A következő napok:
Hú, de izgalmas nap volt!
Reggeli után négy órát buszoztunk Dél felé a Pánamerikai autópályán. Fura, hogy ha dél felé haladunk, akkor lesz egyre hűvősebb, mivel a déli féltekén vagyunk. 🙂Végig a Csendes-óceán partján haladunk, a perui idegenvezetőnk szerint ez a Perui-tenger. 🙂
Perut észak – dél irányban szinte 3 párhuzamos régióra kehet osztani. Patrvidéki, andoki és az őserdei, vagyis az Amazonas-medence. Most a partvidéki régióban vagyunk, ez teljesen sivatagos, kopár. Érdekes, hogy partvidék és mégis sivatag. Ennek ellenére virágzó mezőgazdasági terület, az Andokból 52 folyó tart a tenger felé, amit intenzíven használnak. Kukorica, krumpli, spárga, mango, avokado, rizs is jól érzi magat itt, évente 2x lehet beatakarítani.
Felmerül a kérdés, ha partvidék, akkor miért sivatagos? Miért nincs eső? 2 oka is van. Az óceán vize hideg, 16-18 fok, éa nagyon magas a páratartalom, nem kedvez az esőfelhők alakulásának. Keletről az Andok szinte teljesen végigkíséri a partot, és az 5-6 ezer méter magas hegylánc nem engedi, hogy a felhők a tengerpartra jussanak.
Ezen a vidéken nagyon gyakoriak a földrengések. Ezekért még véletlenül sem az itt találkozó és folyamatosan ütköző kontinentális kéreglemezek a felelősek, hanem Pachamama, a földanya. Ő egy mindenhol jelenlévő istenség, teremtő erejével hegyeket emel és földrengéseket okoz, fenntartja az életet a földön.
A lakott környezet nagyon vegyes. 10-15 éve elindult egy belső migráció. Kisebb-nagyobb csoportok, ha úgy gondolták, hogy valahol itt jobb lenne élni, akkor oda szedett-vedett házszerű dolgokat építettek. Az állam indít egy kötelező pert, aminek általában az a vége, hogy megkapják a földet. Lassan építkeznek, ahogy van pénzük, sok helyen nincs víz se bekötve. Ha valaki szeretne gazdálkodni, keres egy területet, és ezt az állam átadja 10 évre, biztosít kezdési támogatást is, hogy pavilont tudjon építeni a vállalkozó. Ha a vállalkozás bebukik, a telket vissza kell adni, ha bejön akkor a vállalkozó megkapja a tulajdonjogot.
Más helyeken gyönyörű nyaralók, vagy egy nagy darab körbekerített sivatag látható, egy nagy semmi bekerítve, de ez valakié, és igy védik a területet a foglalóktól.
Paracas Nemzeti Park volt az uticélunk. A paracas kecsua szó, para homok, cas eső.
A száraz évszakban nagyon meleg van, az erős szél úgy viszi a homokot, mintha eső lenne, igy keletkeznek a hatalmas dűnék. Nagyon védik a területet, nem lehet gyalog sem csak úgy kóricálni.
A Paracas Nemzeti Rezervátum a partvidék számos állatfaj legfontosabb helye.
Itt látható a La Catedral maradványa. Ez egy különleges sziklaboltív, ami Paracas partvonalának ikonja is volt. Sajnos a sziklaképződmény nagyrészt elpusztult a 2007-es nagy földrengésben.
Ahogy haladunk, egyik oldalon a sivatag dűnéi, a másik oldalon gyönyörű partszakaszok. A Playa Roja pl. egy vöröshomokos part, amiből mindössze öt létezik a világon. Fokozott védelem alatt áll, mivel ez a homok más partokkal ellentétben nem újul meg. Nagyon látványos, szépek a színek. A kék tenger, fehér tajték, a vörös homok a parton és távolabb a sárga sivatagi homok.
Útközben Inca Kolát ittunk. Igaz, hogy semmi köze az inkákhoz, meg a kólához, és még koka levél sincs benne 🙂
Titok, hogy mi van benne. Nem rossz, de nem is nagyon jó. 🙂 A gyártást már megvette a Coca Cola, ők szedik be a profitot.
A napunk fénypontja a Nazca-vonalak feletti repülés volt. A Pampas de Jumana nevű fennsíkon lévő gigantikus mértani alakzatok keletkezését, célját senki sem tudja. A rajzok közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak.
Ezen a területen már az ókorban fejlett civilizáció volt. Már akkor agyműtétet csináltak, földalatti vízvezetékrendszert építettek, az Andok vizét a városokba vezették, termővé téve a sivatagot.
Nagyon fejlett regionális civilizáció volt.
Harcos nép, hiszen a kevés vizet meg kellett védeni. Nemcsak fegyverrel, hanem zsugorított koponyákkal is védték a területet, amiknek „vigyázzatok, ha a vizünkre fáj a fogatok, ilyenek lesztek” volt az üzenete. Tehát a Nazca-vonalak létrehozói nem primitív nép lehetett. Az ábrák készítése során leszedték a felső vasoxidos réteget, ami alatt sárgás agyag van. A vasoxid melegebb, a meleg réteg miatt áramlások vannak, ami nem engedi befedni. Szépségében csak azóta látni, amióta repülnek az emberek.
Több elmélet szerint idegenek csinálták.
A peruiak erről az elméletről csak akkor szereztek tudomást, amikor jöttek a turisták, ők mondták nekik. 🙂 Ennek talán az az alapja, hogy az egyik rajz az asztronauta, egy nagyszemű figura, ami olyan mint egy űrlény. Sokak szerint pedig egy sámán, akinek a San-Pedro kaktuszból nyert bódító ital hatása miatti tág pupilláját ábrázolták így. A kaktusz leve egy kulcs amivel egy másik dimemzióba kerülünk. A sok elmélet közül mindeki kiválaszthatja, hogy kinek hisz. 🙂 Én is választottam. A vonalak tulajdonképpen templomok. A peruiak számára ez a legelfogadhatóbb, és én velűk vagyok. 🙂
A figurák vonala mentén olyan edényeket találtak, melyek bizonyos vallási szertartásokhoz kapcsolodnak.
Lentről nem lehet látni a vonalalat. Akkor kinek csinálhatták? Csakis istenségnek. Itt van pl. Kon, a repülő isten, hiszen tolla van. Ő tartja az egyensúlyt, a szélért és a vízért felelős. Egy szó mint száz, mi földi halandók a piscoi reptérről induló 12 személyes kis repülőgépről tudjuk megnézni ezt a csodát.
A reptéren mindenki mázsára áll. Igaz, hogy a mért testsúly titkos, de az ülésrendből kiderül ki a legsúlyosabb. Ő ül az 1-es székben, majd szép sorban, a legkönnyebb a 12-esbe kerül. 🙂
Két sor szék van, mindenkinél ablak.
Amikor egy ábra fölé ér a gép, a pilóta jól megdönti a gépet balra, elmondja mit látunk, majd tesz egy kört, közben jobbra dőlünk igy mindkét oldal mindent lát. Ha lát. 🙂
Teljes izgalom keresni az ábrákat, a kutyát, pókot majomot, kolibrit, az örvényt, stb… Tiszta adrenalin löket, irtó izgalmas. 🙂
A program kicsivel több, mint két óra. Mire a gyomrunk visszakerült a helyére, már egy étteremben voltunk, ahol megismerkedtünk egy új evőeszközzel, a villa és a kanál egyesülésével. Mivel erre nincs szavunk, Nyelvújító Miklós elnevezte vikanálnak.🙂 Ha valaki ismeri ezt az eszközt, és mégis van neve, szóljon!
Az El Condor Pasa dallamaival a fülünkben szenderedtünk álomba. 🙂
A 2. napi videók:
Nazca vonalak
