A következő bejegyzések:
Accra felfedezése
Aburi Botanikus Kert
Kakum Nemzeti Park
Cape Cost erőd
Legon Kampusz
2020. február 25.
Miért Ghána? Hogy jutott eszetekbe? Sokan kérdezték ezt az út előtt. Nem egészen a mi ötletünk volt. Miklós az ERASMUS program keretében egy egyetemi küldöttség vezetőjeként vett részt ezen az úton. A látogatás célja kapcsolatépítés, a hallgatói csereprogram és kutatói együttműködés kialakítása volt. Nem hagyhattam ki, hogy ebbe az ismeretlen, egzotikus országba ne kísérjem el őt, így a kiküldetést saját költségre meghosszabbítottuk. Nem sokat tudtam Ghánáról. El tudtam helyezni a térképen, és már láttam pár videót a vidám, zenés táncos temetésekről.
Leírhatatlan amikor februárban kilépsz a reptérről és megcsap az afrikai 40 fok 90%-os páratartalommal.
Házigazdánk, Daniel várt a reptéren, aki a csodálatos feleségével Ildikóval hihetetlen nagylelkűséggel és szeretettel a házukba fogadtak a teljes kinti tartózkodásunk alatt. Nagyon megszerettük őket és a gyerekeiket, főleg a legkisebb kamasz fiút. 🙂 Nem lehetünk elég hálásak nekik, és még nem tudjuk hogyan, de viszonozni szeretnénk ezt a kedvességet.
A hozzájuk vezető úton csak kapkodtuk a fejünket, ittuk az utcai hangulatot, a színes forgatagot. Ha egy percre megállunk a dugóban vagy lámpánál, azonnal egy mozgó vegyesbolt kerül mellénk. Az autóból megvásárolható szinte bármi. Kiskutya, mosópor, párna, wc papír, kenyér. A palota szomszédja a bádogviskó, a design bőrgarnitúrát egy útszéli tákolmányban árulják, mellette koporsóbolt, a színek, szagok az átláthatatlan forgatag igazi kultúrsokk.
Másnap pihenőnapunk volt, Ildikó elvitt minket a Bojo Beach-re. A pár száz forintos belépő fejében nagyon tiszta, rendezett, felügyelt partszakasz. Vicces volt, mikor megkérdeztem, hogy hány fokos víz. Nem is értették a kérdést. A válasz egyszerű volt: „meleg”. 🙂 Ők nem méregetik, miért is tennék? Mindig meleg. És valóban. Az Atlanti-óceán hívogató hullámaiban, a finom homokon igazán élvezni lehet a parton eltöltött időt. A napernyő alatt asztal, kényelmes nyugágyak, és meg sem kell mozdulni, mert mindent, tényleg mindent odahoznak ami szükséges. Sok az úszómester, akik felügyelik a rendet is.
Azért, hogy ne legyen ennyire idilli, el kell mondanom, hogy nagyon vigyázni kell a gyönyörű partszakaszokkal, csodálkoztunk is, hogy miért üresek. Általában a közelben zsúfolt bádogfalvak vannak, ahol nincs wc, közös illemhely van, aminek a használatáért fizetni kell. Hiába nagyon olcsó, de sokan nem ide járnak, hanem lemennek a tengerpartra és a finom homokban végzik el a dolgukat. Szóval vigyázni kell hol megyünk le a partra.
Délután még sétálgattunk a városban, az újdonsült családunkkal töltöttük az időt, Miklós még matekleckét csinált Marcival, Nagyon okos fiú.
Miklósnak másnap elkezdődött a munka, ami nekem nagyon jó szórakozás volt. Élvezettel vettem részt mint egy kibic és a saját érzéseimről, tapasztalataimról tudok beszámolni.
A Ghánai Egyetem az ország legrégebbi állami egyeteme, 1948-ban alapították a Gold Coast brit gyarmatán. Ghána 1957-ben vívta ki a függetlenségét, és addig a Londoni Egyetem társult főiskolája volt. Ma több mint 60 000 regisztrált diákja van.
Mi a Legon Campuson jártunk, ami lenyűgöző. Egy komplett kis város. Védett, magas fallal körülvett hatalmas, parkos terület, csak engedéllyel lehet belépni. Saját buszjárattal, könyvtárral, üzletekkel. Itt folyik a legtöbb egyetemi oktatás és kutatás. Itt található az egyetem központi adminisztrációja és a hallgatói kollégiumok. Egy területen takaros házak. Sok oktató itt lakik a családjával, és vannak vendégoktatóknak fenntartott házak is,
A kampuszon hatalmas nyitott földszintes előadótermek vannak, Egy matematika előadást mi is meghallgattunk és megismerkedtünk a Magyarországra velünk jövő hallgatókkal, Solomonnal és Janettel.
Na jó, bevallom, hogy a matematika előadásról én szép csendben kiosontam és sétára indultam. Szinte soha nem maradtam egyedül 1-1 hallgató mindig mellém szegődött. Nagy úr a kíváncsiság, nekem pedig jó volt.
Életemben először láttam termeszvárakat. Elképesztő nagyok, 2-3 méter magasra is felnyúló, kőkemény építmények. Nagyon sok van mindenfelé.
Egy hallgató elkísért a kampusz saját botanikus kertjébe. Nem sokat tudtam itt lenni, mert vissza kellett érnem az előadás végére. Az egyetem területére engedéllyel beengednek pár árust. Fix helyük van, és szinte fillérekért lehet venni a finomságokat és vizet. Az egyik mellé letelepedtem és itt vártam meg a többieket.
Délután még tárgyalások voltak a kar vezetőivel, amiben számomra a legérdekesebb az volt, hogy az egyetem terveztet saját szövetet. Jó minőségű pamut, és szinte minden oktatón megjelenik. A hölgyek ruhát, szoknyát, sálat, az urak inget, nyakkendőt varratnak belőle és nagyon büszkén viselik.
A képen a dékán asszony az egyik ruhájában, amit az egyetem saját szövetéből varratott. Nem értettem pontosan, de ebben az évben van valaminek a 20. évfordulója. A jeles év saját anyagot kapott. Az utcán sok kis varroda van, és egynapos határidővel dolgoznak. A látottak alapján azt is el tudom képzelni, hogy a kampusznak is van saját varrodája. 🙂 Az alsó képen a küldöttség.
Az útifilm Accráról:
