Ica & Miklós 
2026. március 2.
Tegnap ott hagytam abba, hogy elhagytuk Chichén Itzát és megérkeztünk Cancúnba.
A kettő között azonban még várt ránk egy élmény, amit nagyon-nagyon vártam. Úszhattnk egy cenotéban.
A cenoték – a túlvilág kék ablakai
Már írtam, hogy a Yucatán-félszigeten gyakorlatilag nincs felszíni folyó, csak néhány kisebb a legdélebbi részen. Ez az egyik legkülönlegesebb földrajzi jellemzője a régiónak. A föld néhány más részén is előfordul hasonló jelenség, de itt a Yukatánon koncentrálódik.
A terület több millió évvel ezelőtt emelkedett ki a tengerből, és egy hatalmas mészkő karsztfennsík jött létre. Az esővíz nem marad meg a felszínen, azonnal átszivárog a porózus kőzeten. Ráadásul a táj teljesen sík, nincsenek hegyek, lejtők, amelyek lendületet adnának a víznek, hogy folyómedreket vájjon a felszínen. A föld alatt viszont zajlik az élet. Itt találhatók a világ leghosszabb víz alatti barlangrendszerei, ahol a sötét járatokban hömpölyög a víz. Ezek a barlangok időnként beszakadnak, „ablakot” nyitva a rejtett föld alatti folyókra és tavakra, így születnek a cenoték.
Chichén Itzá városa sem véletlenül épült ide, több nagy cenote biztosította a megbízható vízellátást. A maják számára a cenoték nemcsak az ivóvíz miatt voltak létfontosságúak, hanem spirituális helyek is voltak. Úgy hitték, hogy ezek a túlvilág kapui. Voltak úgynevezett szent cenoték is, amelyeket kizárólag áldozati célokra használtak. Gyakran mutattak be itt áldozatokat az esőistennek, Chaaknak. Számukra drága kincseket, vagy embereket ritualis fürdetés után a vízbe taszítottak, igy a cenote mélye az isteneknek szánt felajánlások helyévé vált. Spanyol krónikák szerint előfordult, hogy egyes áldozatokat, akik nem fulladtak meg gyorsan még élve húztak ki a vízből, mert úgy hitték, üzenetet hozhatnak az istenektől.
Csobbanás az Ik Kil mélyén
Ma a cenoték Mexikó legnépszerűbb természeti látványosságai közé tartoznak. Mi az Ik Kil cenotét látogattuk meg, amelyet gyakran „Szent Kék Cenotének” is neveznek, nagyjából 8 perc buszútra van Chichén Itzától. A perzselő forróság után nem is választhattunk volna jobb programot.
Lenyűgöző volt a látvány! A majdnem kör alakú nyílás nagyjából 60 méter a szélesebb átmérő mentén. Egy kivájt alagúton 26 métert kell leereszkedni a kristálytiszta vízig, amely 40–50 méter mély.
A vízből nézve mesebeli a látvány. A peremről trópusi liánok és indaszerű gyökerek lógnak a víz fölé, misztikus, dzsungelszerű a hangulata. A karsztfalakon páfrányok és broméliák kapaszkodnak, a vízben apró fekete halak úszkálnak körülöttünk. Az egyik árnyékos peremről méteres cseppkőoszlopok lógnak be a térbe.
Van egy kiépített platform, ahonnan be lehet ugrani a vízbe. Olyan 4–5 méter magas, lentről egyáltalán nem tűnik vészesnek. Fentről lenézve viszont már kicsit ijesztő volt. A büszkeségem nem engedte, hogy visszaforduljak.
Ugrottam, és nagggggyon jó volt. 🙂
Igazi élmény volt még olvasni is azokról a helyekről, ahol jártatok.
Miklós, remélem, hogy neked egy kellemes nosztalgia, hisz ezeket, vagy hasonlókat te te már mind átéled.