A következő napok:
15. nap. Lima
16. nap. Visszautazás
Húúú ez a nap!
Majnem a világ tetején voltunk, legalábbis, ennél magasabbra mi már biztos nem jutunk el. Illetve fel. 🙂
És micsoda hely ez! Huh. 🙂
Na, de kezdjük az elején.
Hajnali 3:30-ra jött értünk Jonatán és Alex a két túravezetőnk, akik arra vállalkoztak, hogy 15 utastársunkkal felkísérnek minket az 5036 méter magasan lévő Vinikunka csúcsra, ahonnan elképesztő kilátás nyílik az ásványok okozta szivárványos hegyoldalra. Ma már Szivárványhegynek nevezik ezt a csodát, és most már tudjuk, hogy méltó a nevére. Nemrég fedezték fel, mert hó borította, és ki tudja mikor fedi be újra a hóréteg.
Hajnalban egész biztos, hogy 0 °C alatt volt a hőmérséklet. Amikor hajnali 5-kor megálltunk reggelizni, Jegesek voltak az autók és deres volt a fű.
Cuscoból három órát kell utazni, hogy elérjűk a túra kezdőpontját. Nem azért mert annyira messze van, hanem mert olyan utakon mentünk, hogy egyfolytában nyomtam a nem létező féket. Egy meredek hegyoldalból kihasított egy sávos, köves, földes szerpentinen autóztunk, néha úgy, hogy azt hittem pár centi választ el attól, hogy az irdatlan mélységbe boruljunk. Le a kalappal a sofőrök előtt, akik itt közlekednek!
Már maga az út is megér egy misét.
Leírhatatlan természet alkotta csodák, a hegyoldalakon hatalmas alpaka nyájak legelésznek, az andoki kis közösségek tagjai pedig tényleg a hagyományos ruhákat viselik.
Útközben kis közösségek lakóépületei mellett haladtunk el. A lakók még őrzik a hagyományos öltözéket. Néha azért kellett megállni, mert lámák, alpakák bambultak, vagy ténferegtek az úton.
3400 méteren van a szállásunk és 4700 méterig kapaszkodtunk felfelé a kisbusszal, mert innen kezdődik a túra.
Jól sikerült az akklimatizációnk, mert nem volt semmi magashegyi tünet. A sok kokatea jól dolgozott. 🙂
4700 m-től lehet lóra, vagy motorra szállni ami felvisz az utolsó nagy emelkedő lábáig, de mi gyalog vágtunk neki. Miklós az egyik utastársunkkal úgy felszaladt, mintha otthon sétálna a Budai hegyekben.
Itt még csak gondoltuk, hogy egy csoda vár ránk.
Én 1x-2x küzdöttem az életemért, 🙂 😉 de hol Jonatán, hol Alex mindíg tudott erőt tölteni belém. Ők 3x annyi utat tettek meg mint mi, mert szaladgáltak le-fel, mindenkit szemmel tartva.
Egy meredek emelkedőnél végül elkaptam egy lefelé jövő lovast, és kb 300-400 métert lovagoltam, hogy fújjak egyet és helyreálljon a szívverésem. Szegény ló jobban fújtatott mint én előtte. 🙂
Megyünk. 🙂
Kuncsaftra várva.
Aki legfelül a bal szélén integet az Miklós. Én meg örömmel fotóztam, mert addig is próbáltam helyretenni a szívverésem. 🙂
Itt már látszik, hogy alakul valami…
Ahogy egyre magasabbra értünk, itt-ott már látszott pár szín, de amikor szembekerültünk azzal a résszel ahol az ásványi kicsapódások vannak, szó szerint jött a „húúúú, ez hogy lehet? Ki festette oda?”
Elkészültek a fotók majd csak gyönyörködés, álmélkodás volt.
Yesssss! 5036 méter tengerszint feletti magasságon. És kapok levegőt, ragyog a nap, és minden nagyon happy. 🙂
A másik irányból sem kispiskóta a látvány.
A távolban szép fokozatosan tűnnek el a színek.
Peruban a fotókon nem lájkot, vagy V-t kell mutatni, hanem lámát. Ha a középső ujjak kerekek akkor alpaka, ha hegyesek, akkor láma.
A lefelé menet nem megerőltető, csak arra kell figyelni, hogy ne csak a tájban gyönyörködjünk, hanem a lábunk alá is nézzünk.
Volt egy megrázó eset is. Bandukoltam lefelé, és szemben velem jött két lány. Épp amikor mellém értek, az egyik összecsuklott. Ķét oldalról a barátnőjével egyszerre kaptuk el, tudtuk valamennyire tompítani az esést. Az ájult lány ffp2-es maszkban volt. A hülyéje. Bocsánat, de maszk nélkül sincs elég levegő 5000 méteren. A barátnője pofozgatta, én meg lekaptam róla a maszkot, és szagoltattam vele a kezemen lévő illóolajat, ami Jonatán kent rám. A barátnője próbálta itatni, de nem lehetett. Ez egy perc sem volt, és már rohant oda egy túravezető és csavarta le az illóolajos üvege tetejét. Mikor odaért én eljöttem, remélem jól van a lány.
Már lefelé jövet. Ez a lovas ember egy csecsemővel a hátán, szandálban rohangál fel-le a turistákkal. Lefelé szaladnak, hogy minél több kuncsaft legyen.
Lefelé menet vettük észre, hogy az alaptábornál egy szív alakú tavat alakítottak ki. Mindenki megérdemel egy szivecskét, aki megcsinálta a túrát!
Igy tekeregtük ide, oda.
Legelészők mindenfelé.
Visszafelé a buszon még túléltünk 1-2 szívinfarktust, de ezt a kalandot soha nem felejtjük el.
Este már nem sok mindenre volt erőnk, de kellett valamit csinálni. Az idegenvezetőnk ajánlott egy kulturális programot. A szállodánk közelében van egy színházterem, ami ma este zenén és néptáncon keresztül Cusco kulturális örökségét mutatta be.
Este népzene és néptánc.
A napi videó:
