2026. Svájc – Zürich – Silenen

2026.06.19-22.

Zürichtől alig egyórányi autóútra, Svájc középső részén, található a hangulatos alpesi település, Silenen. A falu meredek hegyek ölelésében fekszik, nem messze a híres Gotthárd-hágó útvonalától. Ebből a nyugodt légkörű, festői faluból, a hagyományos fazsindelyes svájci házak közül vágtunk neki a kétnapos hegyi túránknak.

Silenen

Jacqueline, Miklós és én felvonóra ültünk, míg Miki bemelegítésként egyszerűen felszaladt a felvonó végállomásához.

A felső állomástól már együtt folytattuk az utat, amely könyörtelenül csak felfelé vezetett. Az otthon megszokott „fel-le-fel-le” helyett itt 5 kilométer alatt közel 900 méter szintemelkedést gyűjtöttünk össze. Csak fel, fel és fel a szerpentines ösvényen. Egyetlen méter sík vagy lejtős szakasz sem akadt. A táj egyszerűen leírhatatlan. Hófoltos hegycsúcsok, feneketlen völgyek, érintetlen alpesi rétek, ezernyi színes virággal teleszórva.

Különleges élményt jelentett, amikor egy „közeli” sziklafalon egy hatalmas hótábla hangos robajjal kettéhasadt, majd az egyik fele 20-30 métert lecsúszott. Az út egyharmadánál Miki és Jacqueline még lenyomtak egy via ferratát is, de hihetetlen tempójuknak köszönhetően a napi csúcspont előtt utolértek minket.

Útközben több pihenőhely és egy forrás mellett haladtunk el. A víz helyes kis porcelánkancsóba csordogált.

Az egyik pihenő különösen emlékezetes marad. Tele volt lapos kövekkel, amelyekbe bárki bekarcolhatta a nevét vagy egy üzenetet, majd kitűzhette a falra emlékül.

Amikor végre felértünk a gerincre, egy hatalmas völgy túloldalán megpillantottuk az aznapi célpontot, a hüttét. A völgy felét megkerültük, ez már csak két kilométer volt egy hegyoldalba vájt keskeny ösvényen,  az enyhe lejtmenet kifejezetten jól esett.

Útközben hógolyóztunk, és egy látványos vízesésnél frissítettük fel magunkat. Néhány nappal korábban ez a víz talán még hóként pihent valahol a környező sziklákon.

Hütte

A hütte sziklás csúcsokkal körülölelt kis területen állt, pár kis házikó volt körülötte. Valaha tehénistállóként szolgált, ezt a földszinten még mindig érezhető trágyaszag egyértelműen bizonyította. A két oldalon végigfutó etetővályúk remek pakolóhelynek bizonyultak. Az istállóra tetőteret építettek, itt kapott helyet a 19 ágy.

Fent már szerencsére a fa illata elnyomta a tehénszagot. 🙃

Zuhanyozási lehetőség nem volt, mosakodni a ház előtt álló hatalmas betonvályúnál lehetett (volna 🤫), és egyetlen WC volt a házhoz „ragasztva”. Internet, térerő a közelben sem. Fantasztikus hely volt, igazi élmény és csoda volt itt megszállni.

Seewlisee

Vacsora előtt még elsétáltunk a közeli Seewlisee-tóhoz. Több mint 2000 méter magasságban fekszik, békák brekegtek a parton, a kristálytiszta vízben pedig pisztrángok úszkáltak.

Este a házigazda családdal vacsoráztunk. A menü csúcspontja a frissen szedett csalánból készült leves volt. Annyira ízlett, hogy biztosan megpróbálom majd otthon is elkészíteni. Éjszakára jó kis vihar kerekedett, az eső kopogása ringatott álomba. Másnap reggel a bevetetlen ágyak számából kiderült, hogy összesen tizen aludtunk a tetőtérben. Finom reggeli után folytattuk az utat felfelé.

Rinderstock csúcs

Miután felkapaszkodtunk 2312 méterre, a többiek tettek egy „kis” kitérőt a Rinderstock csúcsra. Én inkább a csúcs alatt, egy szikla tövében élveztem a panorámát. Nem vágytam arra, hogy 600 méteren belül újabb 144 méternyi szintkülönbséget másszak meg fel és le a sziklás terepen. Ráadásul sejtettem, hogy nem egyszerű nap vár ránk, így inkább spóroltam az energiámmal. Azért egy kicsit irigykedtem, amikor felnéztem és integettem a csúcson lévő „hegymászóimnak”. 🤩

A nap nagyon melegen tűzött, de amikor az árnyékba húzódva leültem pihenni, a közeli hófoltok felől olyan jeges levegő áradt, hogy fel kellett vennem a meleg pulóveremet. Hatalmas volt a csend, amíg helyre nem állt a pulzusom, szinte csak a vérem lüktetését hallottam a fülemben.

A svájci turistaút-jelzések eltérnek az itthon megszokott rendszertől. Nálunk 1-1 utat jelölnek, itt nehézségi szint szerint kategorizálnak T1-től T6-ig. Mi javarészt a T3 ⬜🟥⬜-on mentünk, ez nehéz hegyi túrának minősül. Meredekebb, köves terepet jelent, esetenként láncok vagy kötelek segítik a haladást. Jó kondíció és tapasztalat kell hozzá.

A Rinderstock csúcs felé vezető út, és még onnan egy rövidebb szakasz már átváltott T4-re ⬜🟦⬜. Ez már alpesi túrának számít, kézhasználat is szükséges lehet, az ösvény mellett jelentős mélység van, ezért biztos lépés és magabiztosság szükséges, és jó, ha nincs tériszonyod. 🙂

A még komolyabb alpesi útvonalakat, ahol szükség van hegymászótapasztalatra is, újabb kategóriákba sorolják.

Igencsak küzdöttünk néha, jól jöttek Miki és Jacqueline tanácsai, akik minden lépésünket figyelték, segítették. Miki gyorstalpalót tartott, hogyan kell a sziklák közé szorult, fagyott, meredek hófalon lemenni.

Volt, ahol popósí lett belőle. 🤣

A meredek, keskeny ösvényeken gördültek a kövek a lábunk alatt, mellettünk mély szakadékok, hiszen zömében a sziklába volt vágva az út. Sok helyen hátrafelé négykézláb másztam le a nagy köveken, vagy egy kőfolyáson a popómon csúszva araszoltam, stabil köveket keresve a lábammal. Több mint 1200 métert süllyedtünk alig 10 km-en úgy, hogy a vége már elég lankás volt. Miklós tériszonyát feszegetve egy másik kabinos felvonóval tettük meg az utolsó kilométereket lefelé. Elképesztően kalandos volt az út, 100% figyelmet igényelt.

Életünk legdurvább túrája volt, de minden lépést megért. Hatalmas kaland, izgalom, élmény volt.

Zugersee

Másnap már a pihenésé volt a főszerep. A Zugi-tavon (Zugersee) motorcsónakkal fedeztük fel a környéket. A 36 fokos hőségben ez volt a legjobb választás, hiszen bármikor lehetett egyet csobbanni.

Ha már itt vagyunk, egy kis hazai vonatkozás: Zug városa a kanton központja, és itt az egy főre jutó vagyon, illetve jövedelem a világon a legmagasabbak közé tartozik. Ezen a környéken a milliomosság, vagy inkább milliárdosság (és nem forintban számolunk) nem számít rendkívülinek, inkább a belépőszint a helyi átlagélethez. 😄

A rendkívül kedvező adózás miatt rengeteg céget jegyeznek be ide. Például azt az MS Energy Holding AG-t is, amelynek igazgatóságában a mi Mészáros Lőrincünk és családtagjai is szerepeltek. A jó adózási feltételek mellett persze ott van még a svájci jogbiztonság, a kiváló infrastruktúra, a rengeteg üzleti lehetőség, az oktatás és a híresen jó életminőség. Végül mi zárhatná jobban a napot, mint egy omlós báránysült?

Zürich

A megmaradt időnket Zürichben töltöttük. Szeretjük ezt a várost, annyira élhető.

Volt egy nagyon vicces kalandunk is. Kávézni szerettünk volna, és megláttunk egy nagyon kellemes helyet. Bementünk, kértünk két kávét, majd amikor fizetni akartam, sehol nem láttam a pénztárat. Megkérdeztem, hol tudom rendezni a számlát, mire kissé meglepődve néztek rám, hogy ugyan miért szeretném kifizetni. Ekkor én néztem vissza ugyanilyen meglepetten. 😄

Kiderült, hogy ez nem egy nyilvános kávézó volt, hanem a Google dolgozóinak ingyenes étterme és kávézója. Akkor most mit tegyek, vigyem vissza a kávét? Erre csak mosolyogtak, és azt mondták: dehogy, nyugodtan fogyasszuk el, a vendégeik vagyunk. 🙂

A 2 nap útvonala szinttérképekkel:

Az 1. nap Silenen hüttéig:

2. nap. A hüttétől a Rinderstock csúcsáig:

A Rinderstock aljától Erstfeldig:

Az ábra jobboldalán látható piros szakaszt felvonóval tettük meg.

Az összefoglaló videó: