
A következő napok:
Ha valakinek érzékeny a gyomra, jobb ha ma nem nézi meg a képeket. 🙂
A cuscoi San Pedro Piacon kezdtük a napot. Alapból is hatalmas piac, de szombaton óriási. Minden környező utca tele árusokkal, alig lehet közlekedni. Nem is írom, hogy miket lehet kapni, és jelzőket sem írok. 🙂

Ennél 10x több kukoricaféle van. Annyira szépek.

Ó, az a piros banán. Nyami. 🙂 Papaya van akkora mint a fejem, de van egy itteni körte nagyságú is.

Ez itt a varázslóbolt. Minden van ami egy boszorkánynak kell.

Szárított burgonya. Nagyon népszerű. Kismamáknak szülés előtt, után szinte még ma is kötelző a penicillin tartalma miatt. Segíti a fertőzések megelőzését.

Ezek valami hatalmas bikakoponyák.

És itt vannak a bikák orrai is.

Tengerimalac konyhakészen.

Tengerimalac nyárson megsütve.

Ezen a standon minimum 20 féle burgonya volt.
Miután kiszörnyűlködtük magunkat a piacon a Szent Völgy felé indultunk, meg sem álltunk a Taray kilátóig. Lélegzetelállító hegyek között egy zöldellő mély völgyben kanyarog az inkák szent folyója az Urubamba, és innen csodás kilátás nyílik rá. Tulajdonképpen itt kezdődik az Inkák Szent Völgye, ami 90 km hosszú, tele ősi falvakkal, kultúrával és hagyományokkal teli gyönyörű városokkal.

Az Inka Szent Völgy bejárata. A hegyek között kanyarog a szent Urubamba folyó.

Andoki ember számára három szakrális világ van. Az alsó világ, ide tartoznak a halottak, a tudás, a szeretet és minden ami nem látható ez a múlt. Az anyagi világ, minden ami látható. A felső világ, ez a jövő. Van egy keskeny sáv, a jelen, ami mi vagyunk. A szobron a három világ jelképei láthatóak.
Tökéletes az időjárás egész évben, bőven termő talaj. Itt tényleg 100 féle kukorica van, a fehér óriás szeműtől a feketéig. A vörös kukoricából készült szósz és üdítő a kedvencem lett. Miklós tobzódik a krumplifajtákban. Szinte minden étkezésnél másfélét kóstoltunk, egyik finomabb mint a másik.
Nagyon sokan költöznek ide 1-2 évre, különféle betegségekből gyógyulni.
A Pisac Régészeti Központ volt ma a cél, de ez olyan hatalmas, hogy csak egy részére volt időnk. Mi más is lenne itt is, mint az inkák elképesztő mérnöki tudásának bizonyítéka. 2-3000 méteres hegyeken hatalmas lépcsőzetes, mezőgazdasági teraszokat építettek. A magasabb hegyeken mesterséges tavakat alakítottak ki, ott gyűjtötték a vizet az öntözéshez.

Nagyon nehéz volt elszakadni a látványtól.

3000 méteren ilyen gyönyörű virágok vannak.
A völgyben a legtöbb helyen nem is engedtek építkezni, hisz ott könnyen művelhető föld van. És mint tudjuk a gazdagság nem az arany, hanem bőséges élelem, a jólét, a harmónia.
A teraszok mögötti meredek hegyoldalban egy temető, ahová már az inkák előtt is temetkeztek. A hegy keletre néz, a testeket magzatpózban tették a hegyoldalba vájt mélyedésbe felkészülve az újjászületésre. A hegy tele van lyukakkal, ami azt jelzi, hogy a sírokat kirabolták. A testek maradtak, az ékszereket elvitték. 🙁
Felmásztunk egy 3514 méteres kilátóhoz, a látvány leírhatatlan. Alig tudtunk elszakadni tőle.

3514 méterre másztunk ma. Nem mondom, hogy a felfelé kapaszkodáskor mindig volt elég levegőm, de nem volt vészes. Miklós felszaladt.

Lefelé.
Cuscoba visszafelé betértűnk Pisac városába, ez egy tisztán koloniális település. Majdnem az egész város egy kézműves piac, szinte minden ház alatt bolt. Mi nem igazán szoktunk vásárolni, emléket gyűjtünk, nem tárgyakat, de itt nehéz ellenállni. 🙂

Pisacban egy hatalmas kemencében (szerintük) pizzát sütnek. Valójában egy kis kettéhajtott töltött tészta. Nagyon finom.

Pisacban van egész Peru legnagyobb indián piaca.
Már vacsoraidőben értünk vissza Cuscoba, és megkóstoltuk az alpaka húst. Grillezve ettük, nagyon finom. A marha és a sertés között van. A vacsora vége felé egy helyi menő együttes a Pachamama fantasztikus koncertet adott, még táncra is perdültünk, Miklós pedig egy szám erejéig erősítette a zenekart. Ő volt a kagylócsörgős. Még a pincérek és a konyhások is kijöttek élvezni a zenét, és valami úgy odaégett, hogy majdnem megfulladtunk a füstben. 🙂
Mennyivel másként hat itt a perui zene mint otthon az aluljárókban. 🙂

Esti buli, Miklós a kagylócsörgős.
Elképesztő szép nap volt a mai is, és az első 4000 méteres haldoklós 😉 éjszaka óta nagyon jól vagyunk, nyoma sincs a magaslati betegségnek.
A nap videója: