Következő nap
Összefoglaló Indiáról
2025. február 12.
Delhi, India fővárosa alig 28 milliós lakossal, de valójában ki tudja? Még egy-két millió fő meg se kottyanna. 🙂 Hihetetlen szélsőségek között mozog. Olyan, mint az indiai kaják. Elsőre csípős, kicsit sok, de ahogy kóstolgatod, szépen előjönnek az ízek, a finomságok.
Érdekes, hogy Delhiben nem lehet a buszokon behúzni a függönyt, be kell látni a buszba. Nagyon szigorú szabály.
A város mellett épült két szatelit város, pazar szállodák, a legnagyobb cégek képviseletei, csili-vili minden. Gyors autópálya vezet közvetlenül a reptérről, az üzletembereknek ki se kell mozdulniuk innen.
Új-Delhi modern, tiszta, európai jellegű. Ápolt parkok, wifis buszmegállók. Este minden fontos épület nemzeti színnel van kivilágítva. Néha úgy tűnik mintha a magyar piros-fehér-zöld lenne. 🙂
Kormányzati negyed
India kapu
Ahogy átérünk Delhibe egy csapásra megváltozik minden, olyan Indiásra. Tuk-tukok, riksák, robogók cikáznak, tehenek sétálnak az úton, és káosz és duda, duda, duda.
Reggel a Gandhi emlékpark mellett mentünk el. Milyen szép világ is lenne, ha Gandhi békés, erőszakmentes eszméi alapján a konfliktusokat nem erőszakkal, hanem párbeszéddel és megértéssel lehetne megoldani.
Majd riksára ültünk, és már kezdjük megszokni, hogy a legkisebb „sofőr” csap le ránk. Lehet, jobban jártunk volna, ha én vettem volna át a tekerést, de ebben az össze-vissza forgalomban nem biztos, hogy túlélnénk, vagy még mindig ott állnánk az első útkereszteződésben. 🙂
A Chandni Chowk egy sikátoros negyed, és minden van, minden eladó, és sütnek-főznek mindenfélét. Nem is tudom, hogy lehet ott átverekedni magad gyalogosan, európaiként. Az 1-2 cm távolságot tartó riksások folyamatosan üvöltöznek az egyfolytában dudáló motorosokra, az áramló, hömpölygő tömeg, a minden centit kihasználó kereskedők próbálják túlordítani a zajt vásárlásra csábítva. Az árus kordélyok próbálnak utat törni a sikátorban, és a teherhordók is üvöltöznek helyet kérve. Csapkodnak a húsbárdok, zúgnak a fűszerőrlők, serceg az olaj, és félpercenkét más-mas szag. Nem tudom, hogy lehet itt egy egész napot túlélni.
Az első mecset a 7. században Mohamed próféta udvarában volt, melynek egy részét pálmalevéllel fedették be. Mekkora különbség ez a Jama Masjidhoz (Indiához) képest! Ez a világ egyik legnagyobb és legimpozánsabb mecsetje. Egy egész városnyi, kb. 25 000 ember fér el az udvarán. Ötmillió muzulmán él a városban, így nem áll kihasználatlanul. Ugyanaz a mogul uralkodó, Sah Dzsahán építtette, aki a Tádzs Mahalt, csak ezt vörös homokkőből. A mihrab (mutatja Mekka felé az irányt) egy hatalmas vakkapu, faragott, vésett, intarziás fehér márványból.
Nem vagyok zöldfülű a mecsetlátogatás terén, de a hosszú nadrág és teljes felsőtestet takaró kendő itt nem elég, ha az őrnek olyan kedve van. Nem engedett be, amíg nem fizettem 50 rúpiát egy lebernyegért, ki tudja hány százan hordták már előttem. Szörnyű volt, de ha már itt vagyok … Megérte az a pár bolha amit esetleg összeszedtem. 🙂
Az itteni Vörös Erődbe már nem mentünk be, csak körbesétáltuk. Érdekes császári szokások is voltak, a hatalmat mutatni kellett. Az erőd főbejárata fölött fehér márvány hagymakupolás erkélyről lehet lenézni a városra. Amikor az uralkodó reggel felkelt, kitekintett ezen az erkélyen és a városban csak ekkor indulhatott be az élet.
Az erőd melletti hatalmas parkban a legalacsonyabb kasztnak, az érinthetetleneknek volt valamilyen ünnepe. Színes forgatag, nagy csinnadrattával, traktorokkal húzott emelvényekről integettek.
Amikor a muszlimok elfoglalták a hindu területeket, a hindu templomokat mecsetté építették át. Vagy lerombolták a templomokat, és alapanyag lett belőlük, de volt, amit csak átalakítottak. Erre egy jó példa a Qutub-terület. A Qutub Minar a világ legmagasabb minaretje, 72,5 méter magas. Hindu templom alapjaira épült. Az alsó három emelet vörös homokkőből, a felső kettő márványból készült. Méretei és építészeti megoldásai elképesztőek.
Hatalmas dzsámit is építettek mellé, ami egy földrengés miatt leomlott, csak egy kapu maradt, amit meg lehetett menteni. A körülötte lévő még hindu oszlopos folyosót meghagyták, csak hátfalat építették körbe, és a hindu istenek arcát kivésték. Itt például valószínűleg Buddha lehetett a testtartásából következtetve.
A téren a 4. században egy oszlopot állítottak fel, ami azért különleges, mert egy pici rozsda sincs rajta, pedig a szabadban áll. A mai napig kutatják, hogy miért. Valószínűleg napóra volt. Aki az oszlopot átöleli, minden kívánsága teljesül. Ma már ez kissé problémás, mert körbe van kerítve.
Egy kellemes, piknikre hívogató parkban van a terület, szelíd kis mókusok az ember tenyerébe is bemásznak pár finom falatért. Ezekkel a kis csíkos hátúakkal és a majmokkal mindenhol találkoztunk, csak ők szelídek, félénkek, a majmokkal pedig nagyon vigyázni kell.
Este még hárman sétáltunk a hotel környékén. Miklós nem jött, mert még nem tudta kiheverni a riksázás okozta traumát. 🙂 Kicsit a külvárosban lakunk, ez nem egy népszerű környék, ha van is turista a hotelban maradnak este. Olyan volt, mintha valami celebek lennénk. Ha megálltunk valahol, azonnal megkértek, hogy csináljunk közös fotót. Nem tolakodóak egyáltalán. A csirkés boltok még mindig sokkolóak. Ahogy a pult alatt lévő élő, összezsúfolt tyúkok közül kivesznek egyet, nem kopasztják, hanem megnyúzzák és össze-vissza szétcsapkodják, majd be az egészet egy zacskóba. Mondjuk a chicken masala biztos, hogy friss húsból készül aznap este. 🙂 Teljes biztonságban éreztük magunkat, tartani csak az éhes tehenektől kellett. 🙂 Ők is békések, csak jönnek szaglászni, hátha van kaja. 🙂
A napi videó:
Szuzper, de jó lenne képenként lájkolni