2026. Mexikó. 1.-2. nap. Mexikóváros
Ica & Miklós 
2026. február 23.-24.
Úgy döntöttünk, folytatjuk az ismerkedést Latin-Amerika ősi civilizációival. Az inkák után most Mexikó következik. Itt főleg két nagy kultúra neve kerül majd elő: a maják és az aztékok. Az egész repülőút gyakorlatilag éjszaka volt, hiszen nyugat felé haladtunk. Ébredés után ránéztem a telefonomra, és minden portál a mexikói „háborús helyzetről” írt.
Amíg a bőröndökre vártunk, pont mellettünk fogtak el két drogcsempészt (mondjuk kicsit érthetetlen Mexikóba drogot hozni, hiszen van itt bőven). Közben kiderült, hogy Miklós bőröndje eltűnt. Pár perc múlva egy pasi visszahozta, véletlenül a sajátja helyett vitte el. Szóval jól indult. 🙂
Röviden a zavargásokról: tőlünk elég messze, az ország nyugati részén elfogták az egyik legvéresebb kezű drogbárót, és vele együtt több társa is meghalt. A drogvilág felbolydult. Megy a bosszú, a hatalmi harc és a piac újraosztása. Itt, Mexikóvárosban viszont nyugalom van, csak nagyon erős a rendőri jelenlét. Golyóálló mellényes, gépfegyveres rendőrök és katonák mindenfelé.
Mexikóváros benne van a világ tíz legnépesebb városa között. Közigazgatási határain belül becslések szerint nagyjából 22 millió ember éli többnyire békés hétköznapjait. Kb. 2000 m tengerszint feletti magasságban vagyunk, érkezéskor picit érezhető volt a magaslati fekvés.
A város hangulatát három kultúra találkozása formálja: az őslakos indián örökség, a hódító spanyol hatás és a kettőből megszülető sajátos mexikói identitás. 1519-ben érkezett ide Hernán Cortés konkvisztádor, és a lerombolt azték főváros romjaira építette fel a várost.
A szállodánk a Zona Rosa, vagyis a Rózsaszín negyedben van . Ez afféle vigalmi negyed, számos étteremmel, bárral és szállodával.
Reforma sugárút
Közel a Paseo de la Reforma sugárút, ami kelet–nyugati irányban szeli ketté a várost, és kb. 600 méterenként hatalmas körforgalmak találhatók rajta, a közepükön műemlékekkel. Az egyik legfontosabb az El Ángel de la Independencia, amely Mexikó függetlenségének állít emléket. Egy 36 m magas oszlop tetején egy hétméteres arany angyalszobor áll. Az egyik kezében babérkoszorút tart (a győzelem és dicsőség jelképét), a másikban pedig letört láncot, ami a függetlenséget szimbolizálja.
A sugárút magyar szemmel külön érdekesség, mert Habsburg–Lotaringiai Miksa osztrák főherceg építtette, akit mexikói császárrá neveztek ki. A belvárost kötötte össze rezidenciájával, a Chapultepec-kastéllyal, ahol feleségével, Saroltával éltek. Úgy tűnik, a mexikóiak nem igazán voltak hálásak ezért az impozáns sugárútért, négy év uralkodás után kivégezték Miksát.
A Zócaló felé folytattuk az utunkat, ami Mexikóváros izgalmas és hatalmas főtere. Egyszerre van jelen az azték múlt és a spanyol gyarmati történelem. Itt áll a hatalmas katedrális, a kormányzati épületek és a jelenlegi elnöki palota. A téren nyüzsgő élet. Tele árusokkal, kintornásokkal, sőt még sámánokkal is, akik jó pénzért bárki auráját „megtisztítják” — hatalmas hókuszpókusz füsttel és varázsfüvekkel.
A Katedrális
A Metropolitan Cathedral of Mexico City homlokzata elképesztően gazdag, túlzóan díszes, csupa barokk csavar és részlet. Azt mondják, pont olyan, mint a mexikói lélek, vagyis szenvedélyes, látványos és kissé drámai.
Belépés után egy különös, fekete színű Krisztus-szobrot látunk a kereszten, furcsán megfeszített, görcsös testtartásban. A legenda szerint egy püspököt meg akartak mérgezni. Megfigyelték, hogy minden reggel, amikor belépett a templomba, megcsókolta Krisztus lábát, ezért azt méreggel kenték be. Isten szerette és megmentette a püspököt. A méreg hatását a Krisztus szobor „vette magára”, elfeketedett és, feszült pózba rándult.
A katedrális sajnos folyamatosan süllyed, mert Mexikóváros egy egykori tómeder puha, vizenyős talajára épült. Az épület egyes részei már több mint 2 métert megsüllyedtek az évszázadok során, jól láthatóan meg is dőlt. Folyamatosan monitorozzák és injektálják az alapokat, hogy szinten tartsák. Ez a jelenség amúgy nemcsak a katedrálist érinti, az egész város lassan „megy lefelé”. A katedrális közepe táján látható egy inga is, ami szemlélteti az épület mozgását és dőlését.
A tér mellett szomorú látni a Templo Mayor romjait — az azték birodalom egykori főtemplomát, amely valaha hatalmas piramisként magasodott a város fölé. A spanyolok a hódítás után lerombolták, és a köveiből építették fel a környező gyarmati épületeket. Romjaiban is lenyűgöző. Hatalmas volt méreteiben és jelentőségében is. A felszentelésekor állítólag 20 000 embert áldoztak fel.
A Csempés ház
A város jelentős épülete a Casa de los Azulejos, vagyis a „Csempés ház”. Egy gyönyörű palota, amelynek homlokzatát kék-fehér csempék borítják. A legenda szerint az apa léhűtőnek tartotta a fiát, aki erre rácáfolt. Miután az apa megépítette a palotát, a fiú teljesen kicsempézte, hogy megmutassa, mire képes. Ma az épületben egy elegáns cukrászda és étterem működik (Sanborns), ami egyszerre történelmi helyszín és kellemes kávézós megálló.
A Palacio de Bellas Artes Mexikóváros egyik legszebb épülete, egyszerre kulturális központ és látványosság. Nemcsak kiállítóterek vannak benne, hanem egy hatalmas színházterem is. Az épület különlegessége a gyönyörű üvegkupola, de minket a mexikói márvánnyal borított belső terek tökéletes art deco eleganciája nyűgözött le.
Az egész épület a klasszikus „összművészeti” törekvés példája: a funkció, a szerkezet és a díszítés csodás egysége. Magyar vonatkozás is van, hiszen az elképesztő üvegkupolát és a színpad feletti óriási mozaikot Maróti Géza tervei alapján Róth Miksa készítette el. Munkájuk Mexikóváros egyik legszebb kincse.
A Nemzeti Antropológiai Múzeum
Utolsó megállónk a Nemzeti Antropológiai Múzeum volt. Ez ad otthont az ősi mexikói gyűjteménynek, a maja, azték és más civilizációk lenyűgöző történetének. Erről napestig mesélhetnék, de csak pár jelentős érdekesség:
Az aztékok a világ legnagyobb emberáldozói közé tartoztak. A feláldozott illető a Naphoz küldött hírnök volt, így ez nem kegyetlenségnek, hanem kegynek számított. Ebben a hatalmas tálban áldozati vért tartottak.
Latin-Amerika minden ősi civilizációjában jelen van a földanya alakja, számos legendával. Itt őt Coatlicuenek nevezik, és volt 400 fia, ők a csillagok és egyetlen lánya, a Hold. Egyszer épp a templomot seperte, amikor egy égből lehulló tollpihe a keblére szállt és megtermékenyítette őt. Ezt a gyermekei szégyennek tartották, és végezni akartak az anyjukkal, ám ekkor a napisten Huitzilopochtli teljes fegyverzetben, harcra készen pattant ki az anyja méhéből. Legyőzte és szétszórta testvéreit. Vagyis a fény legyőzte a sötétséget. Az aztékok pedig úgy hitték, ezt a kozmikus csatát a Napnak minden hajnalban újra meg kell vívnia, hogy felkelhessen.
A múzeum legfontosabb kincse a monumentális, több mint húsztonnás Azték Napkő, amely egykor Tenochtitlán főtemplomát díszítette. A bazaltba faragott korong nemcsak az időszámítást, hanem az aztékok világképét és a Napisten tiszteletét is részletesen szemlélteti. Tulajdonképpen a teremtés története látható rajta, középen a napistennel.
Az épület udvarán található monumentális, egyetlen oszlopon nyugvó, 1560 tonnás tetőszerkezet a modern mexikói építészet egyik remeke. Az oszlop körül vízfüggöny zubog, a tető pedig olyan, mintha lebegne.
A vacsorához már csak vánszorogtunk a fáradtságtól, de minden perc megérte. Pontosan érezzük, hogy Mexikó különleges utazás lesz.
Csak annyit tennék hozzá, h a
– a Katedrális (ahol a fekete Krisztus szobor található) építésekor a harang nyelve fejbekólintott egy munkást, aki meghalt és emiatt leszerelték a harangnyelvét. Csak II. János Pál pápa látogatásakor szerelték vissza.
– főtéren állandóan vannak programok, h ne legyen üres, mert különben minden nap lenne ott valami tüntetés.
Igen, most is volt valami, eléggé körbe van kordonozva több dolog, és a környező utcákban még ott vannak a tüntetők sátrai is.
Érdekes leírás.