Következő napok
2025. február 4.
Az éjszakát Nagarkotban, egy kis nepáli hegyi faluban töltöttük. Kb. 2200 méteren a tisztább levegő jól esett.
A busz a normális út hiányában nem tudott bejutni a hotel elé. Volt ugyan dzsip, de páran nagyképűen gyalog indultunk neki, nem gondoltuk, hogy igazi túra lesz a hotelhez vezető út. 😀
Gyönyörű volt a napfelkelte. A felhők fölött vagyunk, a Himalája vonulata a felhők fölé emelkedik, és mikor kibukkan az aranyszínű nap, csillognak a havas csúcsok. Kristálytiszta a levegő, a Mount Everest kikandikál a horizonton.
A falu maga csendes, békés, és főként pihenésre, természetjárásra való. Itt nincs rohanás, csak friss hegyi levegő és panorámás szállások. Trekkingparadicsom, minden sarokról túraútvonal indul.
A hotel… hogy is írjam? Khmm, kissé avitt, de a tiszta és az elképesztő panoráma még a WC-ből is élvezhető. Egész nap lehetne üldögélni az erkélyen egy fűszeres masala tea mellett, de indulunk Katmanduba. Még le kell jutni a völgybe a kátyús, keskeny szerpentinen, majd az állandó csúcsforgalmon, a robogók ezrei között.
Első állomásunk Swayambhunath sztúpa, vagyis a Majomtemplom. Nagyjából olyan hely, mintha egy ősi buddhista szentélyt és egy majom-állatkertet kereszteztek volna. Egyrészt ott van a több mint 1500 éves sztúpa, ami a himalájai buddhizmus egyik legfontosabb központja, másrészt a helyet teljesen uralják a majmok. 365 lépcsőfok vezet fel a hegyre. Már önmagában egy spirituális élmény (és egy kisebb kardió edzés) lehet aki gyalog vág neki. Mi majdnem végig busszal mentünk. 🙂 Belépéskor a Világbéke terén Buddha üdvözöl a „Ne féljetek” mudrát mutatva.
A helyiek jól szórakoznak azzal, hogy megpróbálják az aprópénzt pontosan a szobor lábai elé dobni. Egész marok aprót elszórnak.
És persze ott van a sok-sok majom. Figyelnek, különösen a zacskókat amiben élelem lehet, lustálkodnak, néha összevesznek. A füstölők illata, imamalmok és csengők hangja száll a levegőben és sétáló szerzetesek ajándékoznak meg a mosolyukkal.
Délben egy tetőtéri kávézóban a kávé mellé „monkey stick-et”, vagyis egy jókora botot kaptunk. Úgy tűnt, hogy a majmok jól ismerik ezt, mert amikor közeledtek, Miklós csak megemelte, és mindegyik eltűnt. 🙂 A sztúpánál egy kis unokát is szereztem magamnak.
Katmandu óvárosa felé sétálva a helyiek mindennapi életébe kukucskáltunk be. Iskola, játszótér, boltok. Szerintem a világ legfrissebb csirkéjét itt árulják. És nagyon környezetbarát, szállítani sem kell. 😜 A pult mögötti ketrecben vannak a tyúkok, választhatsz, melyiket kéred. Naggggyon durva. 🙂
Katmandu óvárosában egy igazi kavalkádba csöppentünk. Ősi templomok, zsúfolt utcák, füstölő- és fűszeres illat, tuktukok, imazászlók, mantrák és dudaszó keveréke. A hátteret az öreg Himalája csendes nyugalma adja. Itt nem lehet gyorsan átsétálni, mindenhol van valami, ami miatt meg kell állni. A város szívében a Durbar tér áll, tele faragott faerkélyekkel és pagodatemplomokkal, ahol néha még a „Kumari”, az élő istennő is megjelenik.
Olyan elképesztően izgalmas ez a tér. Ilyennek képzeltem Nepált.
A Kumari Ghar, vagyis a Kumari-ház, egy igazi különlegesség. Ez a díszes, fából faragott ablakokkal és erkélyekkel ékesített épület nem csupán egy régi palota, hanem itt él Nepál élő istennője, a Kumari.
Őt 2-3 éves korában választják ki, szigorú külső és belső tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Pl.: egy éjszakára bezárják egy sötét szobába egy levágott bikafejjel, és ezt jól kell viselnie. A házból évente egyszer jön ki, de akkor viszik, mert a lába nem érintheti a földet. A kezeire nagyon kell vigyáznia, mert ha megsérül és vérezni kezd, akkor vége a „kumariságnak” ami egyébként nagyon nehéz teher. Ha minden rendben megy, akkor az első menstruációig tart. Addigra már megkeresik az új kumarit.
A téren elképesztő, gazdagon faragott paloták állnak, javarészt a 16. századból. A legtöbbjét már szépen rendbe hozták a 2015-ös nagy földrengés óta. A homlokzatok fafaragványai csodálatosak. Itt is nagyon sok az erotikus jelenet. Itt lehet igazán látni, hogy a nepáli építészet és művészet mennyire gazdag és sokszínű, mennyire tisztelik a kulturális és vallási hagyományaikat. Mindent átitat a spiritualitás jelentősége és a kézműves mesterségek iránti mély tisztelet. A faragott fagerendák, az arannyal díszített sztúpák és a vibráló színekben pompázó falfestmények mind arról tanúskodnak, hogy itt a múlt és a jelen mennyire együtt él.
A Thamel negyed a hátizsákos utazók paradicsoma és a hegymászók találkozóhelye. Üzlet, üzlet hátán, teljesen eredeti 😛🤪 kínai túrafelszerelés a legnagyobb márkák címkéivel, nevetséges áron. A 140 000 Ft-os Mammut dzseki utánzat itt 20 000 Ft-ért megkapható. Kávézók, kézműves boltok és trekkingfelszerelés minden sarkon. Folyamatosan speciális, hegymászók számára fejlesztett, nepáli masszázsra csábítanak.
Ide tuk-tukkal jöttünk. Nagyon integetett egy kb. 160 centis, 40 kilós ember, és Miklós őt választotta. Szegény. 🙂 Sokszor tolni kellett neki, vagy a nyeregből kiállva tekerni a rozoga bringát, mert máshogy nem ment. 🙂
A napi videó:
Nem tudtam, hogy a Kumari valós személy.