21.-24. túranap. Zirc - Bodajk. 2026. május 20.-23.

A 4 napi statisztika

• Megtett táv: 68.94 km (18.4 + 24.0 + 14.31 + 12.23)
Eddig összesen: 467.49 km
• Lépésszám: 109 811 (29 739 + 39 842 + 22 646 + 17 584)
Eddig összesen: 710 950
• Emelkedő, lejtő: 1 367/1 564m (244/378 + 526/552 + 339/404 + 258/230)
• Pecsét: 7 db + 3 egyedi
Összesen: 52 + 8 egyedi
• Szállások:
Rózsadomb vendégház Jásd, Rózsadomb út 28. +36305073235
Kuti vendégház Bakonykuti, Petőfi utca 3. +36205151010
Tölgyfa Fogadó Fehérvárcsurgó, Dózsa György u. 79/a 06706746400
• Túramozgalom: Országos Kék-túra Veszprém megyei szakasza

21. nap. Zirc – Jásd

Ahogy közeledünk Budapest felé, egyre könnyebbé válik az utazás. Reggel csak felpattantunk a buszra, és hipp-hopp már Zircen is voltunk.

Március végén búcsúztunk el a Kéktől, akkor még épphogy zöldellt minden, mostanra viszont úgy tűnik, a növényzet célja egyértelműen az, hogy teljesen elfoglalja a turistautakat.

Hol valami turbolyaféle próbál fölénk nőni, hol derékig ér a csalán a keskeny ösvények mentén.

A Bakony keleti részén haladunk Jásd felé, ahol az első éjszakai szállásunk lesz.

Az út mellett időről időre felbukkan a Gaja-patak, amit többször is keresztezünk. Volt olyan rész, ahol híd helyett köveken egyensúlyozva jutottunk át. Nagyobb esőzések után ez a rész akár vízi sporttá is alakulhat. 😉

Tíz kilométer után érintjük Bakonynánát, ahol a pecsételőhelyen különösen jól esik megállni, egy nyomós kút hűs vize nyújt luxus-szolgáltatást.

Bakonynána után az út kifejezetten izgalmassá válik. Egy domboldalba vájt, keskeny ösvényen haladunk, alattunk folyik a patak.

Jásdig a legnagyobb látványosság egyértelműen a Római-fürdő sziklái és vízesése. Egy kis kitérő, de minden lépést megér.

A több mint hatszáz éves Jásdi Szentkút csendes, nyugodt hangulatot árasztott. A gyógyító forrás melletti búcsújáróhely most teljesen kihalt volt.

A buja növényzetet egyébként láthatóan az állatok élvezik a legjobban. Találkoztunk sok őzzel, rókával, és kígyókkal is. A nap csúcspontja pedig egyértelműen az volt, amikor egy róka a szájában egy nyúllal szaladt át előttünk az úton. Mi pedig ott álltunk készenlétben mert ha elejti, nyúlpörkölt lett volna a vacsora. 🙂

A terep amúgy kellemes, dimbes-dombos, komolyabb emelkedők nélkül, a Bakony itt kedvez a térdfunkcióknak. 🙂

A szállás egy kellemes, önálló kis ház, extraként egy cuki kosztossal. 🙂

22. nap. Jásd – Bakonykúti

A Jásdi szállásunk teraszán reggelizni önmagában is élmény volt, de az a pillanat, amikor a szemközti domboldalon szarvasok jelentek meg reggelizni, … Nos, azt sokáig nem fogjuk elfelejteni.

Egy erős, kemény kaptatóval indítottuk a napot. Ráadásul Kisgyónig a jelzések sem voltak a barátaink. Vagy nem voltak elég jól kitéve, vagy a növényzet nőtte be őket teljesen. Kétszer is sikerült eltévedni, ami rögtön hozzátett még nagyjából 2,5 kilométert a napi adaghoz.

Melengette a szívemet az út közben érintett Bányász emlékmű, hiszen édesapám is bányász volt.

Kisgyónon pecsételtünk, kicsit megpihentünk, főztünk egy kávét, kinyújtóztattuk a tagjainkat. Vicces, hogy a tábla szerint 366,4 kilométerre van Írott-kő, ahonnan indultunk. Ehhez képest már 429,26 km-t tettünk meg, közel 63 km-rel túlteljesítve az eddigi távot. 🙂

Innen az út egy kellemes kaptatóval folytatódott, ami két-három kilométeren át tartott, majd egészen Bakonykútiig hosszan elnyúló, szinte alig érezhető lankás lejtmenet következett. A Keleti-Bakony hullámzó fennsíkja ligetes, erdőkkel, kaszálókkal, hullámzó búzamezőkkel váltakozott. Virágzik a szamóca, a vadrózsa, gyönyörű a táj.

Bakonykúti egy kicsi, csendes, gyönyörű falu, ahol nincs bolt. Van egy büfé, ami azonban zárva volt. Épp beletörődtünk, hogy éhesen fekszünk le, és holnap reggel üres gyomorral indulunk útnak, amikor mit hallunk és látunk? Egy Family Frost autót. 🙂 Ez annyira a mi tipikus túrás szerencsénk. Minden épp a megfelelő pillanatban érkezik. Hiába, az egyik mottónk is az, hogy „Mindig minden megoldódik”. Innen pedig már tényleg ideális lezárása lett a napnak: sült krumpli és rántott sajt. 🙂

23. nap. Bakonykúti – Fehérvárcsurgó

A mai napra a Bakonykúti–Bodajk közötti húsz kilométeres szakaszt terveztük. De hát ember tervez… 😃 de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején.

Úgy tűnik, a napok első szakasza mindig az eltévedésekről szól. Két kanyart is benéztünk, megmásztuk a Bujdosó-hegyet — pedig nem kellett volna 😃 —, a fehérvárcsurgói pecsét mellett pedig kétszer is elmentünk oda-vissza, mire végül kiszúrtuk. Pedig konkrétan ott volt a szemünk előtt, közvetlenül az út mellett.

A visszafordulások rendesen tolták a kilométereket, így több mint négy kilométert vertünk rá a mai hivatalos távra. Már tizennégy kilométer fölött jártunk, mire megérkeztünk.

A Csurgói-víztározó gátján halad a Kék, öröm volt a vízparton sétálni. Gyönyörű a tó, sütött a nap, enyhe szellő fújt, mi pedig meg is álltunk pihenni és élvezni a pillanatot.

Ráadásul alig egy kilométeres kitérő innen a Károlyi-kastély, ami annyira hívogatónak tűnt, hogy végül elhatároztuk, hogy maradunk. Gyors szálláskeresés után már sétáltunk is be a településre.

Lepakoltunk, ebédeltünk, és még egy gyönyörű, egyedi pecsétet is kaptunk a kastélyban, ahol azért kissé furcsán mutattunk sáros túranadrágban és bakancsban. 😃

Így Bodajknak holnapig még várnia kell ránk. 🙂

24. nap. Fehérvárcsurgó – Bodajk

Jól indult a reggel! Ham&eggs friss kiflivel a fogadóban, aztán úgy eltűntünk onnan, mint szürke szamár a ködben.

Ja, köd mondjuk nem volt, cserébe viszont kaptunk egy leírhatatlanul szép utat. Talán az egyik legszebb szakaszt eddig.

Elbúcsúztunk a Csurgói-víztározótól, majd az Öreg-hegyre kapaszkodtunk fel, kedves, rendezett borházak között.

Befordultunk a Gaja-völgyi Tájcentrumba, ami olyan gyönyörű erdővel indított, mintha egy Paál László-festményben sétáltunk volna. Majd a Gaja-patak mellé fordul az út, és nagyjából négy kilométeren át a Gaja-szurdokban vezet. Igazi családbarát kirándulóútvonal. Széles ösvény, lapos patakpart, két oldalt sziklák, üregekkel, repedésekkel, és olyan, de olyan fákkal …, hogy na. 🙂

Bodajk felé közeledve azért még beköszönt egy kis emelkedő is, kis sziklás résszel. Kifejezetten jól esett, éreztük, hogy ez mégiscsak egy túra. 🙂

Aztán, hogy a térdek se maradjanak ki a buliból, egy combos lejtmenettel érkeztünk meg Bodajkra. Délben már a Csevegőben ebédeltünk, majd indultunk vissza Budapestre.