2026. Kína. Suzhou – Sanghaj 9. nap
Ica & Miklós 
2026. október 27.
A selyem
Suzhou selyemnagyhatalom. Sok-sok család élt a hernyótenyésztésből, de annyi munkával jár, hogy kihalóban van a szakma. A hernyó nagyon kényes jószág, kizárólag eperfalevelet eszik, de a végén egy gubóról 1500–1800 m finom selyemszálat húznak le. Olyan vékony, hogy szinte láthatatlan, de pár szál már elszakíthatatlan.
Csodálatos selyemképeket hímeznek, ráadásul kétoldalasak, így nem lehet eldönteni, melyik az eleje és melyik a hátulja.
A mai dizájnerek is csodaszép dolgokat alkotnak belőle.
Az ikergubókból ejtőernyőt és ágyneműt készítenek. Egy paplan 70 selyemrétegből áll, mégis súlytalan.
Hajó
Suzhouban kötelező 🙂 turistaprogram a csatornákon hajózni.
Pár száz éve szinte minden ház valamelyik csatorna mellett épült, sokat csak vízen lehetett megközelíteni.
Nagyon jó kis program, a hajó kimegy azokra a helyekre is, ahol már lakóövezet van. Érdekes picit bepillantani a mindennapokba. Javarészt idős emberek élnek itt, vagy már üres házak állnak, várva egy jó ajánlatra.
Nincsenek a legjobb állapotban a házak. Az önkormányzat nem nagyon akarja megvenni őket, drága a felújítás és a fenntartás, és itt a korrupció 25 év börtönnel kezdődik, és halálbüntetéssel végződik.
A hajózás után Sanghaj felé indultunk, és az autópályán egy autó hátulról beleszaladt a buszunkba. Rendőrt kellett hívni, akik gyorsan kiértek, és kulturáltan elrendezték a dolgot.
Nézzük mindennek a jó oldalát! A baleset miatt egy igazi közösségi wc-élményben volt részünk. 🙂 A fülkék fala kb. mellig ért, a vécé guggolós (ez az általános a nyilvános helyeken), és pisilés közben meg lehetett beszélni az eseményeket. 😃
Sanghaj
Azt sem tudni, hányan laknak itt, de nagggyon sokan! 20–30 millió? Ki számolja? 🙂 Kína egyik legnagyobb, legfejlettebb és legmodernebb városa. Nem feltétlenül a leg-leg mindenben, de szinte mindenben ott van az élvonalban. De egy dologban biztosan a leg-leg. A leg multi-kultibb.
A fejlesztések szinte megállás nélkül zajlanak. Ha megunnak egy városnegyedet, nem cicóznak, ledózerolják, és újjáépítik. Kivéve, ha valamit meg akarnak őrizni.
A városfejlesztés egyik célja, hogy a lakók bárhol is legyenek, tíz percen belül elérhessenek egy parkot vagy városi erdőt, és a városrészek minél szebbek, élhetőbbek legyenek. Ahol nincs ház, ott zöldterület van, csodálatos virágokkal. Még a keresztül-kasul futó felüljárókat tartó oszlopokat is zöldítik.
Kelet Gyöngye TV-torony
Sanghaj talán legismertebb jelképe a TV-torony. A három lábon álló, rózsaszín, szinte lebegő gömbjeivel úgy néz ki, mint egy futurisztikus űrhajó.
A 468 méter magas toronyban 259 méteres magasságban egy üvegpadlós folyosón körbe lehet sétálni. Alattunk a mélység, a város. Elmondhatatlan, leírhatatlan. Az agy nehezen érti az alatta lévő mélységet. Séta közben van egy kis szédülős érzés.
Hatalmas élmény volt.
Park Hotel
Van egy magyar, Hugyecz László, akit itt mindenki ismer, csak Hudec néven. A gyerekek még az iskolában is tanulnak róla.
A kis Lacika építkezéseken inaskodott, kitanulta az ács- és a kőművesmesterséget, majd építész lett, majd jött első világháború. Megsérült, orosz hadifogságba került, ám néhány társával megszökött, és elindult a szabadság felé. Egészen Sanghajig jutott!
A tehetségét hamar felismerték, és az ő tervei alapján épült fel a Park Hotel, Sanghaj egyik ikonikus épülete.
Olyannyira ikonikus, hogy a városban innen számítják a távolságokat. Ez a sanghaji 0. kilométerkő.
A csodálatos art deco épület a harmincas években úgy magasodott a város fölé, mint egy katedrális. Akkoriban sokan kételkedtek abban, hogy a mocsaras talajra épült torony hosszú távon megállja a helyét. Állítólag még fogadásokat is kötöttek arra, mikor dől össze. Spoiler: az épület ma is áll!
Az első emeleten a folyosón körben egy mini Hudec múzeum van.
Sanghaj számos különleges épülete őrzi ma is a keze nyomát. 2018–2019 Sanghajban Hudec-emlékév volt.
Az ópiumháborúkról dióhéjban
Hogy lett Sanghaj egy kis halászfaluból nemzetközi metropolisz? Mit keres itt egy mini Párizs, London és Amerika?
Az 1800-as évek elején járunk. A britek imádták a kínai teát, selymet és porcelánt, de a kínaiaknak nem nagyon kellett semmi, amit cserébe kínáltak. Így aztán a britek Indiából származó ópiummal kezdték fizetni a számlát. Az üzlet beindult, hamarosan fél Kína ópiummámorban fetrengett.
A kínai hatóságok megpróbálták megállítani a kereskedelmet, és egy hatalmas ópium szállítmányt megsemmisítettek. Ebből lett egy háború, amelyben a kínaiak csúfos vereséget szenvedtek. A békeszerződés értelmében több kikötőt meg kellett nyitni a külföldiek előtt. Sanghaj is ezek közé tartozott.
És itt jön a legdurvább csavar. A külföldiek nem akartak a kínai törvények szerint élni, ezért külön területeket alakítottak ki maguknak a városon belül. Ezek lettek a koncessziós zónák, saját rendőrséggel, közigazgatással és építészeti stílussal. Volt brit, francia és amerika negyed is.
Kína számára ez a megaláztatás és a szuverenitás elvesztésének időszaka volt, a „szégyen évszázada”. Sanghaj viszont ekkor indult világvárosi útjára, ahol a gyarmati luxus, a nemzetközi maffia, a pazar mulatók és a kíméletlen üzlet összeért. Így született meg ez a pazar, bizarr, lüktető, világváros bizony az ópiumpipák füstjén.
A francia negyed
A francia negyedben tudtunk kicsit sétálni. Egy elegáns bulinegyed. Éttermek, hangulatos utcák és régi épületek. Ma már ahelyett, hogy a földdel tennék egyenlővé öket -mint a kommunista időszak elején sok hasonló emléknél-, óvják és büszkén mutogatják.
Huangpu folyó
Sanghajt a Huangpu folyó majdnem úgy osztja ketté, mint a Duna Budapestet. Az egyik oldalon a régebbi, gyarmati hangulatú történelmi épületek, a másik oldalon futurisztikus felhőkarcolók. Esténként a folyón hajókról lehet megcsodálni a ragyogó várost. A hajóút körülbelül egy órán át tart, bőven van időnk gyönyörködni a kivilágított városban.
Fotót választani szinte lehetetlen, mert 5–10 másodpercenként más arcát mutatja a város. Mire kattintanék, teljesen mások a színek, más a látvány.
Esti séta
Este még volt időnk/erőnk sétálni egy kicsit a Sanghaj-torony környékén. Ez a világ harmadik legmagasabb tornya a maga 632 méterével. Körülötte minden hatalmas, modern és futurisztikus. Majd kitört a nyakunk, mert állandóan felfelé kell nézni.
És annyira, de annyira vicces, ahogy mindenki képeket csinál! Szó szerint tömegek, javarészt fiatalok fotózkodnak, vagy profi fotósokkal készíttetik a képeket az Instára. Nagyon ötletes pózokat láttunk százával. Hosszú percekig keresik a jó pózt. Van még mit tanulnunk! 🙂
