2025. Nepál – India. 4. nap. Patan

Következő napok

2025. február. 5.

A katmandui hotelünk nagyon színvonalas, egy kicsit innen is rálátunk a hegyekre. Mondjuk ez nem annyira különleges, hisz a völgyben vagyunk, de azért ez mégiscsak a Himalája. 🙂

Reggel korán keltünk, mert ma meghódítjuk a világ tetejét (yes!), a Mount Everest 8 848 méteres csúcsát. Persze izzadás és fagyott orr nélkül, repülővel. 😀

Himalája repülővel

Miközben a kis gép elhagyta Katmandut, a város látképét lassan felváltották a végtelen hegycsúcsok. Kaptunk egy fényképet, aminek a segítségével azonosíthattuk a csúcsokat. Egyszer a légikísérő mellém hajolt és megszólalt: „Balra a Langtang, szemben a Ganesh Himal, jobbra a Melungtse, kicsit jobbra előre… az Everest!” És mi csak néztünk, mert a világ legmagasabb csúcsa ott volt előttünk. Egyre közelebb kerültek a csillogó hófödte csúcsok, a mély völgyek és a gleccserek. És igen! Eljött a pillanat, amikor a légikísérő azt mondta: „Most vagyunk a legközelebb az Everesthez!” Gyönyörű volt.

Jó lett volna, ha egy kicsit még közelebb repülünk, de ne legyünk telhetetlenek, így is felemelő volt a látvány. A repülés végén kaptunk egy tanusítványt, szép emlék lesz. Igaz, hogy nem másztuk meg az Everestet, de a lelkünkkel megérintettük.

Patan

A mai úticél Patan, amit Lalitpurnak is neveznek. Szép város a jelentése, és valóban elbűvölően szép.
De ne szaladjunk előre.  🙂 A Durbar tér felé sétálva betértünk egy hangtál-műhelybe, és beleástuk magunkat a készítésük rejtelmeibe. Kipróbáltuk, hogy milyen egy hangtálterápia. Nem tudom, hogy mennyit használ, de nagyon különleges érzés.

Utunk során ez a harmadik királyváros és a királytér talán itt a leggazdagabb, gyakorlatilag egy élő műalkotás. Ez a hely a Newar kultúra központja. Több mint 50 templom, számtalan kolostor, a szentélyek száma pedig közelít a végtelenhez. 🙂 Kőfaragványok és olyan kézműves műhelyek, ahol generációk óta készítik a fém- és faszobrokat.

A newariak nagy gonddal őrzik a kultúrájukat. A gyönyörű hagyományos ruháikat a kislányok örömmel viselik az ünnepek, családi események és vallási fesztiválok alkalmával.

Durbar tér

A város szíve természetesen itt is a Durbar tér, ami a legszebb (ha lehet sorrendet felállítani) a három királyváros közül. A Malla királyok rivalizáltak egymással, és mindegyikük igyekezett pompás palotákat és tereket építeni. A versengés eredménye lett Katmandu, Patan és Bhaktapur királyi tereinek páratlan építészeti gazdagsága.

A 18. század végén a Gurkha Királyság uralkodója egyesítette Nepált, véget ért a Malla királyok uralma. Ettől kezdve Katmandu lett az ország egyetlen fővárosa.
Alig tudok választani a képek közül. 🙂 A Bhimsen Templom az egyik legrégebbi és legfontosabb hindu szentély, amely Bhimsennek, a Mahábhárata eposz legendás hősének van szentelve. Jellegzetes pagodastílusú templom, amelyet hatalmas arany kobra véd a gonosztól. A kígyómotívum gyakran megjelenik. Ha jól bánunk a kígyóval, akkor védelmet nyújt és biztosítja a természet és az ember kapcsolatát. A kobra kizárólag királyi szimbólum.

Ebbe a templomba csak papok léphetnek be.

Különleges a Jaggannarayan templom, ezt Visnunak szentelték. A templom körül különféle isten, istennő és istenségek bálványait faragták ki Káma-szútra pozíciókkal. A lenti képen balra a Krishna Mandir templom. A legenda szerint Siddhi Narasingh Malla király azt álmodta, hogy Krishna és Radha istenek a palota előtt állnak. A király elrendelte, hogy ugyanarra a helyre építsenek templomot. És lőn. 🙂

A királyi palota

A királyi palota látogatható része a Patan Múzeum, melybe az Arany kapun léphetünk be. Gyönyörű belső udvarokkal és medencékkel rendelkezik. A király és családja nem nagyon mozdult ki a palotából, ezért ott minden kényelmet biztosítottak. A királynak több felesége és ágyasa is volt, akik ebben a medencében tisztálkodtak. Közben a bal oldali pavilonban üldögélt a király, gyönyörködött hitveseiben, és közben ki is választotta az aznap esti hálótársát.

A királynak külön medence dukált, ahol egy arany kobra köpte a vizet, előtte saját pihenőpaddal.

A Taleju templom a Mallák szent istennője, Taleju Bhawani tiszteletére a épült. Évente egyszer nyitják meg a Dashain fesztivál 9. napján. Az áldozati udvaron 108 állatot áldoznak, a vérükkel körbelocsolják a területet. Miklós az áldozati oszlop mellett ül, szerencsére embernek nem kell tartani semmitől.

Patan nemcsak a múltjáról szól. Tele van hangulatos kávézókkal, kézműves boltokkal és helyi művészekkel, akik a tradicionális nepáli mesterségeket viszik tovább. Ráadásul a helyi kaják is zseniálisak és fillérekbe kerülnek. Kedvencünk a momo, a nepáli gombóc. Lehet vega, csirke, vagy  bivalyhússal töltve, pikáns szósz jár hozzá.

Patan Kumari

Délután a patani Kumari házába látogattunk. Az élő istennő délutánonként áldást oszt, vagy ha nincs kedve, akkor csak rádpillant.
Tegnap már írtam a Kumariról. Nagyon megrázó volt a találkozás. Eddig sem tetszett nagyon ez az „intézmény”, de most… nincs szó. Azt gondoltam, hogy pazar környezetben lesz a fogadás, de egy piszkos, kopott lyukban üldögél, a lábai egy réztálon. Az egész testén látszik, hogy ez a nyolc éves szegény gyermek szenved. A lábait idegesen rángatja, az arcán látszik, hogy a pokol legmélyebb bugyraiba kíván minket.
Ha már ott voltunk, játsszuk végig a dolgot, legalább hozzájárultunk az életéhez kis apróval, mert az áldás nem jár ingyen. A réztálba kellett dobni a dollárokat. Szegény nem csak most szenved, mert amikor el kell hagynia a házat, gyakran elhagyja az országot is. Nem talál férjet, mert itt ki merne elvenni egy istennőt?

Délután még kinéztünk kicsit a csili-vili turistaövezetből és láttunk (számunkra) érdekes dolgokat. Csak egy példa. A Durbar tértől, tehát a város szívétől kb. 50 méterre egy lakóház udvara. Ez nem csaladi házas övezet. 🙂

Patan egy olyan hely, amit látni és érezni kell!

A nap videója: