Budapest – Barcelona 13. nap

A következő napok:

14. nap. Juoques – St Mart. de Crue
15. nap. St M. de Crue – Aimargues
16. nap. Aimargues – Villeveyrac
17. nap. Villeveyrac – Narbonne
18. nap. Narbonne – V.-de-la-Raho

19. nap. V.-de-la-Raho – Figueres
20. nap. Figueres – Mallorquones
21. nap. Mallorquones – Barcelona
22. nap. Barcelona – Manresa
22+2. nap. Barcelona – Budapest

2022. július 5. Flayosc – Juoques

Start: Draguignan és Flayosc között
Cél: Juoques külterület
Napi távolság: 78,72 km
Össz. távolság: 905,27 km
Szállás: Ma petite campagne
https://www.mapetitecampagne.fr/

A lehető legjobb döntés volt, hogy tegnap korán a hotelt választottuk. Rendbe tettünk mindent, kipihentük a kéretlen rap koncertet, majdnem 9 órát aludtunk a síri csendben.
Még a hotelben megreggeliztünk, és fél 7-kor útrakeltünk.

Sok-sok falu szereti reklámozni magát. 🙂

Folyamatos hegymenetek követték egymást, rövidebb lejtekkel. Tegnap a 41 fokban, kialvatlanul ezt biztos, hogy nagyon nehezen bírtuk volna, de ma élvezettel tekertünk.
Nagyon szép ez a provanszi vidék. A hegyek között lágyan hullámzik a táj, kicsi, csendes városkák szakítják meg a természet szépségét. Itt is jellemzőek a szűk, sikátoros utcák, de teljesen más mint Olaszországban. Kicsit összevisszaság van. Egy függőleges házfalat sem láttunk, egyik erre, a másik arra dől. Miklós itt nem is tudna élni. Megőrülne a párhuzamosság hiányától. Minden falu közepén hangulatos tér, színes spaletták védik a lakásokat a nap erejétől.
Elég korán Salernes-be értünk, ahol épp mise volt. Megvártuk a végét. Az atya nagyon kedvesen fogadott, nagyon örült nekünk. Meghívott magához, kávéval kínált, legalább fél órát beszélgettünk, majd elbúcsúztunk.

Nagyon tetszik, hogy Olaszországban és itt Franciaországban is minden templomban vannak kitéve kosarak, amibe adományt lehet tenni. Salernesben pl. épp a szemben lévő zöldséges tett le egy láda zöldséget. Még az atya is vitt haza belőle. 🙂

Kellemes beszélgetés 1 kávé mellett.

Tavemes városkában ért az ebédidő. Nagyon finom lepényt ettünk. Finom krémes volt, hagymás, baconos, kávéval, forrásvízzel.

Nagyon finom volt az egyszerű ebéd. Asztalunk és saját forrásvizünk is volt. 🙂

Milyen szép szó az, hogy fontana. A franciák így nevezik a városi ivókutakat is. Vagy lehet, hogy csak azért szép, mert számunkra ezek életmentőek? Felüdülés a hűs víz. Kb. 5-6 litert iszunk naponta. Sziesztáig még tekertünk egy keveset. A pihenőhöz tölgyfák hatalmas koronái adtak árnyékot.
Az erdőt egyre gyakrabban szakították meg a szőlők, a levendula mezők, az olajfaligetek. Érezhetően egyre lágyabbak az emelkedők, elnyúlnak a lejtek. Miklós előtt még egy szarvas is átszaladt az úton.
Artigues után elvileg elég jól lejt az út, pár minimális emelkedőt jelez a térkép. Viszont itt bekerültünk egy völgybe, és olyan erős szembe szél fújt, hogy a lejtőn is tekerni kellett ahogy a csövön kifért, hogy haladjunk valamennyit. Ha ez hátszél lett volna, Barcelonáig repít.

A csatorna mögött hatalmas levendula mező.

Délután vagy 30 km hosszan, szinte semmi nincs. Pár pici falu, de azokhoz le kell térni az útról. Végül fél 7 körül érkeztünk Jouquesbe. Tipikus provanszi kisváros. Egy kávézó teraszán láthatólag unatkozott egy hölgy és a pincér. Megkérdeztem tőlük, hogy tudnak-e a közelben szállást. Mint kiderült a hölgy a bár tulajdonosa volt, és végtelenül kedvesen, segítőkészen végigtelefonálta a szálláshelyeket, de kiderült, hogy Juoques megtelt. Azt mondta semmi gond, még van egy ötlete. A város határában van egy tüneményes luxuspanzió, szobákat adnak ki jó drágán. Megbeszélte a tulajjal, hogy a kertben felverhetjük a sátrat.
Ami itt várt minket, az minden képzeletet felülmúlt. Elmondhatatlanul kedves házaspár a házigazda.
Egy szépen ápolt kertben verhettük fel a sátrat, a minden igényt kielégítő wellness termet kaptuk meg vizes helységnek, kaptunk belépést a medencéhez. Ráadásul nagyon szép pecsétet a panzió képével.
És mindezt 20 €-ért.
Nagyon vicces volt, mikor vertük fel a sátrat 3 tyúkocska nem értette mi történik, és egyfolytában ott kíváncsiskodtak körülöttünk. Még simogatni is hagyták magukat. Mikor állt a sátor szépen elmentek.