A következő napok:
2016. augusztus 7. Astorga – Cacabelos
Napi táv: 73,79 km
Össz. km: 629,52 km
Start: Astorga
End: Cacabelos
Érdekes volt a szállás az albergue-ben. A szobában 6 db. emeletes ágy volt, mind megtelt. Csak bringások voltak, a mellettünk lévő helységben a biciklik. Sohasem aludtam még 11 pasival. 🙂
Állandóan mindenki sietett, kapkodott. Beszaladt valaki a szobába, kivett vagy betett valamit a zsákjába, kirohant-berohant, mintha egy burleszk filmbe csöppentünk volna. Reggel ugyanez volt. Figyelni kellett az órát, mert 8-ig el kellett hagyni a szállást. Már elszoktunk ettől. A mi kis nyugodt, ráérős tempónknak ez nagyon furcsa volt. Eddig a nappal keltünk és nyugodtunk.
A friss forrásvízben való mosás, tisztálkodás is kellemesebb, mint itt a sok zarándok között.
Sok albergue-be benéztem eddig, mivel 15-20 kilométerenként pecsételünk. Vannak igazi oázisok is. Akár nagy, akár kicsi, mindenhol végtelen kedvességgel fogadnak, mintha öröm lenne nekik, hogy pecsételhetnek.
A mai utunk keményen kezdődött. 860 m-ről 1500 m-re emelkedtünk kb. 22 km alatt.
Elértünk egy jelentős állomást a Cruz de Ferro-t.
A hagyomány szerint az Út kezdetén felvettünk egy követ, amely jelképezi az összes gondunkat. Idáig hoztuk magunkkal, majd itt eldobtuk a kereszt alá. Nemcsak a követ dobtuk el, hanem vele együtt az összes gondunkat is.
A zarándokok rengeteg dolgot hagynak itt. Feliratos köveket, kis emléktárgyakat széttaposott bakancsot, … A legérdekesebb egy összecsomagolt levélköteg volt.
Lefelé a szó legszorosabb értelmében lezuhantunk 1500 m tengerszint feletti magasságból 514 méterre. Olyan meredek volt az út, hogy görcsöt kaptak az ujjaim, úgy kapaszkodtam a fékbe. Az út minősége szerencsére nagyszerű.
El Acebo-ban ebédeltünk. Miklós akkora steaket kapott, hogy majdnem nehezebben birkózott meg vele, mint az El Caminóval.😀
Az út annyira gyönyörű volt! Nekem nincsenek szavaim, hogy leírjam. A hegyoldalba vájt szerpentinen alig tudtam figyelni az útra. 1-1 nagy kanyarban meg kellett állni és beleborzongani a látványba!!!
Hirtelen a hegyek közül előbukkant egy újabb mesebeli városka, Molinaseca. Hűs vizű folyója oly hívogató, hogy ruhástól gázoltam a vízbe.😎
Délután 5 körül akkora volt a hőség, hogy betértünk Ponferrada egyik hűs parkjába. Miklós szundikált, én pedig írtam a blogomat.😊
Ponferrada óvárosa is megér egy misét.
Továbbtekertünk, így kora este Cacabelosban találtunk szállást, kétszemélyes fülkék, vidám hangulat.
És végül meg kell állapítanom, hogy a széllel ellentétben a biztosítótű nagyon jó barátja a bringásnak!
Buen Camino!
M & I
Az útvonal:
A 9., 10. és 11. nap összefoglaló videója:
