
2026. október 25.
Suzhou
Kora reggel Sanghajba repültünk, majd innen busszal Suzhouba, Kína egyik(!!!) Velencéjébe. Mert van egy pár. 🙂 A várost csatornák, kőhidak, fehér falú, fekete tetős házak és hangulatos vízi utak hálózzák be. Kisváros, csak 3,5 millióan lakják + 3M ingázó.

A tehetősek körében nagyon népszerű. Sokan élnek itt, vagy van itt ingatlanuk. Bőven fizetnek adót, és látszik, hogy jól használják fel.
Nem olyan nyüzsgő mint Peking, inkább rendezett, elegáns, a belső részeken autómentes övezetekkel.

A mintegy 2500 éves város a selyem és a mesteri gonddal megkomponált kertek városa.
Sajnos volt olyan sötét időszak, amikor ezeket a gyönyörű kerteket a burzsoázia jelképeinek tekintették, ezért megrongálták, sokat el is pusztítottak. A 70-es években mind állami tulajdonba vették, folyamatosan hozzák rendbe őket. Sőt! Még kínai–amerikai kertbarát kör is alakult a megmentésükre. A kertek az UNESCO világörökség részei.
A Hálómester kertje
A Hálómester kertje eredetileg a „Halászok menedéke” nevet viselte. A 18. században egy visszavonult hivatalnok megvásárolta, hogy itt élvezze a nyugdíjas éveit. A „hálómester” a halász egyszerű, szabad életére utalt. Mintha azt mondaná, hogy elég volt a hivatalból, inkább halásznék!

És van egy mesésebb változat is. Azért nevezte el így a kertet, mert egy halász a hálójával megmentette a lányát a vízbe fulladástól. Én ezt szeretem. 🙂
A kert nem a legnagyobb, de Suzhou egyik leghangulatosabb kertje. Igazi gyöngyszem! A kacskaringós ösvény hatalmas sziklák, árnyékos pavilonok és apró tavak között kanyarog.

Van külön pavilonja a hölgyeknek, a ház urának, a vendégek fogadására, és egy olyan is, ahol a művészeteknek hódolhattak. A műveltséghez hozzátartozott a hangszeren való játék és a festés is.

A kert kávézójában egy gyönyörű lány egy pipa nevű, lantféle pengetős hangszeren játszik és énekel.

Minden a nyugalmat és a lelki harmóniát szolgálja. Persze ehhez most el kell tudni vonatkoztatni a turistáktól. 🙂
Shantang utca
Jelentősen lejöttünk délre, érezhetően megváltozott a gasztronómia is. Sok hal, tengeri herkentyű és jó szaftos csülök, császárhús, sertésköröm vajpuhára sütve-főzve. Kész kollagénbomba.
Most van a tarisznyarák szezonja, mindenfelé árulják a legkülönfélébb szószokkal.

A Shantang utcán (Suzhou egyik hangulatos, nyüzsgő, régi utcája) ha végigsétálunk, ha nem veszünk semmit, akkor is jóllakunk, annyi mindent kínálnak. Minden kapható, mi szem-szájnak ingere: rengeteg helyi finomság, édesség, különleges falatok. Tulajdonképpen ebédelni sem kellene mennünk, mert mire végigérünk az utcán, a sok kóstolnivalótól és a kínálgatástól már jóllakunk! 😃
Nyugodtan élvezhetjük a kulináris kalandokat is, bármi megkóstolható. A közbiztonság mellett az élelmiszer-biztonság is kiváló.

Suzhou fényei
Este a Jinji-tó partján, a Kulturális és Művészeti Központ előtt sétáltunk, és amit ott láttunk, az tényleg leírhatatlan! A város tele fiatalokkal, élettel és színekkel.

Mindenfelé LED-fények világítanak, minden ragyog, még a fák is tele vannak apró fényes csillagokkal. A kulturális központ is olyan, mintha egy hatalmas madárfészek lenne, akárcsak a pekingi olimpiai stadion. Csakhogy itt a LED-fények folyamatosan változnak. Állítólag az év minden napján más-más látványt varázsolnak rá.


A túlparton magasodik a Kelet kapuja, ez a különleges, 302 méter magas ikertorony. A tetején a két épületrész összeér, így egy hatalmas kaput formáz. Körülötte a modern város fényei villódznak.
Nem egyszerű kivilágítás. A fények mozognak, színt váltanak az egész szemben lévő városrészben. Kész fényszínház, irdatlan nagyban. Egy egész városnyi.
Éppen telihold van, így a Kelet kapujának folyamatosan változó fényjátékában is gyakran feltűnt a telihold.


Ha továbbfordítjuk a fejünket, a felhőkarcolók helyett egy domb tetején magasodó, nagy pagoda tárul elénk. Alatta az egész hegy fényárban úszik, és a folyamatosan változó fényjátékban úgy tűnik, mintha hol vízben állna, hol erdő venné körül, hol pedig lángok lobognának alatta. Egészen elképesztő látvány!

Nagyon szépek a képek, a kertek, a fények! Köszönöm, hogy láthattam!
Az unokahúgom férje Lengyel Miklós , Koreai nagykövet volt. Könyve is jelent meg Dél- Korea címmel. Volt Észak-Koreában, Kínában….