2026. Mexikó. 11. nap. Miért nincs világvége?
Ica & Miklós 
2026. március 5.
Ha azt a szót hallom, hogy maja, elsőként a naptár és a 2012-es világvége para jut az eszembe. Gondolom nem vagyok egyedül. Nagyon sokat olvastam a maja naptárról, az időszámításról és próbáltam megérteni. Nem találtam semmit, ami alapján elterjedt ez a világvége elmélet. Egyszerűen vége lett egy ciklusnak és indult egy új. Hitük szerint az istenek többször is kísérleteztek az emberiség megalkotásával. Ez a mi időnk szerint i. e. 3114. augusztus 11.-én sikerült. Ez az időszámításuk nullpontja, ami nálunk Krisztus születése. De ekkor sem a semmiből indultak, hanem egy előző világ végéből.
Ciklikusság!
Ez a kulcsszó. Az idő nem egy pontból a végtelenbe tartó egyenes vonal mint nálunk, hanem egymásba fonódó ciklusok sorozata. Minden, ami egyszer megtörtént, egy bizonyos idő elteltével a következő ciklusban hasonló módon megismétlődhet. Miért is gondolhatták ezt? Üldögéltek, nézték-nézték az eget, természetesen távcsövek nélkül és addig gondolkodtak, amíg rá nem jöttek, hogy minden ciklikusan, azonos köröket leírva mozog.
De kezdjük az alapoktól.
Értelmezzük a maja naptárt!
Három kör van: a spirituális, a polgári és a hosszú számítás. A maják nem aprózták el, évezredekben gondolkodtak. Három különböző időegységet figyeltek, ebből kettőt egyetlen nagy „órán” belül használtak a mindennapokban, a harmadikat pedig a történelmi időtávlatok mérésére.
Naptárkör, a mindennapi naptár
A mindennapi életben két naptár fogaskereke pörgött.
A nagyobb fogaskerék a polgári naptár a Haab, 365 napból állt. De nem úgy osztották fel, mint mi. Egy év 18 hónap volt, és minden hónap pontosan 20 napos.
De!
18 x 20 = 360, ezért hozzácsaptak még 5 napot, amik szerencsétlen napok voltak, így meglett a 365 nap.
A kisebb fogaskerék a szakrális naptár, a Tzolkin 260 napos. Ez pontosan 20 x 13. A 20-as az ujjaik és lábujjaik száma, vagyis az embert szimbolizálta. A 13 hitük szerint egy különleges szám. A világmindenség 13 rétegből áll, és az emberi testben 13 fő ízület található, ami lehetővé teszi a mozgást. Mivel a két kerék egyszerre forog, a fogaik minden nap más kombinációt adnak ki, együtt adták meg, hogy pontosan milyen nap van. Úgy is el lehet képzelni, mint egy kombinációs zárat. Két tárcsa van, az egyiken 260 nap, a másikon 365. Minden nap, mindkettőn fordítok egyet, így látom a pontos dátumot.
A két tárcsa összekattanása
A 260 és a 365 a legkisebb közös többszöröse 18 980, ennyi napnak kell eltelnie, mire a fogaskerekek foga ugyanoda ér vissza. 18 980 nap pontosan 52 polgári év (Haab), ez egy Naptárkör. Kvázi olyan, mint nálunk egy évszázad, számukra egy korszak. Amikor a kör bezárult, az olyan volt, mintha az idő újjászületett volna, hiszen újra kezdődik a kör, egy új ciklus. Féltek is tőle!
Mi történt az 52. év végén?
Az 52 éves ciklus utolsó éjszakáján eloltottak minden létező tüzet a birodalomban. Koromsötét volt mindenhol. Úgy hitték, ha az istenek nem adják meg az engedélyt az új körre, a Nap soha többé nem kel fel. Az isteneknek áldozni kell, hogy ez ne történjen meg. A papok felvezettek egy kiválasztott áldozatot egy szent hegy tetejére vagy egy piramis csúcsára, és várták a pillanatot, amikor a Fiastyúk csillagkép pont a fejük fölé ér. Amikor eljött a pillanat, a főpap egy speciális fapálcát (tűzfúrót) helyezett az áldozat mellkasán elhelyezett falapra. A pálcát sebesen pörgetni kezdte a tenyere között, amíg az lángra nem lobbant. Az új láng az áldozat szívének közeléből született meg, jelképezve, hogy az emberiség feláldozza magát azért, hogy a Nap és az Idő tovább élhessen.
Erről az apró lángról hatalmas máglyát gyújtottak, melynek tüzét átadták minden városnak és háztartásnak.
A Hosszú Számítás a történelmi távlatokhoz
Beláthatjuk, hogy az 52 év kevés a történelemhez. Ezért behoztak egy harmadik, hatalmas fogaskereket, ami 394 éves ciklusokat mér az időszámításuk kezdetétől. (Ami a mi időnk szerint i. e. 3114.) Ez az, ami 2012-ben átfordult, mint egy kilométeróra, és kezdi előlről a számolást. A 394 év egy Baktun.
Tehát a „világvége” így néz ki: i.e.3114-től 2012- ig 5 125 év telt el.
Egy Baktun 394 év. Tehát 5 125 / 394 = 13 Vagyis a 13. Baktunnak lett vége, elkezdődött a 14. Baktun, és minden megy tovább.
A Vénusz-ciklus
A maja csillagászat egyik legszebb matematikai összefüggése a Vénusz-kör. A csillagászaik üldögéltek egy dombtetőn, és rájöttek, hogy a Vénusz és a Föld mozgása egy gyönyörű, közös ritmusra lüktet. A Vénusz pontosan 584 napos ciklusokban tér vissza ugyanoda az égbolton. Addig számoltak, amíg találtak egy pontot, ahol a Föld és a Vénusz mozgása kerek számot ad ki, és nincs töredéknap.
5 Vénusz-ciklus (5 × 584 nap) = 2920 nap
8 földi napév (8 × 365 nap) = 2920 nap
Ez a 2920 nap a bűvös közös nevező, ahol a két bolygó állása az égbolton pontosan ugyanott találkozik. Ne feledjük, ami a rendelkezésükre állt az a két szemük, és az eszük.
A maják számára a Vénusz volt a legfontosabb égitest a Nap után. Ez az 5 : 8 arány olyan stabil, hogy erre alapozva évezredekre előre meg tudták mondani, mikor tűnik el a Vénusz a Nap fényében, és mikor bukkan fel újra Hajnalcsillagként. Precízek voltak. Tudták, hogy az 584 nap valójában 583,92. Ezért néha korrekciókat is beiktattak, hogy a naptáruk több száz év után se csússzon el. Olyan, mint nálunk a szökőév, csak sokkal bonyolultabb.
Egy kis matematika
Ezekhez a számításokhoz nagyon komoly matematikai ismeretek kellettek. A pontosságnak három pillére volt.
A legfontosabb talán a nulla ismerete. Európát évszázadokkal megelőzve használták. Ez tette lehetővé, hogy üres helyiértékeket is jelöljenek. Egy kagylóhéj volt a jele.
Tehát képesek voltak a helyiértékeket jelölni, ez a második kulcs.
A harmadik pillér a 20-as számrendszer használata. Evidens, hiszen 20 kéz- és lábujjunk van.
A számokat függőlegesen írták. Alul voltak az egyesek, felettük a húszasok, majd a négyszázasok következtek volna, de a naptári számítások pontossága miatt a harmadik szinten nem a 400, hanem a 360 állt (18 × 20), így közelítettek a napév hosszához. Az ez feletti szintek már ismét a hússzoros szorzóval nőttek: a negyedik helyen a 7 200 (360 × 20), az ötödiken a 144 000 állt. Ahogy nálunk minden helyiérték a tízszerese az előzőnek, a majáknál minden szint a hússzorosa volt, ez a különbség hatalmas. Mivel a naptáraik évmilliókat öleltek fel, szükségük is volt erre a gyorsan növekvő számrendszerre.
Mindössze három jelet használtak: pont, vonal és a kagyló. Ezzel a három jellel és a helyiértékekkel bármilyen hatalmas számot le tudtak írni, egészen a milliárdokig, amire abban az időben Európában még senki nem volt képes ilyen egyszerűen. Akkor még a római számokat használták.
Pár gondolat az írásról, amely lehetővé tette mindennek a pontos rögzítését
A maja írás az egyetlen teljesen kifejlett írásrendszer volt a Kolumbusz előtti Amerikában, amely képes volt a beszélt nyelv árnyalatait is rögzíteni. Hieroglifákat használtak: voltak egész szavakat jelölő képek és szótagokat jelölő írásjegyek is. Egy-egy jel gyakran több kisebb elemből állt össze, amelyeket művészien egyetlen négyzetes formába sűrítettek.
A szövegeket kőoszlopokra, piramisok falaira vésték és kódexeket festettek.
Főként vallási és történelmi eseményeket, valamint csillagászati adatokat rögzítettek. A jelek több mint háromnegyedét mára sikerült megfejteni. A megfejtést nehezíti, hogy az írástudók saját stílusukat is belevitték a munkájukba. A spanyol hódítás idején a kódexek nagy részét elégették. Megbocsáthatatlan veszteség ez az emberiség számára. Így ma már csak töredékét ismerjük annak a tudásnak, amely a maják birtokában volt.
Többszöri nekirugaszkodással próbáltam követni/megérteni a levezetést. Néha megakadtam közben. Nem csodálom, h Miki képzettsége is segítségedre volt hozzá. Nem semmi levezetés.
Hihetetlen összefüggésekere jöttek rá, ez csak egy kis szelete a zsenialitásnak.
Soha nem néztem meg, hogy miért is kiáltottak annak idején idején világvégét. Most itt volt a jó alkalom, hogy megértsem. És ha már van egy házi matematikusom, kihasználtam, hogy ellenőrizze az „Az egy kis matematika” fejezetet. 🙂
Ha többi részben van valami baki, az nem az ő sara. 🙂