felajánlották, hogy fizetnie sem kell, csak jöjjön velünk tovább, de nem. Nagy úr a tériszony. 🙂 Végül kapott egy privát vezetőt, aki elkísérte őt a gyalogos séta kezdőpontjára, kikerülve a függőhidat.
Győzködés folyamatban, de Miklós hajthatatlan.
A határozottság vagy a rettegés győzött? 🙂. Privát séta a függőhidak végéig.
A kilenc hídon szabadon lehet sétálni, nézelődni. Nekem nincs gondom a magassággal, és úgy döntöttem, bízom a ghánai hídépítőkben. 🙂 Nagyon izgalmas élmény volt, a hidak nagyon ingatagok. Amikor ráléptem, kb. 10-20 cm süllyedt, a kis platformok egyenetlenek, a kapaszkodó kötelek sem stabilak, minden lépésnél rugózik a híd, óvatosnak kell lenni. A látvány pazar. Semmi más, csak a fák koronáinak tengere, a levelekkel játszó szél hangja és a madarak csicsergése.
Egyszer egy híd közepén gyönyörködtem a látványban és a szemben lévő hídról valaki nagyon integetett és mutogatta, hogy fotózzuk le egymást. Mint később kiderült, Martina egy amerikai lány, aki az elhurcolt családja emlékeit kutatva járta be Szenegált, Guineát, Benint és az utolsó állomás Ghana, ahol az őseit egy rabszolgaszállító hajóra kényszerítették. A nagy közös fotózások után mellénk szegődött, és végig a társunk volt, amíg el nem hagytuk a parkot.
Sok iskolai csoport is jön látogatóba. Rendhagyó természetismeret órát tartanak itt a tanárok. Öröm nézni, hogy minden iskolának saját egyenruhája van, ami vidám és színes. A helyieknek elég egy pillantás és azonnal tudják, hogy melyik iskolába jár a gyerek. Egyedül voltunk fehérek, a gyerekek nagy örömére. Körülöttünk sündörögtek, produkálták magukat, táncoltak, és kedvesen, szégyenlősen szerettek volna közös fotót velünk.
Sajnos állatokkal nem találkoztunk, a kora délutáni melegben elbújva pihennek. Kicsi esélye volt, hogy talán látunk erdei elefántot – hiszen ebből 200 egyed kószál Kakumban -, de túl nagy a terület, másfelé jártak.
Ha leopárdokkal, elefántokkal, ritka majomfajtákkal, vadállatokkal szeretnénk találkozni, egy Tree House-ban lehet tölteni az éjszakát. Egy igazi lombházban, ahol egy parkőr lesz a szobatársunk. Éjszakai kirándulásra kísér, és megvédi a szállást és a vendéget az éjjel táplálkozó ragadozóktól. Sajnos mi nem maradtunk, pedig biztos, hogy nagyon élveztem volna.
Az erdei séta nagyon izgalmas volt. Soha nem látott növények, gyümölcsök, fák.
Bármilyen hihetetlen, ez hatalmas fa egy telefon. 🙂 Ugyanis kommunikációra használták, sőt, néha még most is. Elég egy követ a fa törzséhez ütögetni és a mélyen kongó hangja kilométerekre elhallatszik. Aki ismeri a jeleket, érti az üzenet.
Ez a különleges fa kemény tüskéket növeszt a törzsén. Ha egy növény tüskét növeszt, akkor az biztos, hogy védekezés miatt teszi. De mi ellen védekezhet egy sok méter magas fa, nagyujjnyi kőkemény tüskékkel? Bizony az elefántok ellen. Ezeknél a fáknál nem tudnak vakarózni a hatalmas állatok, mert az ő bőrüket is felsérti.
Erről az édesen fanyar gyümölcsről még soha életemben nem hallottam. A szó szerinti fordítása pókbanán lenne, de mint tudjuk, ez sokszor vicces, nem valós szavakat eredményez. Ennek a gyümölcsnek is biztos van neve, de nem sikerült kiderítenem. Élősködő, erős indákkal tapad a fákra, némelyiket teljesen ellepi.
A túra végén az ajándékboltban helyi csecse-becsék, hideg italok, valami vizes jégkrém, gyümölcs és szendvics. A legkelendőbb egy póló, amit a parkőrök is viselnek. Keki színű és rajta a felirat:
„I survived Canopy Walkway” vagyis „Túléltem a lombkorona sétányt.” 🙂
