2026. Kína. Peking – Luoyang 5. nap

2026. október 22.

Nyári Palota

A pekingi Nyári Palota (Yiheyuan) a kínai császári kertművészet legszebb alkotása, az UNESCO világörökség része. Hatalmas területen, közel 3 km²-en fekszik, és több mint 3000 építmény, pavilon, híd és fedett folyosó tartozik hozzá.

A Hosszú Élet és Jóság Csarnokába lépünk be először, amely elött egy mítikus lény, egy bronz qilin biztosítja a szerencsét, jólétet és a békét. 

Itt fogadta Cixi császárné a hivatalos vendégeket, és itt intézték az államügyeket.

Pár udvar után elértük a Hosszú Folyosót, amit több mint 14 ezer színes festmény díszít. Ezek a festmények külön is a kínai művészeti örökség kiemelkedő darabjai.

Cixi, Hzian-feng császár egyik ágyasa volt, fiút szült, és ezzel jelentősen emelkedett rangja. Amikor a császár meghalt, Cixi fia még kisgyerek volt, így régensként magához ragadta a hatalmat, Kína egyik legbefolyásosabb vezetője lett!

A luxus iránti vágya nem ismert határt. Ez a mesébe illő palota és park a korrupció kőbe, fába és vízbe öntött emlékműve.

A néptől beszedett pénzből, – amit a hadiflotta megerősítésére szántak, – a fényűző palota újjáépítésére is bőven jutott, miközben a
birodalom roskadozott.

A Hosszú Élet és Boldogság Csarnoka előtti udvarban áll egy körülbelül 8 méter hosszú és 4 méter magas jádeszikla. Egy Ming-kori hivatalnok szerette volna a saját kertjébe szállíttatni, de belebukott a költségekbe. Később Qianlong császár hatalmas ráfordítással vitette a császári kertbe. Ezért is nevezik a „tönkretett család sziklájának”.

De ez hagyján! A tóban álló hatalmas márványhajóra már tényleg nincsenek szavak.
Cixi márványhajója nem tudott elhajózni sehová, miközben a kínai haditengerészetnek valódi hajókra lett volna nagy szüksége. Van egy kínai mondás, hogy „A víz hordozhatja a hajót, de fel is boríthatja.” Vagyis a nép hatalomra emelheti az uralkodót, de el is söpörheti.  A mondás beteljesedett, csak egy kicsit később. Az 1911-es forradalom elsöpörte a Csing-dinasztiát.

A Nyári Palota egyben  múzeum is: közel 40 ezer műkincset őriz a császári udvar egykori gyűjteményéből.

A  Kínai Kommunista Párt is látott fantáziát  a császári luxusban. 1949-ben a Nyári Palotában tárgyaltak a hatalomátvételről – mert hát a nép jövőjét mégiscsak illik méltó környezetben megvitatni. 😏

Egy kicsit vizre is szálltunk, a vizről is gyönyörködhettük a császári kert szépségében.

Gyöngymanufaktúra

Kiderült, hogy a kínaiak a gyöngytenyésztéshez is értenek. Megtanultuk, hogyan lesz az apró kagylóból értékes ékszer, és már felismerjük  az igazgyöngyöt is.

Az édesvízi, tenyésztett kagyló nem cicózik: 25–30 gyöngyöt is felnevel, szemben a tengeri kagylóval, amelyben általában csak egy szem gyönggyel büszkélkedik. 🙂

Ráadásul különböző ásványi anyagokkal is „megkínálják” őket, ettől függ, hogy milyen lesz a gyöngy színe.

És ami nem megfelelő méretű vagy alakú, az sem megy kárba! A gyöngyöket megőrlik, és a port a gyógyszeriparban is felhasználják. A tiszta gyöngyport pedig az egyik legjobb étrend-kiegészítőként tartják számon és a kozmetikai ipar is használja.

A hutongok világa

A  Shichahai-tó partján riksába ültünk. Balra a víz csillogott, jobbra pedig a régi Peking szürke cserepes hutongjai sorakoztak. Tekerni sajnos nem engedett. 😊

A hutongok a régi pekingi utcácskák. Egymás hegyén-hátán sorakoznak a szürke, hagyományos kínai lakóházak, amelyek közös udvarok köré épültek. Egy-egy udvarban akár 5-6 család is élt/él, osztozva a közös helyiségeken, és sokan nyilvános fürdőkbe jártak.

A város igyekezett megőrizni ezeket a régi negyedeket, ezért megkezdték az ingatlanok kivásárlását. Volt idő, amikor annyi lakást kaptak a házért, ahány felnőtt volt bejelentve. Ma már sok hutongban üzletek működnek.

Akik megtartották a lakóházukat, közülük többen pénzért beengedik a látogatókat, meg tudnak élni belőle. A legtöbb látogatójuk kínai. Igyekeznek széppé tenni a környetetüket, cserepekben fűszernövényeket nevelnek.

Sok hutongot nagyon gazdag családok vettek meg, ami kívülről megőrizte a jellegét, de belül full luxus.

Esti száguldás

Bye-bye, Peking, utazunk Luoyangba!

Este vonatra ültünk, és Luoyang felé indultunk a gyorsvasúttal. Csalódtam, mert egyszer sem láttam kiírva a 350 km/h-t, csak 349-el suhant a vonat. Bő 800 kilométert tettünk meg mindössze 3 óra alatt!

Természetesen az állomáson is a jövő fogadott minket. Információs robot, ami (vagy aki? 😃) a jegy beolvasása után mutatja az utat a terminálhoz, követve a tempódat.

Egyébként hatalmas állami projekt zajlik Kínában. A belföldi repülőjáratok egy részét nagysebességű vonatokkal akarják kiváltani. Sőt! Tervben van a Peking–Sanghaj mágnesvasút (maglev) fejlesztése is, amely akár 600 km/h-s sebességgel száguldhatna a két város között. Ha megvalósul, a menetidő akár 2,5–3 órára is csökkenhet.

A vonaton tiszta, kulturált környezet fogadott, és maradt is. Minden megálló után felmosták a folyosókat, közben pedig a kilincseket és egyéb felületeket törölgették.

Büfékocsi is van, de nem is kell feltétlenül felállni, mert az ülések között időről időre megjelenik a nasit kínáló személyzet. 😊

A hideg- és melegvíz-adagoló automatát már nem is említem.

Az 5. nap összefoglaló filmje: