A következő napok:
12. nap. Machu Picchu
13. nap. Chinchero
14. nap. Szivárványhegy
15. nap. Lima
16. nap. Visszautazás
Az Inkák Szent Völgyében utazunk tovább, egy pillanatra sem tudjuk levenni a szemünket a tájról. Útközben kerestünk egy megfelelő helyet, a szakrális csomagunknak, amit a sámán a szertartáskor szépen összecsomagolt. A szent Urubamba folyó hullámaira bíztuk, reméljük eljut a megfelelő helyre.
A folyó partján, egy szinte függőleges sziklafal van, aminek a tetejéhez közel, 6 m2-es, üvegfalú kapszulákat telepítettek. Itt 400 méter, 2 óra mászás szükséges a Via Ferrátán felfelé a vacsoráig és az ágyig. 🙂
A függőleges sziklafalon, ott fenn a magasban, azok a pici „izék” 6 m2-es kapszula szobák. Onnan nem egyszerű leugrani 1 liter tejért.
Következő pihenőnk a Hoaypeo tó partja volt. Innen viszik a vizet Cuscoba. Nagyon vigyáznak a vízminőségre, pl. nem engednek motorcsónakot a tóra.
A szakrális csomagunkat az Urubamba folyóra bíztuk.
Már el sem hisszük, hogy lehet fokozni a látnivalókat, de lehet. Ollantaytambo is egy inka szakrális és adminisztratív központ volt, ma egy élő múzeum. Már az inkák előtti időből is vannak itt emlékek.
A város fölé magasodnak a Nap Templomának maradvanyai. Mikor megláttam, kicsit meg is rettentem, olyan magasan van. Az irdatlan hegyoldalban teraszok vannak kialakítva, és a két oldalán lépcső. 2886 méterről indul, és 100-150 métert emelkedtünk a 247 fokból álló nem kispiskóta lépcsősoron. Ezeken a teraszokon nem termeltek, hanem virágdíszités volt.
Ollantaytambo teraszai. 247 lépcsőfok a Nap Templomig.
A lépcsősor kb. háromnegyedénél falfülkék vannak, ahová fontos információk jelképeit helyezték, hogy mindenki láthassa. Pl. nagy olvadás volt a hegyekben, sok víz fog jönni. Jó magasan kőből faragott trónus, hogy ha az Inka itt tartózkodik, akkor lelásson a völgybe.
A szemben lévő hegyen nem is tudom milyen magasan élelmiszer raktárak, irodák.
Az inkák elképesztő tudását mutatja, hogy ezen a szemben lévő hegyen a sziklák olyan formát öltenek, mintha egy emberi fej lenne profilból. Na, most jön a csel. A téli napforduló idején, amikor kel fel a nap, úgy süt erre a sziklára, hogy úgy tűnik, mintha az inka szeméből jönne a fény, ami éppen a szemben lévő hegyen a Nap Templomát világítja meg.
A képen nem látszik, de a nyílnál a sziklák olyan formát öltenek, mintha egy emberi fej lenne profilból. A téli napforduló idején, amikor kel fel a nap, úgy süt erre a sziklára, hogy úgy tűnik, mintha az inka szeméből jönne a fény, ami éppen a szemben lévő Nap Templomát világítja meg. Mi azon a helyen állunk, ahová a fény esik. Talán érezni a távolságot.
A Nap Templom. Mellette jobbra egy befejezetlen fal. Látni, hogy épitkeztek.
Kilátás a NapTemplom mellől. Bikaviadal aréna, jobbra tőle az Inka Ösvény egy része.
Ezt nem lehet elhinni. Micsoda fantázia, micsoda tudással párosulva!
A teraszok alján 7 forrásból csobog a viz, ezek inka földalatti csatornákon át jönnek a hegyekből. Több iható. Az ásatások még a mai napig is folynak, ki tudja, milyen csodák kerülnek még elő.
A 7 forrásból három.
A forrásból szabályozott, állandó mennyiségű víz folyik. Iható is.
Maga a város is egy csoda, és ma Úrnapja van, ami itt is összekapcsolódik a helyi Fehér Hegy ünneppel. Városszerte ünnepségek, felvonulások, hatalmas durrogások a hegyről. Kétszer majdnem inkfartust kaptam. 🙂
Az egyik fiú tánccsoportnál az volt a tánc lényege, hogy ketten mindig a kör közepére pattantak és egymás lábszárát ostorral csapkodták. Úgy láttam volt jópár zokni rajtuk, de még igy is fájhat. Hiába, a férfi virtus. 🙂 A lányok bezzeg szépen táncoltak.
🙂
És a perui csoda folytatódott tovább. A vasútállomáson vonatra ültünk, hogy Machu Picchu városába utazzunk. A vonat tetején is voltak ablakok, hogy teljes szépségében láthassuk a túloldali panorámát is. A vonat végig az Urubamba folyó partján kanyarog, hatalmas hegyek között. Sokáig kisér a Veronika hegy hóval borított, közel 6000 m-es csúcsa.
Csodás kilátás a vonat tetőablakain.
A vonaton olyan volt mint a repülőn, csak sokkal kényelmesebb. Jöttek a kis kocsival, vizzel kínáltak, és finomságokat lehetett vásárolni. Az 1. osztályú kocsiban még élő zenekar is volt.
Nagyon érdekes volt látni a természet változását, ahogy az andoki régióból átvonatoztunk az őserdei régióba, hisz Machu Picchu város már az őserdő bejárata.
Machu Picchu város állomása. Nem kicsi a káosz.
A város.
A szállás elfoglalása után sétáltunk a városban. Lenyűgöző, nyüzsgő városka, természetesen tele turistával, hívogató éttermekkel, bárokkal, üzletekkel. A város közepén meredeken zuhog le egy hegyi folyó. A felette átívelő hidak izgalmas látványt nyújtanak.
Nagyon várjuk a holnapot!
Az étteremben, mikor a wifi kódot kértem, egy irtó cuki bébi alpakát tettek az asztalra. Nyakában egy táblán a kód.
A napi összefoglaló videó
