25.-28. túranap. Bodajk - Szárliget. 2026. július 3.,6.,9.,11.

A 4 napi statisztika

• Megtett táv: 62,53 km (10,59 + 16,50 + 18,73 + 16,80)
Eddig összesen: 530,11 km
• Lépésszám: 98 479 (19 594 + 23 075 + 29 709 + 26 101)
Eddig összesen: 809 429
• Emelkedő, lejtő: 1 412/1 356 m (166/132 + 307/309 + 471/400 + 468/515)
• Pecsét: 6 db + 0 egyedi
Összesen: 58 + 8 egyedi
• Szállások: –
• Túramozgalom: Fejér Megye Kéktúrázója túramozgalom

25. nap. Bodajk – Csókakő

Úgy látjuk, hogy a következő szakaszok kiindulópontjai már tömegközlekedéssel is könnyen elérhető távolságba kerültek, ezért megpróbáljuk ezeket szállásfoglalás nélkül teljesíteni.

Az elmúlt napok extrém hőmérséklete után érkezett egy kis lehűlés, „mindössze” 32 fok lett, a napunk is szabad volt, így hirtelen beiktattunk egy rövidebb sétát.

Bodajkra közvetlen busz indult reggel, fél kilenckor már a Kéken voltunk. Bodajk nagy búcsújáró- és zarándokhely, hatalmas kegyhelyi központtal. Az út Csókakőig kellemes séta, eseménytelen, szinte sík, javarészt búza- és napraforgótáblák között vezetett.

Leóval sajnos nem találkoztunk. Gondolom, elbújt a tűző nap elől. Viszont gyönyörű pillangót annál többet láttunk.

Csókakőn a vár alatti parkolóban található a pecsételőhely. Nagy park bódékkal, de minden csak délben nyit.

Mivel majdnem egy óránk volt addig, visszasétáltunk a faluba, itt viszont nincs étterem. Sebaj! Vettünk szendvicset a kisboltban, és kettőkor már a buszon ültünk, robogva hazafelé.

26. nap. Csókakő – Gánt

Ez a nap a szerencse napja volt. A csatlakozásokat koppra elértük, egy percet sem kellett várakozni.

A Vértes hűvös, különleges hangulatú erdővel és szelíd emelkedőkkel köszöntött. Meredek mészkőfalak között, a Mária-szakadék csendes völgyében vezetett az út felfelé, a Köves-fennsíkra.

A sík, árnyas bükkösöket néha napsütötte tisztások váltották, és kitartó szerencsénknek köszönhetően mindig a tisztásokon hozott egy kis felhőt a tűző nap elé az ég.

Mindig hatalmas élmény nagyvadat látni. Most kétszer is szerencsénk volt. Szarvasokat pillanthattunk meg, ráadásul viszonylag közelről. Persze fotózni szinte lehetetlen, mert egy pillanat alatt eltűnnek az erdő sűrűjében.

Az út körülbelül háromnegyedénél megálltunk a Géza-pihenőnél, ahol tartottunk egy rövid szünetet. A kilátópont dr. Göblyös Géza emlékét őrzi, aki sokat tett a Vértes természetjárásának népszerűsítéséért.

Dél felé járt az idő, ezért főztünk egy kávét, és megreptettük a drónt is. Miklósnak új játéka van, egy távvezérlő a drónhoz, ki kellett próbálni.

Gántig már lejtett az út. Útközben érintettük a Gánti-barlangot, de sajnos le van zárva.

A pecsételőhely a fogadó ablakában található, és ha már itt jártunk, betértünk.
A szerencsemalac az asztalunk alatt bújt el, mert amint kihozták az étlapot, hatalmas nyári zápor csapott le. Az eső pontosan addig tartott, amíg el nem kellett indulnunk a hazafelé vezető buszhoz.

27. nap. Gánt – Várgesztes

Reggel a budapesti busz tíz percet késett, nekünk pedig mindössze hét percünk lett volna az átszállásra. Természetesen lekéstük a Gántra induló buszt, és ott ácsorogtunk a buszmegállóban. Negyven éve nem stoppoltunk, de kitettem a kezem, és szinte azonnal megállt mellettünk egy autó. Hihetetlen! Tíz perc múlva már a Kéken róttuk a kilométereket.

Kisebb akadálypálya várt ránk. 😊 Rengeteg a kidőlt fa, hol alattuk bújtunk át, hol átléptünk rajtuk. A talaj laza, homokos, csak úgy porzott a lábunk alatt.

A mindszentpusztai pecséthez egy rövid kitérőt kell tenni. Körülötte mindössze néhány ház és egy focipálya.

Kőhányáspusztán betértünk Feri bácsihoz, a „kőhányási remetéhez”. Saját kezével újított fel egy régi sváb parasztházat, és jelentős mennyiségű régi paraszti használati tárgyat gyűjtött össze. Söröztünk a kis büféjében, közben pedig jókat beszélgettünk. Szívesen mesél a mai és a régi faluról, a környékről és az egykori életről.

Várgesztes felé hosszú szakaszon egy szűk, vízmosásos völgyben vezet az út, eső után biztosan nem lehet egy leányálom végigmenni rajta.

Várgesztesen a pecsételőhely mellett 116 lépcső vezet fel a Mária-kegyhelyhez. A barlangszerű sziklahely csendes, meghitt pontja a településnek.

Várgesztessel kikerültünk Zirc és Pápa vonzáskörzetéből, átkerültünk a tatabányai kistérségbe. Tatabányáig már rövid a buszút, onnan pedig sűrűn indulnak a vonatok Budapestre.

28. nap. Várgesztes – Szárliget

Reggel Tatabányán húsz percünk lett volna az átszállásra, de a vonat annyit késett, hogy végül futni kellett a Várgesztesre induló buszhoz. Éppen akkor értük el, amikor záródtak az ajtók.

Várgesztesen, ahogy magunk mögött hagytuk a tavat, jó kis kaptatóval kezdtük a napot, amely kisebb megszakításokkal az út több mint feléig elkísért bennünket.
Vittünk elegendő vizet, de reméltem, hogy a Mátyás kútnál friss forrásvízre cserélhetjük. Sajnos csak remény maradt, a forrás teljesen száraz volt.

A forrás mellett esőbeállók és még egy igazi budi is volt. 😃 Ilyet nem sokszor láttunk az erdő közepén.

Hamarosan újabb esőbeállók és remek bivakhelyek sorakoztak az út mentén. Fedett beálló, tűzrakóhely, csak a víz hiányzott.

Annyi jó helyet találtunk egymás után, elhatároztuk, hogy a következőnél megállunk kávét vagy levest főzni. Útközben rábukkantunk Rockenbauer Pál emlékfájára és a Körtvélyesi erdei temető maradványaira is, ami különleges, meghitt hangulatot árasztott.

Csak éppen egy pad vagy asztal nem akadt sehol. 😄 Végül a 10. kilométer környékén találtunk egy tökéletes sziklát, amit mintha csak azért teremtettek volna, hogy elővegyük a gázfőzőt.

Innen már jórészt lejtett az út, hol meredekebben, hol szelídebben. Jól haladtunk egészen addig, amíg utunkba nem került a Csákányosi Piknik Terasz. A finom falatoknak egyszerűen nem tudtunk ellenállni.