Következő napok:
2025. február 3.
Hú, hú, hú! Nem is tudom, hogy kezdjem, hogyan lehet ezt leírni. Káosz a köbön, sokk hatása alatt vagyunk. 🙂
Szerintem az emberek többségének Nepálról a hegymászás ugrik be elsőként, hiszen itt, Ázsia szívében, ebben a kis országban van a világ teteje, ahol a Mount Everest is trónol. A világ 10 legmagasabb csúcsából 8 itt található. A másik dolog a buddhizmus és hinduizmus. Békésen megfér egymás mellett a két vallás. A nyugalomnak, békének ma a nyomát sem találtuk. Itt a legtöbben talán a megvilágosodást, vagy a következő csúcsot keresik.
Nagyon jó az idő, 23 fok körüli. Nekünk rövidujjas, a nepáliak kabátban, sapkában.
A legelső benyomás a lassú internet és a gyors mosolyok. 🙂 Amint valakivel összeakad a tekintetünk, csak mosolyt látunk. A szegénység ellenére az emberek boldognak látszanak.
Megérkezésünkkor khadával (üdvözlő sállal) fogadtak, majd Bhaktapur felé vettük az irányt.
Katmandu szmogját a torkunkban, az orrunkban éreztük. Mindent ellep a szmog, vastagon ül meg a fák levelein is, melyek így nem zöldek, hanem szürkék. Már nagyon kellene az eső, ami elmossa a mocskot, de csak áprilisban jön. Minden szegletben látszik, hogy milyen szegény az ország. Van minden, csak pénz nincs. Nem kell lefelé nézni. Nem lent a szemetet, a bódult embereket, hanem a szépet, a hegyeket, a kedvességet kell észrevenni.
Elhanyagolt infrastruktúra, borzasztó utak. Hihetetlen mennyiségű robogó, össze-vissza cikáznak, dudálnak, de türelmesek. Nincs anyázás. Nem értem, hogy nem ütöttek el minimum tízszer a nap folyamán. Bhaktapur egy igazi időutazás, mintha egy élő múzeumba csöppentünk volna. A 2015-ös földrengés megrongálta a várost, a felújítások folyamatosan zajlanak. De épp ettől válnak a romok izgalmassá. Látni, hogyan próbálják tégláról téglára visszaállítani a múlt fényét. Ezt kb. 70-80 évente megteszik. Mire többé-kevésbé végeznek, jön egy újabb földrengés, és kezdenek mindent elölről.
Nagyon szerencsésen több ünnepbe is belefutottunk. A newariknál létezik egy különleges szertartás, az ún. „fához adás”. A fiatal lányokat egy szent növényhez adják férjhez. Ez megóvja őt attól a társadalmi megbélyegzéstől, amelyet a newari közösségekben az özvegyek gyakran elszenvednek. A lány nem lesz özvegy, ha a későbbi férje meghal, hiszen van egy istenség férje.
Gyönyörű 8 év körüli lányok, pazar ruhában.
Láttunk egy másik ünnepet is. A férfiak kagylókürtöket fújtak, a shankhákat Siva tiszteletére, de Visnu istenhez is kapcsolódik. Sokat kell még olvasnom, hogy megértsem a kapcsolódásokat. A kagylókürt megszólaltatása a tisztaságot és a szentséget jelképezi, és gyakran használják vallási ceremóniákon. Siva oltára körül vonultak, ami a nemi szerveket, a lingamot és a jónit ábrázolja. A hím- és nőnemű energiák egységét, valamint az univerzum teljességét szimbolizálja. Majd felvonultak, áldást osztottak és sok pénzt kaptak. 🙂
Az oltár lingamjára vajat is szoktak önteni. Ha az megolvad, összegyűjtik, hazaviszik és szertartásokhoz használják. Pl. a termékenységet segíti. Minden ünnep nagyon hangos, nagyon színes, számunkra káoszszerű. Ellátogattunk egy híres papírmerítő család házába, de ami a lepukkant, romos épületben fogadott, leírhatatlan. Tele felbecsülhetetlen értékű faragott faszobrokkal. Nem is akarom tudni, hogy a földrengés után hogyan kerültek oda. Az állam ma már bünteti ezt.
A képen pl. ember nagyságú Káli istennő egyik reinkarnációja látható. A gazdagon faragott páva szinte minden módos család házát díszíti.
E mellett hagyományos kézzel merített papírt készítenek lokta rostból, egy Nepálban őshonos növényből. Ez a papír nemcsak tartós és rugalmas, hanem természetes módon ellenáll a rovaroknak is, ezért régen hivatalos iratokhoz és vallási kéziratokhoz használták.
Bhaktapur a sikátorok, faragott fagerendás házak és olyan templomok városa, melyek évszázadok óta állják az idő próbáját. Minden utcasarkon pletykapadok találhatók. Ezek fedett teraszok, ahova az emberek beállhatnak ha esik, jó időben pedig a szélén üldögélnek, bámészkodnak, pletykálnak.
Itt a kézművesség és a hagyományos életmód még mindig nagyon élő. A fazekasok tere például olyan, mintha egy óriási szabadtéri műhely lenne, ahol az emberek kézzel formálják az agyagot, majd a napon szárítják. A rézművességnek, a jó minőségű szöveteknek és a kézi mantra festésnek is nagy hagyománya van.
A város fő tere a Durbar Square lenyűgöző. Tele van ősi palotákkal és templomokkal, a királyság székhelye volt. Ez megér egy mesét, majd írok róla. A téren mindent újítanak fel, illetve építenek újjá az összegyűjtött téglákból, cserepekből. Úgy tűnik, hogy minden fiatal pár itt készíti az esküvői képeket. Egy gyönyörű menyasszony velem is fotózkodott. 🙂
Mindenfelé fűszeres ételek és még fűszeresebb faragványok. 😉
Városszerte hatalmas kutak vannak. Ezek hatalmas medencék, amik az esős évszakban megtelnek talajvízzel, és itt tisztálkodtak, mostak.
A királyi kút a legszebb. Egy kobra köpte a vizet és védelmet is nyújtott.
Bhaktapur káoszos, de nagyon szerethető. Egyedül a németeknek köszönhető, hogy ilyen szépen megmaradt.
A kávé isteni, az ételek elképesztően olcsóak és csípősek.
A tervezett útvonal:
A napi videó:
Köszönjük a sok szép képet!
Nagy álom nekem. Talán egyszer … 🙂
Köszönjük szépen a leírást és a filmet!