2026. Kína. Luoyang – Xi’an 6. nap
Ica & Miklós 
2026. október 23.
Luoyang a maga 6,5 millió lakosával szinte falunak számít. 13 dinasztia fővárosa és a Selyemút egyik fontos állomása volt.
Annyira jó látni, ahogy a hotel melletti parkban is zajlott az élet. Az idősebbek csoportokban tajcsiztak, tornáztak, a férfiak kártyáztak. Kínában a férfiak 60, a nők 55 évesen mehetnek nyugdíjba, és az átlagéletkor 80 év felett van. Lehet, van összefüggés?
Longmen-barlangok
A Yi-folyó két partján, a sziklafalakba vájva újabb csodát láttunk, a Longmen-barlangokat. Az 5. század végén kezdték őket faragni és több mint négyszáz éven át folytatták.
A végeredmény elképesztő. Több mint 2300 barlang és fülke, bennük közel 110 ezer buddhista szobor. Ennek a statisztikának hihetünk, hiszen a hely UNESCO világörökség.
A barlangokhoz vezető út utolsó 3-4 kilométeres szakaszán már csak a látogatókat szállító buszok közlekedhetnek, és ezért egy 2×2 sávos tükörsima utat építettek. Kátyút, de még repedést sem láttunk eddig szinte sehol.
A barlangok a buddhista vallás fontos emlékhelyei. Szobrokat, domborműveket és feliratokat faragtak a sziklába. Erősítve a hitüket, és emléket állítottak az elhunytaknak. A folyó túlpartján lévő barlangokban szerzetesek éltek.
Az Orvosi receptek barlangjának a falába több mint száz betegség kezelésére szolgáló receptet véstek. Komoly orvosi tudásról árulkodnak, több ma is megállja a helyét.
A legkisebb szobor 2,5 cm, a legnagyobb a Fengxian-barlang hatalmas Buddhája. A nyugodt arcú, monumentális Buddha 17,1 méter magas. Körülötte további Buddha-alakok.
Ezt a képet nemcsak azért teszem fel, mert elképesztően különleges és gyönyörű ez a hatalmas jádekő. A sötétzöld kőben halvány rózsaszín virágmintákat alkotott a természet.
Odaálltunk mellé egy fotóra, 1 mp alatt vagy harminc kínai kapta elő a telefonját, és minket fényképeztek, miközben az én telefonommal egy kínai lány nagy gonddal komponálta a képet. 😂
És ez általános. Ha valahol várakozunk, azonnal odajönnek, és közös fotót kérnek.
Ebédek, vacsorák
Azt hiszem, az út vége felé új nadrágot kell vennem, mert nem fogok beleférni a meglévőkbe. 🙂 Az ebédek tulajdonképpen csapatépítő tréningek. Csak úgy férünk hozzá a fogásokhoz, ha magunk felé fordítjuk őket. Figyelnünk kell egymásra, nehogy éppen szedés közben fordítsuk el a tálat valaki elől.
Taoizmus, buddhizmus, shaolin-kungfu
Mielőtt rátérnék a délutáni programra, pár mondat a taoizmusról és a buddhizmusról, mert ezek nélkül nehéz megérteni, mit is láttunk a Shaolin-kolostorban.
A taoizmus ősi kínai filozófia és vallás, amelynek középpontjában a Tao, vagyis az Út áll. A természet rendjét, a jin és jang egyensúlyát, a harmóniát és az elfogadást hangsúlyozza. Nem kell mindennel szembeszállni, a gondolatainkkal és az érzelmeinkkel sem. Figyeljük a természetet, próbáljunk harmóniában élni a világgal.
A buddhizmus Indiából érkezett Kínába, ahol találkozott a taoista gondolkodással, hatottak egymásra. Itt nem a vallási vonalnak van sok híve, hanem inkább az életvezetési filozófián van a hangsúly.
Kínában mindehhez a konfucianizmus tanításai is erőteljesen társulnak, amelyek a kötelességtudatot, a tanulást, a munkát és a társadalmi rendet helyezik a központba.
A Shaolin-kolostor alapvetően a buddhista hagyományokhoz kötődik. A meditáció és a testi-lelki fegyelem mellett a harcművészet is fontos szerepet kap.
Songshan Shaolin kungfu-központ
A Songshan Shaolin kungfu-központban olyan harcművészeti bemutatót láttunk, hogy végig libabőrös volt a karom, pedig fiatal tanítványok léptek elénk. A koncentráció, az erő, a dinamika és a mozdulatok tökéletes összhangját csodálhattuk. Hihetetlen fegyelem, gyorsaság és pontosság kellett minden egyes mozdulathoz.
A kungfu bemutató előtt egy kalligráfusmester mutatta meg a tudását. A kínai kalligráfia művészetének elsajátításához hosszú éveken át tartó, mindennapos gyakorlás szükséges. Az íráshoz és az olvasáshoz több ezer írásjegyet kell ismerni. Formájuk és jelentésük mögött évszázados kulturális hagyományok rejlenek, kialakulásukhoz pedig történetek is kapcsolódnak. Ezeket is tudniuk kell.
Songshan Shaolin kolostor
Az izgalmas bemutató után jó levezetés volt tenni egy csendes sétát a legendás Songshan Shaolin kolostorhoz. Ez a chan (zen) buddhizmus és a Shaolin kungfu szellemi központja. A szerzetesek számára a harcművészet nem a harcról szól, hanem a test, a szellem és a meditáció harmóniájáról.
A Shaolin kungfu világhírű, és szinte nincs olyan kungfumester, Bruce Lee-től Jackie Chanig :), aki ne látogatott volna el ide. Sőt, több híres kungfufilmet is forgattak itt. Hatalmas márványtáblákon sorakoznak a híres látogatók nevei. És mit találtunk?
Végigjártuk a hatalmas templomegyüttest, füstölőt gyújtottunk, és nagy szerencsénk is volt, mert épp belecseppentünk egy szertartásba is.
Pagodaerdő
A kolostor közelében található a szerzetesek temetkezési helye, a Pagodaerdő. Az elhunyt szerzetesek hamvai fölött több mint 200 pagoda emelkedik. Valahogy nem olyan meghitt, mint egy nálunk megszokott temető. Talán a buddhista szemlélet miatt? Itt a halál nem lezárás, hanem egy újabb állomás. A pagodák inkább az egykori szerzetesek szellemi örökségét őrzik, és nem a személyes gyász helyszínei.
Shaolin iskola
A kolostor szomszédságában szigorú, bentlakásos kungfuiskola is működik, ahová nem könnyű bekerülni. A gyerekek már hatéves koruktól tanulhatnak itt, és a kőkemény harcművészeti edzések mellett a hagyományos tantárgyakkal is foglalkoznak. Tanulmányaik után a civil életben folytathatják az útjukat, például edzőként vagy sportolóként, de aki erre vágyik, a szerzetesi életet is választhatja.
Este újra a szupervonatra szálltunk, ami Xi’anba repített.