2026. Kína. Hongkong – Budapest. 15.-16. nap
Ica & Miklós 
2026. november 2.
Utolsó nap Hongkongban és az utazásunk utolsó napja is. Szerencsére jó hosszú nap, mert csak éjfél után indul a gépünk.
Victoria-csúcs
Tegnap a Peak Tram indulóállomásánál fejeztük be a napot, és ma innen indítottuk. A siklót a gyarmati elitnek építették. A csúcson hűvösebb van, a hőség és a trópusi betegségek elől menekültek ide. Volt idő, amikor törvény tiltotta, hogy helyi kínaiak a hegyen lakjanak. Lassan emelkedik a sikló a város fölé. A meredek pálya és a sínek melletti dőlési szög miatt a felhőkarcolók látványa egészen különleges optikai illúziót nyújt.
Teljesen olyan, mintha minden felhőkarcoló 20-30°-kal meg lenne dőlve.
A Victoria-csúcs Hongkong szigetének legmagasabb pontja, 552 méter. Valamivel alatta vagyunk, és persze, hogy itt sem maradunk valami különleges épület nélkül.
Gyönyörű panoráma nyílik a felhőkarcolók sűrűjére, a Victoria-kikötőre és a szemközti Kowloon-félszigetre.
A kilátó másik oldala teljesen más képet mutat. Ameddig csak ellátunk, buja, illatos trópusi vegetáció. Hongkong a világ egyik legsűrűbben lakott metropoliszaként él a fejünkben – ezt erősen érezzük is a városban –, de kiderült, hogy földterületének mindössze kb. 24-25%-a van beépítve. A fennmaradó több mint 75% lényegében szinte háborítatlan természet. Buja trópusi erdők és nemzeti parkok. Jelentős részük törvényileg védett, kijelölt nemzeti park. Innen fentről elképesztő a kontraszt.
A városra és a Dél-kínai-tenger öblére néző hegyoldalban szétszórva teraszos luxusvillák és exkluzív lakóparkok sorakoznak. Szívesen elkávézgatnék az egyikben reggelente. 🙂
Ha nem is egy villa teraszáról, de egy asztalnál, papírzacskóból végre megkóstoltuk a híres Sourdough Egg Tartot. Isteni finom.
Sampan hajózás
Kis buszozás után egy halászkikötőből indulva hajókáztunk kicsit egy csotrogányon. Bocsánat. Egy hagyományos kínai kishajó volt, a szampan. A kinézete ellenére nagyon hangulatos volt.
Elhaladtunk az egykor szebb napokat látott Tai Pak úszó étterem mellett. Ez a grandiózus, hagyományos kínai császári palota stílusában épült úszó étterem egy igazi hongkongi legenda! Hosszú évtizedekig a gasztronómiai és kulturális élet szimbóluma volt. A COVID alatt bezárt, azóta nem tudták újra megnyitni.
A rozzant halászbárkák között gyönyörű jachtok sorakoztak, lehetett válogatni. Persze több kikötő is van. Olyan is, aminek a közelébe se mehet olyan jacht, aminek nincs helikopter-leszálló a tatján. 🙂
Repulse Bay Beach
Egy picit megmártottuk a lábunkat a Repulse Bay Beach vizében. Nagyon meleg és nagyon tiszta a víz.
A beach-en feltűnt egy furcsa épület, nem is épület, egy hatalmas lakókomplexum. Pontosan a hegy és a tenger között áll, mint egy gát. Hát, tettek is bele egy 14 méter széles és 6-8 emelet magas lyukat, hogy a hegyekben élő sárkányok el tudjanak jutni a tengerhez.
Búcsú
Az estét a szállodánkhoz közeli tengerparti sétányon töltöttük, felidéztük az elmúlt két hét eseményeit. Alig tudtuk számbavenni. Több mint 4 000 km-t utaztunk, megannyi csodát láttunk. Lassan leülepednek majd az élmények. Jó volt látni a világ egy újabb szeletét, a legkedvesebb emlékeink között raktározzuk el.
Kedves Ica és Miklós,
Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni erről a blogról amit készítetek, és ami pontosan és élvezetesen visszatükrözi mindazt, amit Kínában láttunk.
Ez a kínai út tényleg tökéletes volt szinte minden szempontból, de ami bennem legalább ilyen fontosként megmaradt azok ti vagytok ketten.
Hallatlanul örülök hogy megismerhettelek benneteket, élvezet volt veletek együtt lenni.
Azt a hibát persze elkövettem hogy nem kérdeztem meg az email címeteket, vagy messenger és egyéb elérhetőségeteket. Mivel ezt a hozzászólást valamikor valószínűleg elolvassátok, ezért kérem, ha egyetértetek, hogy a jzakonyi@gmail.com címemre küldjetek koordinátát.
Szeretettel üdvözöllek mindkettőtöket, János