2026. Mexikó. 6. nap. Kabah – Uxmal
Ica & Miklós 
2026. február. 28.
Pár mondat a majákról
Míg az inkák és az aztékok szigorú birodalomba szerveződtek, a maják lazábbak voltak, nem volt egységes központi hatalom, önálló, független városállamok alakultak, melyeket ideiglenes szövetségek és a kereskedelem szálai kötöttek össze. Hatalmas területen éltek, a dzsungeltől a felföldekig. Ma öt mai országot érint a civilizáció.
Úgy tűnik, ezek az ősi kultúrák nem voltak a természet kegyeltjei. Vagy csak keresték a helyet, ahol a legnehezebb megteremteni az élet feltételeit? 🙂 Az aztékok is a leglehetetlenebb helyet választották, egy lápos tórendszert, amit fel kellett tölteni, hogy legyen termőföld, a maják pedig egy száraz, vízhiányos területet. De nem problémáztak, a környezetük leleményes alakítóivá váltak. Úgy gondolom, közrejátszott a politikai és vallási hatalom fitogtatása is. Az az uralkodó, aki képes volt a vízen termőföldet vagy a semmiből vizet varázsolni a szárazság idején, azt istenként tisztelték.
De hol van a víz? Spoiler: Chultunban
A Yucatán-félsziget egy hatalmas mészkőplatform, ami úgy működik, mint egy óriási szivacs. Hiába esik rengeteg eső, a víz másodpercek alatt átszivárog a porózus kőzeten és lemegy a mélybe, ráadásul folyók sincsenek. Északon a beomlott barlangok, a cenoték biztosították a vizet, de délebbre, ahol most járunk, a Puuc-régióban a talajvíz túl mélyen volt ahhoz, hogy elérjék.
A majákat nem olyan fából faragták, akik feladják, feltalálták a chultunt. Ez egy mély, palack alakú, földbe vájt víztározó volt, amit belülről vízzáró mészvakolattal kentek ki. Az épületek körüli tereknél és udvaroknál úgy tervezték a lejtést a chultun irányába, hogy az esővíz pontosan a chultun szájába folyjon. Egy chultun több tízezer liter vizet tudott befogadni.
Uxmal
Reggel szűk másfél órát buszoztunk Uxmal felé. Ahogy távolodtunk Méridától, a sík vidék kissé dimbes-dombossá változott, ez ritkaság ezen a vidéken. A régió neve Puuc, ami szó szerint dombvidéket jelent.Uxmal a maja civilizáció egyik különleges kulturális és építészeti központja volt.
A Varázsló piramisa
Pirámide del Adivino. Amint beléptünk, egy gigantikus építmény fogadott.
A legenda szerint egyetlen éjszaka alatt építette boszorkány anyja segítségével egy törpe. Ezzel bizonyítva mágikus erejét, és végül ő lett Uxmal bölcs vezetője. Egyébként egy tojásból kelt ki, mert a boszorkány anyjának ez kényelmesebb volt, mint kihordani őt. Egyéves korára az esze és a tudása felülmúlt mindenki mást, de nem nőtt tovább, alig hét tenyérnyi maradt.
A Kormányzó palotája
A terület másik csúcspontja a Palacio del Gobernador, vagyis a Kormányzó palotája. Nem is tudom, mi fogott meg benne. Talán az, hogy egy ilyen monumentális építményben nem a gigantikus nagyságot, hanem a tökéletes arányokat és az eleganciát láttam.
A Puuc építészet példája. Az épületek alsó része sima, a felső pedig elképesztően részletgazdag kőfaragásokkal van tele.
És itt is a szokásos maja móka. Itt egy jó kis terület, építsünk egy palotát! De hát ez túl egyszerű, építsünk egy elképesztő méretű alapzatot! Legyen 181 × 153 méter, 6–8 méter magas. És lőn. Gondolom álldogáltak rajta, hát ez még nem elég, építsünk rá még egy platformot! Ez egy olyan gigantikus földmunka volt, hogy a 100 méter hosszú, gyönyörűen díszített palotát már gyerekjáték volt megépíteni. Pedig ez sem kispiskóta. Több mint 20 000 egyedileg faragott kőelemből áll össze a mozaik, amelyeken kígyók, geometrikus minták és az esőisten, Chaac maszkjai láthatók.
A palota előtti teraszon található a Kétfejű Jaguár trón, amely egyetlen kőtömbből lett kifaragva, és valószínűleg az uralkodók szertartási helyeként szolgált.
Az iguánák az uxmali helyőrség
Uxmal nemcsak a majáké, hanem az iguánáké is. Ott napoznak a kőrakásokon, a lépcsőkön, figyelnek a falak tetejéről, és néha olyan mozdulatlanok, mintha ők is kőből lennének faragva. A legnagyobb, amit láttunk, egy méter közeli volt.
A 250 arc városa, Kabah
Alig 15 perc autózással elérhető Kabah, ahol mindenhol ott figyel a maja esőisten, Chaac, a hatalmas kampós orrával.
Nagyon jóban kellett lenni vele, hiszen itt minden esőcsepp aranyat ért. A palota homlokzatát több mint 250 kampós orrú esőisten-maszk borítja. Olyan, mintha egy óriási, kőből faragott puzzle lenne, csak minden darab majdnem egyforma. Azt hiszem, hogy ez a fal nemcsak dísz, hanem egy gigantikus, kőbe vésett fohász az égiekhez.
Ide kapcsolódik egy hatalmas veszteség is. Az egyik legfontosabb épület faragott, vasfából készült áthidalógerendáját egy gyűjtő, John Lloyd Stephens az USA-ba szállíttatta a 19. század közepén, ami a teljes gyűjteményével együtt tűzvészben teljesen megsemmisült. Pótolhatatlan hieroglifák és naptári adatok vesztek oda, amelyek segíthetnének pontosabban datálni a város fénykorát. Míg Uxmal elegáns és monumentális, Kabah extravagáns, kissé megszállott és meghökkentő.
A csokoládé birodalma
Hazafelé egy nagyon kellemes megálló volt a Choko-Story. Egy ökopark és csokoládémúzeum. A dzsungel mélyén kanyargó ösvény mentén kialakított állomásokon, tradicionális maja kunyhókban megismerhettük a kakaóbab rituális szerepét és a csokoládékészítés ősi titkait. A majáknál a kakaóbab jelentőségét mutatja, hogy valódi valutaként szolgált. Egy nyúl ára 10 szem volt, egy egészséges rabszolgát 100 szem kakaóbabért lehetett venni.
Krokodilt és mentett pumát csodáltunk, majmokat etettünk a séta közben.
A legviccesebb az volt, amikor bemutattak egy maja szertartást, ahol Chaacot, az esőistent idéztük meg, és a szertartás közepén elkezdett cseperegni az eső. 🙂
Szuper bemutató volt, hogy a kakaóbabból hogyan lesz forró csokoládé, és a végén meg is kóstolhattuk.
A csodálatos napot egy közeli étteremben egy remek vacsora koronázta meg. Érdekes, hogy a marha steak mellé a köret feketebab püré guacamole és tortilla.
A csokoládé bemutatón, kostolón szivesen részt vettem volna, persze meg a többi programon is.
Jó volt, és a forró csoki nagyon finom volt. 😉