A következő napok:
Tegnap elkiabáltam, hogy jól vagyunk. 🙂 Éjjel nem sokat aludtunk. Miklósnak egy kis fejájása volt és egy kicsit kevés volt neki a levegő, nekem szörnyű fejfájás, szédülés, hányinger. A recepción kaptam valami helyi gyógyszert, 10 perc alatt teljesen jól lettem.
A reggeliknél az édességek között kínálják a koka levelet.
Érdekes, hogy a hotelek recepcióján lehet kérni oxigént is.
A városban még vettünk valami gyógynövényes cuccot, bízunk a hatásában. Az andoki embereknek fél literrel több vérük van, ez segíti az oxigén jobb felhasználását. A mi szervezetünk egyelőre küzd. Az sem lehet szegénynek könnyű, hogy egy nap alatt mind a négy évszakot átéljük. Éjjelente 4-6°C, napközben nyár, reggel, este tavasz és ősz. 🙂
Elbúcsúztunk a Titicaca tótól.
Ma egy picit spirituális nap volt.
Cusco felé vettük az irányt, ami az inkák szerint a világ köldöke. Továbbra is az Altiplanon, a Magasföldön utazunk, 4000 m +/- párszáz méter magasságban.
A Magasföld végeláthatatlan síksága, és a semmi közepén egy focipálya. Nagy pusztaság. Vagy mezőgazdasági terület, vagy az andoki fű mindenhol. 4000 m tengerszint fölötti magasság körül járunk.
A tuc-tuc itt is nagyon menő.
🙂
Mielőtt belekezdenék, pár mondat a kokáról, ami nagyon szorosan hozzátartozik Peruhoz, a kultúra része.
3-4 levelet kettéhajtva a fogak és a pofa közé kell helyezni, és csak ott tartani. A nyál dolgozik, egy pici kellemes zsibbadás érződik a nyelven, az ínyen. Nem is látszódik semmi, lehet beszélgetni. Amikor megpuhul, egyet- kettőt rágunk, majd újra vissza a pofazacskóba, és közben lehet hozzá tenni további leveleket és hozzádolgozni. Sok embernél látni, hogy az egyik arca olyan, mintha dagadt lenne. 🙂 Enyhíti a fáradtságot és az éhséget. Még a gyerekeknek is használják, a koka port levesekbe, süteményekbe teszik a szülők. Mindenhol lehet kapni, még a hotelekben is ki van téve a reggelihez. Mi európaiak vagyunk betojva tőle, pedig 1 gr. kokainhoz 150 kiló kokalevél szükséges.
Puno és Cusco határán fekszik Raqchi a világon az egyik legfontosabb szakrális hely. Itt válik szét az Andok két hegylánca, a kettő között alakult ki a Magasföld. Az Apu (Havas hegy) szent hegy lábánál van két kis tó, a bal oldaliból ered az Amazonas, ami az Atlanti-óceán felé tart, és a világ legnagyobb folyója. A jobb oldali tavacskából eredő folyó a Csendes-óceán felé veszi az irányt.
A házi láma.
Ezen a szent helyen vettünk rész egy szertartáson, ahol a koka levél volt a közvetítő. Három levélkébe „beletettünk” mindent amit szeretnénk, hogy eljusson az égiekhez. Ez volt a mi kis szakrális csomagunk.
A három levelet a kezünkbe fogva felmutattuk a négy égtáj felé, a napnak, a holdnak, a földnek, Pachamamának a földanyának, ezzel kapcsolatot teremtve.
Majd ásni kellett egy gödröt, mindenki beletette a koka leveleit, mindenkié külön földréteget kapott. Most már csak várni kell, hogy az égiek megkapják-e a csomagunkat.
Koka osztás.
Útnak indítottuk a szakrális csomagunkat.
Utaztunk tovább Cusco felé, és útbaejtettünk egy geológiai csodát. Szeizmikus zónában vagyunk, a földünk folyamatosan alakul, és egy épp most születő vulkánt láthattunk. Még alig 2 méteres, de már fitogtatja az erejét, 70 fokos víz tör fel körülötte. A helyiek örülnek a kellemes termálvíznek.
Az a kupac a kép közén egy bébi vulkán. Egyelőre gyógyvízzel ajándékozza meg az embereket.
Lámaetetés. Nagyon kis agressziv volt. Mikor megette a finom füvet, fejével arrébb lökdösött és a hátamra ugrott.
Következő megállónk Raqchi volt, ami a 14 méter magas falaival egyedülálló. Wiracocha nem létezik, ő maga az energia, tartja az egyensúlyt.
Hiába teremtette meg a napot, a holdat, a csillagokat, sőt az egész univerzumot, az inkák számára a jelkép, a legfőbb isten a nap, vagyis Inti, de ő sem áll senki felett.
Itt voltak az inkák raktárai. Hatalmas kör alakú kőből készült tárolokban tartották a gyógynövényeket, élelmiszert, quinoat kukoricat, szárított alpaka húst, textileket.
Az inkák raktárai.
Egy helyreállított raktár belülről. Hatalmas.
Amikor az államnak dolgoztak az emberek, vagy ha valamelyik őslakos törzs rászorult, akkor innen kaphattak ellátást. 6-6 szimmetrikus „irodaházban” dolgoztak a hivatalnokok, akik színes csomókkal pontosan nyilvántartották, hogy mi van a raktárakban.
A Wiraqocha templomból sajnos ennyi maradt.
Az inkáknak a gazdagságot nem az arany jelentette, hanem, hogy mennyire voltak tele a raktárak.
Itt tudtak talákozni a napistennel is. Az irodaházak úgy vannak tájolva, hogy ha a téli napforduló idején a kapuk között átnézünk, pontosan a napfelkeltét látjuk.
A templom mellett az inka ösvény egy részén is sétáltunk.
Séta az inka ösvényen.
A sakktáblán nem fekete és fehér harcol, hanem a spanyolok és az inkák.
Asszonyok.
Este érkeztünk Cuscoba, a történelmi városközpontban van a szállásunk, és egyelőre nyoma sincs a magaslati betegségnek.
A napi videó:
