Budapest – Barcelona 1. nap

A következő napok:

2022. június 23. Mestre – Saccolongo

Start: Mestre (Venezia)
Cél: Saccolongo
Napi távolság: 58.4 km
Össz. távolság: 69.8 km
Szállás: Saggolango templom mögött

Tegnap azzal kellett volna kezdenem, hogy vasárnap találkoztunk Antal atyával, akitől megkaptuk az induló pecséteket a zarándokútlevelünkbe és az áldásával indulhattunk útnak.
Antal atya egyébként nem kispiskóta túrabringás. Megjárta már Bp-Rómát, a Portugál Caminót, és még számos utat.
Muszáj visszakanyarodnom egy picit, a tegnap estére is, mert egész reggel ezen a sztorin nevettünk, és nem akarjuk elfelejteni.
Este megérkeztünk a szállásra, a tulaj mondta, hogy 5-ös szoba, és nyitva van. Persze nem volt nyitva, így hozta a kulcsot, mi az összes cuccal majd megszakadva vonszoltuk magunkat utána. Kinyitja az ajtót, láthatólag a szoba foglalt. Tele ruhával, két bőrönd. Az öreg visszafordul, és megkérdezi:
– Ezek a ti ruháitok?
Majd nézett 1 másik szobát, ami szintén foglalt volt és így inkább felhívta a mindent megoldó Mammát.
Reggel a Torre del Oroolgio toronyhoz kerekeztünk, hisz tavaly itt fordultunk Róma felé. Milyen más képet mutatott most a tér. Egy éve délután érkeztünk, akkor nyüzsgött, lüktetett, tolni is alig tudtuk a bringákat. Ma reggel 8 körül pár ember lézengett, álmos kereskedők nyitogatták a boltokat.

Mestre.

Mestre, Szent Lőrinc templom sekrestye. Folytattuk a hagyományt, gyászmisére értünk ide.

Egy kávézóban reggeliztünk, majd irány Padova.

A kötelező reggelizős kép. 😉

A 40 km-t úgy lenyomtuk, hogy szinte észre sem vettük. Hosszan kanyarogtunk a Brenta folyó mellett, szépen karbantartott patinás kastélyok, villák váltották egymást, nem győztük kapkodni a fejünket az ámulattól. A csodálatos kapuk megérnének egy külön posztot.
Az út nagyon alattomos, síknak látszik de egyfolytában egy picit emelkedik. Miklós észre sem vette, de én igen. A minősége kifogástalan, 80%-ban kerékpárút. Az autósokra 1 szavunk nem lehet, mindenki nagyon udvarias, segítőkész.

Útközben egy sorompónál. Kézi vezérlésű. Ezer éve nem láttunk ilyet. A bakter kézzel emeli fel, és húzza le, majd lakatolgatja. 🙂

Csodálatos.

Padova árkádos belvárosa másodszor is elvarázsolt. Pár éve eltöltöttünk itt néhány szép napot.
A Szent Antal-bazilikában megkaptuk a pecsétünket, majd a Prato dell Valle-ban sziesztáztunk egy órácskát. Ez Padova legnagyobb és leghangulatosabb tere. Csatornával és szobrokkal körülölelt árnyas fák, szökőkút, minden megvan a pihenéshez. A tér előtt még az Esta Thé reklámarcai is lettünk. Ez egy kellemes üdítőital, most promotálják. A fotóért cserébe bőségesen elláttak minket a termékkel.

Padova. Nagyon szeretjük az árnyas kerengőket.

Szieszta, Prato dell Valle.

Leterítem a plédem, leülök és ezt látom. 🙂 Lehet, hogy valaki direkt tette a 4 levelű lóhere mellé? Mindenesetre én zsebre tettem. 🙂

Prato dell Valle.

Ebéd után, fél négy körül indultunk tovább. Alig 1 óra múlva beborult, és elkezdett szemerkélni az eső, ami kicsit ránk ijesztett.

Ez a mi bringás fagyizónk. 🙂

Épp Saccolongoban tekertük, befordultunk a templom térre, és megismerkedtünk Padre Matthiassal, aki azt javasolta, hogy ha nincsenek nagy igényeink, akkor verjük fel a sátrat a templom mögött, és kinyitott nekünk 1 mosdót, wc-t. Kell ennél több?