A következő napok:
Hihetetlenül csodálatos nap volt, de előtte egy nagy titok.
Chachani, aki ugye lány vulkán, beleszeretett Pichu Pichuba, de Chachani vulkán családja tiltotta a kapcsolatot, mert Pichu Pichu nagyon szegény volt. Mivel a szerelmesek mégis örök hűséget fogadtak, a család megkérte Misti vulkánt, hogy álljon a szerelmesek közé. Telt múlt az idő, és 1x csak Misti és Chachani között megjelent 1 kis vulkán, aki Mistire hasonlít. 🙂 Hát, ennyit az örök szerelemről. Nagyon titkolni kell a dolgot, mert ha Pichu Pichu megtudná, haragjában biztos, hogy kitörne.
Misti és Chachani vulkánok között megjelent a kis vulkán, aki Mistire hasonlít.
Elhagytuk a Parti régiót, az Andokban a Magasföld felé haladunk.
Az utunkat nagyon sokáig kisérte a három vulkán, sőt csatlakozott hozzájuk az Ampato, ahol Juanitát a jégbezárt lányt megtalálták, és mellette a Sabancaya Vulcano, aki jelenleg is nagyon aktív, intenzíven füstölög. 24 órás megfigyés alatt áll. Az ő utolsó kitörése olvasztotta fel Ampato gleccsereit.
A Chachani vulkán lábánal is nagy területfoglalások voltak, alakulnak a települések. Rendezik a tulajdonjogot, infrastruktúrát építenek. Főleg választások előtt. 🙂
Kicsivel 4 000 méter felett megláttuk az első vikunya családot, békesen legelésztek az út mellett. Nagyon félénkek, kb. 10 méternél nem engedtek közelebb. A vikunya szigorúan védett, szőre az egyik legfinomabb a világon. A vikunyából készült kelmék számozva vannak. Egy szál a cm ezredrésze, és évente csak 4 cm-t vághatnak le.
Az úton hatalmas alpaka nyájak, vikunya családok kísértek végig, majd megjelentek a lámák is. Alpakával nők foglalkoznak, lámákkal a férfiak, mert vadak.
Legelésznek.
Ide öntöttek egy nagy vödör erjedt kokalevelet, ami valami fűfélével volt keverve. Ennek a kedves alpakának annyira ízlett, hogy még a közelségünket is elviselte.
A táj nagyon izgalmas, a vulkánok, a földrengések és a szél fantasztikus szobrász. Növény csak moha és andoki fű, amit tüzelőanyagnak is használnak és háztető is készül belőle.
Alpakák a szabadban.
Focipálya 4 00 m-en.
4 528 m.
Lehet válogatni.
Sapkában.
Délután érkeztünk a 13 Balaton nagyságú Titicaca-tóhoz, ami a világ legmagasabban fekvő hajózható tava 3810 méter magasan fekszik. A túlpartja már Bolívia. Elképesztő mennyiségű legenda fűződik a tóhoz, egy könyvet lehetne megtölteni.
Az asszonyok húzták a hajót a parthoz.
A totora nádból készült Uros-szigetekhez hajózunk, amik az őslakos Uros népnek adnak otthont.
A totora, olyan sásféle növény, az Uros közösség éltető eleme. Erős, hosszú gyökerei összefonódnak, és erre halmozzák a nádat több rétegben. A tó fenekébe vert eukaliptusz karókhoz kötéllel rögzítik a szigetet.
Egy ember alkotta csoda!!!
Csónakot, házat, matracot és sok-sok dolgot készítenek még belőle. Fogyasztják is, gyógnövényként is alkalmazzák, virágaiból teát főznek.
A főzés nagyon NEM egyszerű, hiszen az egész sziget rendkívül gyúlékony. Egy nagy kőre teszik az egyetlen, közös használatú tűzhelyet.
A sziget felülről szárad, alulról a vízben rohad, ezért folyanatos karbantartást igényel. Ha az egyik család nem végzi el a feladatát, ott egy nagy fűrész, és sec-perc leválasztják őket. Kb. 30 évente teljesen új szigetet kell építeni.
Minket az Inti Marka szigeten láttak vendégül, itt 4 család él, 23 fővel. Minden sziget meghatározott napon fogad turistákat.
Szépen, flottul zajlik a vendégfogadás. A sziget szélén állnak, integetnek a hajónak. Ajmara nyelven már megtanultunk köszönni, így villoghattunk, hogy a Kamisaraki!-ra, Waliki!-val tudunk válaszolni.
Nádból font hengerekre ültünk, és a sziget vezetője bemutatta, hogyan készül a sziget. Mögötte az asszonyok, himeznek, a picik figyelnek, integetnek.
A nagyfőnök bemutatót tart …
… az asszonyok hímeznek.
Be lehet menni a házukba, elmondják, hogy élnek, még a wc sem tabu.
Nagyon aranyos volt, hogy mikor egy pici lánnyal fotózkodtam és édességet kapott, azonnal szaladt a testvéréhez, hogy felezzen vele. Énekeltek is, meg lehetett vásárolni amit készítenek és lehet a szigetek körül hajózni. Már naplemente volt amikor búcsút intettek.
A picurkának házi sirálya van. Meglepődtem amikor a kezembe nyomta.
Mindenki hozott a gyerekeknek ajándékot. Főleg olyan dolgokat, amit az iskolában használhatnak. Majd szépen szétosztják.
Naplementekor búcsúztunk.
A nap felét 4000 m felett töltöttük, 3800 m felelett van a szállásunk, de nagyon jól bírjuk. Nincsenek magashegyi tüneteteink. Talán ha mozgunk, tőbb levegőt kell venni. Mindent csak szépen, lassan.
Úgy látszik jól beütött a koka levél és a langyos koka tea. 🙂 😃
Koka tea.
A napról készült film:
