2026. Kína. Peking 1-2. nap

2026. október 18-19.

Hát, nem is tudom, mit vártam. Miklós sokat mesélt már Kínáról, de azért egészen más dolog hallani róla, mint megérkezni.

Kora este érkeztünk. A beléptetés pikk-pakk ment: mind a tíz ujjunk ujjlenyomatát rögzítették, fénykép is készült. Innentől minden lépésünkről tudni fognak. Lehet, hogy még otthon is? 🙂
Néztem Miklós beléptetését. A rendszerben sorra megjelentek a régi képei, a hölgy pedig meglehetősen mogorván tanulmányozta az előéletét. Végül azért csak beengedte.

A terminálból kilépve azonnal feltűntek a gyönyörű autók. Hatalmas Audik, Teslák és mindenféle luxusjárgányok, amelyeknek a márkáját sem ismerem. És ekkor még nem is értettem, mi az, ami annyira furcsa.

Nagyon jó minőségű, többsávos úton indultunk Peking felé. Minden hatalmasnak tűnt. Amikor bent a városban leszálltunk a buszról, akkor esett le, hogy mi annyira furcsa. Nyüzsgő a forgalom, autók, robogók cikáznak, és mégis hatalmas a csend, semmi szmog, tiszta a levegő. Egy 20–25 milliós metropoliszról beszélünk. Ugyanis minden ami jármű, az hangtalanul suhanó elektromos szerkezet.

Pekingben csak heti 2 nap közlekedhet benzines autó, ezért ezek lassan kikopnak. Gázolajos már csak elvétve van. Robogó csak elektromos lehet.

A másik, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az a patyolattisztaság. Mindenhol! Állítólag 250 ezer ember dolgozik azon, hogy Peking tiszta legyen. És úgy tűnik, a lakók is vigyáznak rá.

Bízom benne, hogy ez nem kizárólag a mindenfelé látható kameráknak köszönhető. Mert azokból aztán van bőven! Ráadásul még forognak is. Követnek. 🙂

Szerintem előbb-utóbb beszélni is fognak.
Úgy  gondolom, hogy a pekingiek büszkék a tiszta városukra. És végül is mindegy miért, a lényeg, hogy vigyáznak rá.

Több mint 14 órát voltunk úton, úgyhogy a mai napra egy csodás vacsorán kívül más program nem jutott.

Vacsora

De micsoda vacsora!
Egy tízszemélyes, nagy, kerek asztalnál ültünk, középen forgó lappal. Erre hordták ki a finomabbnál finomabb falatokat, mi pedig csak forgattuk magunk előtt a kínálatot, és válogattunk. Nem számoltam meg, de legalább tízféle étel került az asztalra, így mindenki talált kedvére valót. Az én kedvencem a rák volt, vízigesztenyével és uborkával körítve.

És még nem volt vége az ámulatnak!
A szálloda egyszerűen lenyűgöző. Kívül-belül, a felszereltségét tekintve is. Ezt igazán nem lehet szavakkal visszaadni, beszéljenek inkább a képek!

És ez még csak az első három-négy óránk volt Kínában. Mi lesz még itt? 🙂

Megnyugtató, hogy az Airalo korlátlan adatforgalmú Ázsia-csomagjával minden úgy működik, mint otthon. Hip-hip-hurrrrrrááá! 🙂

Az első két nap összefoglaló filmje: